Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-490

490, ország©*, illés 1S81. május 26-án, iieddtn. 201 megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. Gajári Ödön, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! Az 1885. évi XII. tcz. alapján yeretett 600.000 frtnyi réz-váltópénzzel együtt 1868 óta mindössze 1,600.000 írtban kivert réz-váltópénz annyira megapadt, hogy az állampénztárak a növekedő forgalom folytán az aprópénz-készletek tekintetében jelentkező igényeknek továbbra megfelelni alig képesek. Ennek következtében a két állam pénzügyministere között (a vám- és kereskedelmi szerződésnél fogva) egyezség, volna kötendő a réz-váltópénznek további 1,000.000 frttal való szaporítása iránt. Ez egyezmény szerint 300.000 forintnyi 1 kros rézpénz Magyarországon volna veretendő. Az erre vonatkozó törvényjavaslatban foglalt egyezmény a pénzügyi bizottság részéről tárgyaltatván, miután az ellen sem pénzügyi, sem érmepolitikai szempontból semmiféle kifogás nem merült fel, a javaslatot a pénzügyi bizottság nevébeff van szerencsém a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Helyeslés jobb féléi.) Madarász József jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. ház! Nem vonom kétségbe azt, hogy arra az aprópénzre, melynek vezetésére a pénzügyminister felhatalmazást kér, ez idő szerint tényleg szükség van. Ha ez a törvényjavaslat egyszeriten úgy szólna, hogy a pénzügyminister felhatalmaztatik áOO.000 frt értékben krajczárokat veretni: sem én, sem t. elvbarátaim az ellen a legkisebb kifogást sem tennénk, hanem készséggel megszavaznék a törvényjavaslatot. De itt nem erről van szó, hanem a törvényjavaslatban a minister úr felhatalmazást kér arra, hogy ezen csekély összeg veretése czétjáhól egyezséget köthessen az. osztrák kormánynyal és hogy erre kieszközölhesse az osztrák törvényhozásnak beleegyezését. Jól tudom, hogy ez a fennálló vámszerződés egyik szakaszán alapszik; de megfogják nekünk engedni, ha mi a magunk részéről, a, kik ehhez a vámszerződéshez, mint hazánk törvényhozását megbénító, megcsonkító intézkedéséhez hozzá nem járultunk, ezen javaslat elfogadásához még kevésbbé járulhatunk. Mi, akárhány esztendő teljék is el, nem tudunk, nem fogunk megbarátkozni azzal a, gondolattal, hogy Magyarország keze annyira meg legyen kötve, hogy cly jog tekintetében, melyet a magyar király évezred óta függetlenül és önállóan gyakorol, most ily csekélységben, minő a krajczárok veretesének kérdése, a magyar pénzügyminister függjön az osztrák pénzügyminister és törvényhozás akaratától. Ez az egyik és fook, a miért sem én, sem elvbarátaim ezt a törvényjavaslatot meg nem szavazhatjuk. Minthogy azonban a pénzügyi bizottság jelentése azt mondja, hogy azért járul a javasKÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXIII. KÖTET. lathoz, inert ellene sem közjogi, sem érmepolitikai tekintetből kifogása nincs és nem lehet: bátor vagyok a közjogin kivűl még . egy más megjegyzést is, tisztán érmepolitikai szempontból felhozni, mely szintén egy ok arra, hogy én a törvényjavaslathoz hozzá ne járuljak. (Helyeslés bál felöl.) Már több izben volt alkalmam e teremben hangoztatni, mennyire fatális közgazdasági életünkre az, hogy nálunk a pénzegység olyan nagy. A ki külföldön csak hébe-korba is megfordul, meggyőződhetik annak megdönthetlen igazságáról, hogy a rendes életmód és az élelmi, a''mindennapi első szükségleti czikkek ára minden országban az ott fennálló pénzegység által határoztatik me^. Más szóval például Belgiumban ugyanazon idő alatt ugyanazon czikkekre annyi frankot költök, a hány forintot költenék Magyarországon és megfordítva. Hollandban ugyanazon idő alatt ugyanazon tárgyra ugyanannyi hollandi forintot .költök, mint a mennyit idehaza. Ez tény és ez így van mindenütt. Hazánkban, a hol a takarékoskodásra valami nagy hajlam úgy sincs, a hol. ennélfogva minden társadalmi tényezőnek feladata oda törekedni, hogy népünkkel megkedveltesse a munkát és takarékosságot, magának kell jó példával előljárnia és neki kell gondoskodni azon eszközökről, a melyek bár csekélyek, hatásukban nagyon érezhetők. Szerintem az egyik, mód arra, hogy a takarékosságot előmozdítsuk, az Volna, ha kisebb pénzegységet állapítanának meg, vagyis, ha a forint helyébe bármilyen alakban a frankot tennők ; a mi különben nálunk, Magyarországon, nem is lenne új dolog, mert csak visszatérnénk a régi rendszerhez, mely szerint a régi schein-forint tökéletesen megfelel a most általánosságban elfogadott európai franknak. Egy harmadik megjegyzést is vagyok bátor fűzni az elmondottakhoz és erre alkalmat szolgáltat nekem a t. minister úr indokolásának cgy passusa. A t. minister úr mintegy megnyugtatni óhajtván azokat, a kik ez incidensből a valuta rendezésének bonyolult kérdésére gondolnak, azt jegyzi meg: hogy az ily irányú intézkedésnek sürgőssége, a minőt ezen javaslat kíván, anynyira kétségen felül áll, hogy a pénzrendszerünkben bekövetkezendő változások, a tervezett valuta-rendezé.3 sem jöhet ügyelembe és fogadható el okúi a rézpénz szaporításának elodázására. Bocsánatot kérek, de ez nemcsak, hogy nem jöhet figyelembe, hanem megfordítva, azt hiszem, hogy lehetetlen, hogy ez kikerülje figyelmünket. Lehetetlen akkor, mikor az igen t. pénzügyminister úr a valutarendezését programmjának egyik pontjául terjesztette elő, mikor tudjuk, hogy mindegyik vámszerződés megújításánál beletette maga a törvényhozás még a sza26