Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-477
477. országos ülés 1891 . április lS-én, szerdán. i' történt, hogy az igazságügyi kormány, mivel itt a közönségnek legvitalisabb érdekeiről van szó, az eljárást a legminutiosusabb scrupulositással bírálta meg; s nevezetesen arra volt figyelemmel hogy mindenekelőtt a helyszínelés! eljárás útján a kataszteri állapotnak a telekkönyvi állapottal való kiegyeztetése történjék meg; — s hogy továbbá, miután igen sok községben az adóügyi tartozások nagy halmazzal vannak a telekkönyvekbe bejegyezve, az azokról szóló kimutatás hozassék tisztába s az is külön helyszínelési eljárás által állapíttassák meg. Mindezen helyszínelési eljárásokról hivatalból levén értesítendő hirdetményileg a közönség: az megtörtént, hogy midőn már ezen harmadik helyszínelési eljárás szintén hirdetményileg közzététetett a községben, az illető érdekeltek, a kiknek akkor lett volna alkalmuk és kötelességök megjelenni és észrevételeiket előterjeszteni, midőn látták, hogy az első két helyszínelés alkalmával rajok szükség nincs, mintegy indolentiából ezen harmadik helyszínelésen meg nem jelentek. Ezen oknál fogva igen üdvösnek látszik az a módosítás, a melyet most az igazságügyi kormány előterjeszt; mely abból áll, hogy ezen helyszí.nelési eljárások lehető gyorsítása és egyszerűsítése czéljából ezen helyszínelési eljárásoknál a kataszteri munkálatokkal az összehasonlítás külön történjék meg; és ugyancsak a pénzügyi közegeknek a közadó-tartozásokra nézve ugyanegy helyen adják be észrevételeiket és előterjesztéseiket; hogy így a nagyközönség, melynek érdekeiről a betétek szerkesztésénél szó van, ne halmoztassék el sok határidővel; hanem azon fontos határidőn okvetlenül jelenjék meg és észrevételeit előadván, jogait érvényesíthesse. Az igazságügyi bizottság szorgosan átvizsgálta a beadott törvényjavaslatot s én bátor vagyok a háznak abbeli meggyőződésemet kifejezni, valamint az igazságügyi bizottság nevében is biztosítani a t. házat; hogy midőn a telekkönyvi jogokat szerzett összes egyének érdekeire nek a legnagyobb figyelemmel voltunk, semmiféle biztosítékot el nem mulasztottunk, szemet nem hunytunk az előtt sem, hogy valaki a maga érdekeit kellőleg megóvhassa. Van a benyújtott törvényjavaslatnak továbbá egy intézkedése, mely szintén szükséget pótol. Tudniillik Fiume városának és vidékének speciális viszonyaira vonatkozólag felhatalmazást kér az igazságügyminister, hogy e tekintetben szintén a mi telekkönyvi betéteinkhez hasonló betétek szerkesztése czéljából az eljárást ott szabályozza és rendelettel intézíiesse el. Ajánlom a t. háznak a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés.) Csatár Zsigmond: T. ház! Én is azok közé tartozom, a kik a telekkönyvi viszonyok KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXIII. KÖTET. szabályozására és helyreállítására törekesznek; de akkor, midőn ily érzettől áthatott kebellel állok a t. ház fórumán, nem zárkózhatóm el azon aggodalom elől, a melyet az igazságügyi kormányzat és az igazságügyi bizottság- kifejezett. Mert az már mégis csak sok, hogy rövid pár év alatt három törvényjavaslattal találkozunk a telekkönyvi betétek szerkesztésének érdemi elintézése körűi. Azt mondja a t. előadó úr, hogy ennek az az oka, mert nem voltak tisztában a dolgok lényegével és nem tudták, hogy miképen kell ez intézményt helyesen az életnek átadni. Figyelmeztetem a t. előadó urat, hogy — a mint én tudom — ő, mint Pest város közönségének bizottsági tagja, megtudhatja az ottani irattárból, hogy miképen kell a betéteket szerkeszteni; mert hiszen Pest város közönsége nagyon régen túlesett azon, a hol az igazságügyi kormányzat és az igazságügyi bizottság még csak most tapogatódzik. Azt hiszem tehát, hogy elegendő lett volna Pest város mintáját venni zsinórmértékűi, hogy a betét-szerkesztés úgy eszközöltessék, hogy az az országban mindenki teljes megelégedésének örvendjen. Ennek a mi betét-szerkesztésünknek van egy hátsó gondolata: hogy t. i. a mellett, hogy a birtokviszonyokat rendezni kívánja, kipuhatolják — hogy jobban megmagyarázzam — kiszimatolják a betétszerkesztő urak, hogy a birtokoknak hány gazdáik voltak. (Derültség.) Kiszimatolják, hogy a birtok valaha volt egy Nagy Péteré, az meghalt; lett Kiss Istváné, az is meghalt; lett Kiss István fiáé Kiss János-é: és egyszerre háromszor veszik fel az illetéke!;. E betét-szerkesztésnek a háta meg ott tehát ott lappang a fiscalismus szempontja az államkincstár érdekében, mig a szegénységnek anyagi megrongálása okoztatik. Törvény van rá, hogy minden oly illeték, a mely három év alatt nem kéretett, elévül s az többé be nem hajtható. Csakhogy én fájdalommal tapasztaltam, hogy a törvénynek e kedvezménye fennáll a gazdagoknak érdekében; de hogy a szegény embernek érdekében a törvénynek ily értelme nincs: azt fényesen tudom constatálni tényekkel, bizonyítékokkal. Csak vegye valaki szemügyre azon 20.000 forint értékű illeték felvételt, a melyet a betét-szerkesztésnek köszön Halas községe. Ez így van, ezt tagadni nem lehet. Itt már a tények beszélnek és az emberek könnyen mutatják, hogy nem látszik meg az igazságügyi kormányzaton s az igazságügyi bizottságon, hogy annak a sokat emlegetett népnek jól felfogott érdekével törődnék. Erre nézve a javaslatnak egyetlen egy pontit
