Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-489

489. omftgos Illés 1891. május 2S-én, hétíön. 193 nálom, hogy engem sem a honvédelmi minister urnak jelentése, sem a pénzügyi bizottságnak az előadd úrtól hallott felfogása ki nem elégíthet, és ezekkel a jelentésekkel szemben aggodalmaim eloszlatásra nem találtak. Tisztázzuk egyszer az eszméket és azokat a dolgokat, a melyeket tőlünk sem az isteni, sem az emberi törvények alapján senki el nem disputálhat, tartsuk meg magunknak, ha azok minket illetnek. Kétségkívüli tény az, hogy mindazon közösügyi beszerzésekhez, a melyek az osztrák-magyar monarchiának hatalmi állását illetik, 30%-tel a magyar állam hozzájárulni kénytelen az 1867: XVI. tcz. alapján. Ha ez így van, akkor kétszer kettőnél bizonyosabb az is, hogy minden olyan fegyerzet, a mely beszereztetik, 30*/o tekintetében a magyar államnak eltuiajdoníthatatlan tulajdonát képezi. És ha ez így van, csudálom, bámulom a t. honvédelmi minister úr felfogását, bámulom a pénzügyi bizottságnak ilyképen helyeslő verdictjét, hogy oly könnyedén surran át ugyan nem valami nagy összegnek látszó 42.000 forintyi kiadáson. De mindenesetre oly nagy öszszeg ez, a mely egyes embert egész életére boldoggá tudna tenni. (Élénk derültség.) És mégis oly nagy összeg ez, hogy ha mindennap 42.000 forintot oly könnyen kidobunk az állampénztárból, a dolog vége ismét az lesz, a mi volt a múltban, hogy gondoskodni kell a képviselőháznak olyan rendkívüli eszközök felhasználásáról és törvény általi biztosításáról, mint a milyeneket a közel múltban elfogadott, mint a milyenek bekövetkezését én hazám érdekében soha nem óhajtok, hogy a megingott pénzügyi egyensúly helyreállíttassák. T. ház! Olvastam a honvédelmi minister úr indokolásából, hogy a 115.997 darab fegyver kölcsön kéretett azon okból, hogy a népfölkelők annak rendje és módja szerint a fegyverforgatás mesterségébe begyakoroltassanak, En megengedem, t. ház, hogy volt joga a t. minister úrnak kölcsönkérni egy bizonyos részt, de egy bizonyos részt nem volt szabad kölcsönkérni: mert abból a 115.997 darab Werndl-féle fegyverből a 30% arányában 34.800 darab fegyver a miénk, a magyar államé. A ki ezt tagadja, az tagadja az egész 67-iki kiegyezést és az lehetővé akarja tenni, hogy jöjjön erre az országra minél előbb, a minek jönnie kell, mert így nem lehet Magyarországnak államiságát anyagilag és az igazság tekintetében biztosítani. Tehát, t. ház, szükségesnek mutatkozik, hogy a honvédelmi minister úr, egyetértve az ausztriai honvédelmi ministerrel vagy közös hadügynrinistérrel, mondja meg nekünk határozottan: halljátok, e 34.800 darab fegyver a magyar állam KÉPVE. NAPLÓ. 1887—-92. XXIII. KÖTET. kincstárát illeti és ezen fegyvereket mi vissza nem szállíthatjuk. Csanády Sándor: Helyes! Úgy van! Csatár Zsigmond: A többi fegyverre, nézve elfogadom, hogy azoknak a költségét is viselni kell. De 34.800 darab fegyvernek a költségéhez Magyarország ugyan egy fél krajczárral sem járulhat hozzá, ha pedig mégis hozzájárul, akkor Ausztriára épen annyi esik, mint Magyarországra. Az állíttatik itt a jelentésben, hogy az elraktározás véghetetlen sok költségbe kerül. De ez nem úgy van, t. ház, hiszen most is raktárban vannak azok a fegyverek, mert nem hiszem, hogy a szabad ég alá tették volna azokat. Más itt az ok, t. ház: hiányzik még mindig az a bizalom, a mely pedig okvetetlenül szükséges, ha nagy eredményeket akarunk elérni a közeljövőben felmerülhető eseményekre vonatkozólag. Hiányzik Magyarországgal szemben a megnyugvás a Lajthán túl. Pedig láthatják, hogy Magyarországon elég compact viszonyok állnak fenn, mert egy nagy többség uralkodik az ország fölött és a felség iránti hűségben egymás ellen licitálunk, Tehát épen Magyarországgal szemben kellene a lajthántúli kormányoknak több bizalommal és ragaszkodással viseltetniük, mert ha van még e monarchia számára fenmaradandó hely megírva a világtörténelem lapjain, az a hely csak Magyarország lehet. Miért kell tehát ilyen raktározás czímén fegyvereket Magyarországból Ausztriába szállíttatni: ott sokkal bonyodalmasabbak a pártviszonyok, ott fenyegeti a monarchiát Isten tudja miféle chaosz, nem pedig minálunk. Azt pedig csak el fogja hinni nekem a t. minister úr, hogy ezen padokon is oly férfiak ülnek, a kik Magyarország függetlensége mellett a magyar királynak biztosítására minden áldozatot meghozni készek. Ilyen viszonyok között tehát azt beszélni, hogy nincs elegendő rakta)-, hogy a raktározás többe kerül, mint 42.000 frt: ez lehet mind elfátyolozása a valónak, de nem elegendő indok arra, hogy kebelünkben az aggodalmakat eloszlassa. Bámulom a t. pénzügyi bizottságot, hogy oly könnyedséggel siklik át az ilyen pénzkiadási tételeken, bár nem is indokolja eljárását, hogy miért teszi ezt. Sőt túllicitálja magát a minister urat is, mert ő legalább jelentésében azt mondja, hogy nem tudhatta előre, hogy ezen költségek fel fognak merülni s így költségvetésébe ezen összeget be nem vehette; feltételesen kéri tehát ezen összeg megszavazását, hogy azt annak idején költségvetésébe beállíthassa. A pénzügyi bizottság ezzel sem törődik, nem indokolja eljárását, mint a minister úr, hanem egyszerűen megszavazza a 42.000 frt szállítási költséget. Ezek 25