Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-477

47?. országos fllés 1891. április 15-én, szerdán. J \ nyomása alól. Ily viszonyok között bekövetkezhetik az, hogy azok sem a józan ész higgadt szavából indulva állapítják meg határozatukat, hanem szívüknek engednek: a szívnek határa pedig beláthatatlan és ha benne az emberi gyarlóság, a szenvedély felüti sátorát, elvakul minden ész és tehetség. Én, t. ház, egy módosítványt fogok benyújtani és kérem a t. házat, méltóztassék addig, míg ezen szakaszhoz ér, a tárgyalás fölött éretten gondolkozni és azt hiszem, hogy az előadó úr, mint kitűnő jogász, hogyha szívére teszi kezét, ebben a két kérdésben nekem fog igazat adni, eltekintve politikai pártállásomtól. Józanul gondolkozva és tekintve a nép sorsát, különösen azon nép sorsát, melyet a t. előadó úr is képvisel, hol a szegénység úgyis már netovábbját érte el: nem lehet megtűrni azt, hogy a szegény falusi ember nagy költségek árán menjen a központba, mikor községében ott vau a betét-szerkesztőség hiteles szeméi ylyel az élén és ezt a dolgot rendezheti. Van ebben a törvényjavaslatban még egy dolog, a mely szintén magára vonta figyelmemet és én azt hiszem, hogy a t. igazságügyi bizottság sem fogja tőlem rossz néven venni, ha én e tekintetben aggodalmaimat kifejezem. Tudom, hogy az én beszédem a pusztába kiáltozónak szavaként elhangzik; de a kik később ezt olvassák, azt fogják mondani, hogy ez az ember belelátott a jövőbe és a mit mondott, az mind igaz. T. ház! Én tehát arra kérem a t. minister urat és kérem különösen az igazságügyi bizottságot, hogyha törvényt alkot, alkosson egészet. Ne kapkodjon, ne hivatkozzék s ne hozza a jogkereső közönséget tévedésbe a törvény után való keresgéléssel. Én azt hiszem, a modern judicaturának nem lehet az a feladata. Ha elolvassuk ezt a törvényjavaslatot, látjuk, hogy hogyan kapkod az, hol az 1886-, hol az 1887-iki törvényhez: az egyiket hatályon kivűi helyezi, a másikat fentartja; úgy, hogy zűrzavar és valóságos Bábel - torony jön létre. Mire való ez a dolog, t. ház? Nem lehetne azt mondani, hogy ennek a törvénynek ezen meg ezen szakasza ide lesz hozva és változatlanul fentartatik, hogy az egyöntetűség meglegyen s hogy telekkönyvi dolgokban ne kelljen Pontiustól Pilátusig szaladgálni s háromféle törvényből is okoskodni. (Igás! Úgy van! bal felöl.) Megvallom őszintén, t. ház, hogy midőn ezt a törvényjavaslatot és az igazságügyi bizottság jelentését elolvastam, elkeseredtem. (Derültség jobb felöl) Mert én a t. igazságügyi bizottság elnökében csak olyan magyar embert tisztelek, mint én vagyok és azt hittem, hogy ő is épen úgy ismeri a népéletet, mint én; és azon lesz, hogy azon nép érdekén, melyet itt képvisel, ezen törvényjavaslattal segítsen és lehetővé tegye a nép vagyoni viszonyainak rendezését, a nélkül, hogy annak minduntalan a zsebéhez kelljen kapkodnia. Ezek azon okok, t. képviselőház, melyek engem felszólalásra késztettek; s azt hiszem, hogy hasznos dolgot műveltem, hogy ezeket elmondottam. Kérem tehát a t. házat, hogy annak idején két módosítványomat elfogadni méltóztassék, a mely esetben a törvényjavaslatot részemről szintén elfogadom, mert tudom, hogy erre szükség van. (Helyeslések bal felöl.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottságéi ő ad óját, Matuska Péter előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Talán megengedi a t. ház, hogy az előttem szólt t. képviselő úrnak észrevételeire néhány megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) A mi mindenekelőtt azon észrevételét illeti, hogy az igazságügyi kormány annak idején, midőn ezen törvényjavaslatot benyújtotta, a Pest városi betét-szerkesztést fogadhatta voIna el irányadóul és a szerint szabályozta volna az eljárást: ez az észrevétel — azt hiszem — már csak azért sem bír alappal, mert a telekjegyzőkönyvek a vidéken egészen más természetűek, mint a budapestiek. Itt nagyobb-értékű ingatlanokról van szó, itt olyan bonyodalmas birtok-viszonyok nem léteznek s nagyon ritka eset Budapesten, hogy az ingatlan más névre legyen telekkönyvezve, mint a kié az ingatlan maga. De a legfontosabb ok, hogy miért nem lehetett ezt az eljárást teljesen elfogadni, hogy úgy mondjam, copisálni: az abban van, hogy a telekjegyzőkönyvek épen a kataszterhez hasonlíthatók, illetőleg azzal egyeztethetők össze; a kataszteri munkálatoknak pedig Budapesten egyáltalán semmi feladatuk nem volt. A mi t. képviselőtársamnak ama további észrevételét illeti, hogy a betétek szerkesztése tulajdonképen azt a czélt is szolgálná, hogy kiszimatolás útján tudassék meg az illeték és az, hogy kié volt a tulajdon és hányszor ruháztatott egyik tulajdonosról a másikra: bátor vagyok megjegyezni, hogy e részben t. képviselőtársam nagyon téved. Az igazságügyi bizottság az 188G:XXIX. tcz. tárgyalása alkalmával nagy éljenzéssel fogadta a pénzügyminister úr lemondását az illetékekről; és ez csakugyan nagylelkű lemondás volt, mert az említett törvény 70. §-a világosan kimondja, hogy a betétek szerkesztésénél az ilyen telekkönyvön kivtíli átruházások figyelembe nem jönnek, illeték ezés alá nem vonatnak és az illeték csak az utolsó átruházás után fizettetik. T. képviselőtársam tehát ;»