Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-489
194 * 8S >» országos ülés 1891. május 26-én, hétfőn. szerintem nem egészséges politikára valló viszonyok .... Csanády Sándor: Cseszkó politika! (Derültség a szélsőbalon.) Csatár Zsigmond: . • • a melyek felett gondolkodni kell. mielőtt kimondanók a szót, hogy igen vagy nem. Mert egyszer valahára véget kell vetni azon állapotnak, a mely mindig a magyar államkincstár inegterheltetését vonja maga után, közösügyi kiadások tekintetében. Innen mindig többet kivannak, mint amonnan. Ezzel tehát egyszer le kell számolni, még pedig addig, míg a gyúanyag az emberi keblekben össze nem gyűlik, mert akkor lehetetlen, hogy azok az urak ne jöjjenek rettegésbe, kik most megszavazzák ezen tételeket, bár nem hiszem, hogy ez szívök-lelkük meggyőződésével megegyezzék. Ezeknek a fegyvereknek a története különben is az lesz, hogy eladják azokat. A min! eladták a "Wenzl-féle fegyvereket. Ezeket is összevette egy szemes ember 50 krért Bécsben s itt Magyarországon én már 2 írtért vettem darabját Itt Magyarországon is el lehet adni a Werndlfegyvereket. De itt abból a Werndl-féle fegyverből egy darabot sem lehet venni. Hát legalább azt eszközölje ki a t. minister úr, hogy a 115.997 drb. fegyverből a mi competentiánk, vagyis 34.800 drb. itthon maradjon: ha nem lesz a raktárakban hely, legyen meggyőződve a t. minister úr, a városok, községek 48 óra alatt meg fogják azokat venni jó áron, azt nem mondom, hogy adnak annyit, mint adott a kormány, a mikor készítette, de hogy 5 — 6 frtot meg fog kapni darabjáért, az bizonyosan igaz. S ezek a dolgok azok, t ház, a melyek bennem megérlelték a gondolatot, hogy én a t. pénzügyi bizottság előterjesztésével szemben egy indítványt terjeszszek a t. ház elé. (Halljuk!) Azt hiszem, ez az indítvány senkit sem sért és ezt mindenki, a ki a magyar állam jól felfogott érdekét szívén viseli, el is fogadhatja. Indítványom így szól (olvassa): >A 724. sz. törvényjavaslatot a képviselőház nem fogadja el. Utasítja a honvédelmi ministert, hogy a 115.997 darab fegyverből Magyarországot illető járulékot itt raktároztassa Magyarországon s a fenmaradó fegyverek elszállítása iránti költségekről terjeszszen be újabb törvényjavaslatot.* Kérem a t. házat ezen indítványom elfogadására. Madarász József jegyző: B. Kaas ivor! B. Kaas Ivor: T. ház! Én is azon kényes helyzetben vagyok, hogy nem fogadhatom el a törvényjavaslatot, mert nem egészen vagyok tisztában annak indokolásával. Az első kérdés az, hogy kié az a fegyver. Erre egyszerűen azt feleli a honvédelmi minister úr, hogy az a közös hadügyministerium tulajdona. Hát ezt nem vonom kétségbe. A jogi személyeknek, az állam különböző hivatalainak egymás közti elszámolási viszonyait nekünk szigorúan figyelemben kell tartanunk, kivált olyankor, ha egy nem egészen magyar iutézménynyel állunk szemben; nehogy máskor — ha mi nem tiszteljük annak a bécsi hivatalnak tulajdonát és jogkörét — ő megfordítsa a dolgot és jövőre ő ne tisztelje a mi jogkörünket és tulajdonunkat. (Helyeslés bal felöl.) Hanem a dolog lényegén ez még nem változtat, mert hiszen azok a fegyverek nem privát tulajdona a közös hadügyministeriumnak, hanem mindenesetre állami tulajdont képeznek és ebben az állami tulajdonban — igen jól jegyezte meg Csatár képviselő úr — Magyarországnak 30°/o tulajdonjoga van. B. Fejérváry Géza honvédelmi minis ter: Hathatósan támogatja! B. Kaas Ivor: Igen is, hathatósan, mert a. mi igaz, igaz, akárki és bármely oldalról mondja is meg. Már most, ha feleslegessé váltak aWerndlfegyverek és pedig nemcsak nálunk, nemcsak a honvédségnél, hanem a közös hadseregnél és mondjuk, még az osztrák Landwehrnél is, tehát az egész hadseregben, és ha ezen feleslegessé vált fegyvereknek az a rendeltetésük, hogy megtartassanak a népfelkelés számára itt és túlnan: akkor csakugyan azt kellene kérdeznem, hogy hol lesznek hát azok a fegyverek raktározva, miután arról szó sincs, hogy mi a népfelkelés számára itt és Ausztriában Manlieherrendszeríí ismétlő fegyvereket hozzunk be s az eddigi elhatározások mind arról szólnak, hogy az összes népfelkelés a monarchia mindkét államában Werndl-fegyverekkel fog szükség esetén az ellenség ellen kivonulni. Már most mit tapasztalunk? Ausztriában fel van raktározva az összes eddigi Werndl fegyverkészlet, annak töltényeivel, kivéve mit? Ezt a 116 ezer darab fegyvert és 29 millió töltényt, mely ide átengedtetett, hogy úgy mondjam, ideiglenesen, mert a hadügyi kormány a tulajdonjogot nem adta át, nem vettük mi azt meg, hiszen a magunk pénzéből való, tehát minik vettük volna is meg? Csak elszámolás kérdése lehet tehát a dolog. Átengedte tehát nekünk azokat a hadügyi kormány, de nem engedte át határidőre, nem akként engedte át, hogy ezen fegyvereket pedig miután kölcsön adjuk, mikor visszaköveteljük, adjátok ide; hanem átengedte azon czéb hói, hogy azon fegyverek a magyar népfelkelés számára szolgáljanak akkor, mikor a magyar népfelkelés fegyverre szorul. S íme, egyszerre jön a minister s azt mondja nekünk: nekem
