Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-490

£02 196. orsiáeoa ttiéi 18&1. májnit 20-án, kedden. kaszokba is, hogy a pénzügyministernek első feladata lesz a valutának helyreállítása. Tavaly igen tüzetesen nyilatkozott róla a t. pénzügyminister úr és íme eltelt egy esztendő és ennek nyomát nem látjuk. Tárol van tőlem — nem óhajtanám, hogy a pénzügyminister úr engem félreértsen — most ezen kérdés megoldását sürgetni, még pedig két okból. Először mert nagyon jól tudom, hogy az osztrák viszonyok megakadályozták a minister urat abban, hogy abban a perczben hajtsa végre a müveletet, mikor azt czélszerüen véghajthatta volna. Most a helyzet annyira megváltozott, hogy már pénzügyi szempontból is — azt hiszem — alig óhajtandó, hogy az most keresztűlyitessék. Pártállásomnál fogva pedig őszintén megvallom, hogy ha rajtam állana, azt óhajtanám, hogy ezzel a kérdéssel akkor foglalkozzunk, mikor a vám szerződés lejár és a törvényhozás kimondja, hogy annak megújításához ily alakban, azaz a közös vámterület alapján nem hajlandó hozzájárulni. Ez volnn szerintem a legalkalmasabb perez a yalula rendezés gyökeres keresztülvitelére, a mikor azután nem osztrák valutáról beszélnénk, hanem megállapítanánk egy tisztán magyar önálló valuta-rendszert. Ez az én álláspontom; de miután a t. ház többsége magáévá tette és nagy örömmel fogadta a pénzügyminister úr tavalyi kijelentését, hogy a valuta helyreállítását komolyan kezébe vette, lehetetlen rá nem mutatnom, mily sanyarú állapotban van minálunk egy pénzügyminister. Valóban lehetetlen sajnálatomat ki nem fejeznem a felett, ha elgondolom, hogy annyi buzgalommal, gyakorlati és tudományos apparátussal, mint a minővel a t. pénzügyminister úr rendelkezik, azzal az ifjú erővel és erélyly el, mely serkenti, milyen gyönyörű dolgokat tudna ö szakmájában véghez vinni, ha meg nem lenne kötve mind a két keze azon láncz által, melyet közösügynek és e téren közös vámterületnek nevezünk. (Helyeslés a szélső baluldalon.) Miután én és t. elvbarátaim nem óhajtunk hozzájárulni egy oly rend fentartásához, mely legfényesebb tehetségeinket is megbénítja s úgyszólván tehetetlenné teszi, ezen törvényjavas lathoz sem járulhatok. (Helyeslés a ssásö haloldalon.) Madarász József jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! Én magára a törvényjavaslatra vonatkozólag röviden csak azt kívánom kijelenteni, hogy én a javaslatot elfogadom. Elfogadom azon indoknál fogva, mert a kormány részéről az mondatik, hogy a rézváltópénz kevés és így tartani lehet attól, hogy a fizetésekben és forgalomban zavarok fognak előállani, a mit én természetszerűleg nem óhajthatok és nem akarhatok. Az a körülmény, hogy ezen kérdés egyezményes úton oldatik meg -— mint már előttem szóló t. barátom is mondotta — a vámszövetség rendelkezéseiben találja indokát és így, ha Magyarországnak aprópénzre van szüksége és valami módon elő kell azt állítani, arra más lítat találni nem lehet, mint a melyet a törvény előír és így ezen egyezmény megkötése vám- és kereskedelmi szerződés alapján nyugodván, ez ellen nem tehetek kifogást. (Helyeslés balfelől.) Minthogy azonban a törvényjavaslat a valuta-reform kérdésével is némileg összefügg, mert az indokolás maga is rámutat arra, hogy nincs kizárva, sőt positive mondja, hogy valószínű, hogy a pénzrendszerben változás fog beállani, engedje meg a t. képviselőház, hogy magára a valuta-reform kérdésére vonatkozólag egynémelyeket elmondhassak. (Halljuk! Halljuk!) Teszem ezt annyival inkább, mert ez által is documentálni akarom azon meggyőződésemet, hogy a valuta reform kérdésének megoldására égető szükség van, ha súlyosabb bajokat és hibákat, melyek a közgazdasági téren fenforognak, orvosolni akarunk és ha arra törekszünk, hogy az állam polgáraitól ne csak kérjünk és követeljünk, hanem a közgazdaság megerősödésére szükséges feltételeket neki lehetőleg meg is szerezzük. (Általános helyeslés.) De teszem ezt más szempontból is, mert jóllehet tudom, hogy az igen t. pénzügyminister úr az ő állásában e kérdésre vonatkozólag csak igen óvatosan nyilatkozhatik, miután egy idő előtti, vagy elhibázott nyilatkozat magának a valuta-reform kérdésének megoldása útjába újabb akadályokat gördíthetne, sőt esetleg a pénzpiaezon zavarokat is idézhetne elő; de viszont nem tartom megengedhetőnek azt, hogy a törvényhozás ennek a kérdésnek fejlődését összetett kezekkel nézze és állandó figyelemmel ne kisérje, hogy továbbá ne történjenek már idő előtt is felszólalások, a melyek ezen kérdés rendezésénél figyelembe veendők lehetnek, nehogy az elénk terjesztendő megoldási módozat nézeteinkkel nem találkozván, egy bevégzett állapottal álljunk szembe, melyen vagy épen nemyagy csak nehezen lehetne segíteni. (Általános helyeslés.) T. ház! Én a valuta kérdését sem valutaszabályozásnak, sem valuta-rendezésnek nem tartom. Valutánk, a mint méltóztatik tudni, szabályozva van az ezüst-ércz alapján, rendezéséről pedig csak akkor lehetne szó, ha papírpénzünk az ezüst-pénzzel szemben disagioban volna, holott az államjegyek levonása és némely előzetes kérdések megoldása után mi sem áll útjában annak, hogy az osztrák-magyar bank az ő jegyeire ezüstöt adjon, csak legyen, a ki vegye. A kérdés egyszerűen a valuta-reform kér-