Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-483

Ug 488. országos Hés 1891. 50 krajczárt meghaladó része vonható végrehajtás alá. Munkabéreknek, ha nap- vagy hétszám szerint fizettetnek, — tehát a napszámosok napszámának is — ewak azon része vehető végrehajtás alá, mely a mpontai 1 írt 50 krajczárt megliidndja. Gazdasági cselédek bérei és élelmi czikkei, akár előlegeztettek a gazda által, akár még kiadva nincsenek, szolgálatban létük alatt le nem foglalhatók.« Ha tehát a közérdek úgy hozza magával, hogy a köz- és magán alkalmazásban lévő minden ka tegoriabeli egyének részére megadassék az a jogkedvezmény, hogy fizetéseikből folyó jövedelmeiknek a maguk és családjok életfentartására okvetlenül szükségesnek tartott évi 800 frtnyi, illetve 500 frtnyi minimuma az; adósságok miatti végrehajtások elől mentesíttessék: úgy nézetem szerint ugyancsak a közérdek, sőt egyenesen a magyar nemzet létérdeke követeli azt is, (Helyeslés.) hogy a magyar nemzet zömét s a tulajdonképeni államfen tartó elemet képező földbirtokos osztály is részesíttessék jövedelmi forrását képező földbirtokára nézve bizonyos mértékig a végrehajtások alóli mentességben. (Helyeslés.) A földbirtokos osztály azonban, miként épen most láttuk, jelenleg nemcsak a köz- és magán alkalmazásban álló egyénekkel szemben van az ellene adósságok miatt vezetett végrehajtások tekintetében hátrányban; mert a törvény által feltétlenül ki van szolgáltatva a vagyonából hitelezői által való teljes és tökéletes kifosztásnak; hanem a törvény —• miként láttuk — a földbirtokos osztálynak még a napszámosok és gazdasági cselédek sorsánál is sokkal rosszabb sorsot juttatott osztályrészül; (Igás! Úgy van!) mert a napszámosoknak a napi 1 frt 50 kr. végrehajtás alá nem vehető minimummal, egy évben 300 munkanapot számítva, a törvény évi 450 frtnyi végrehajtás utján tőlük el nem vehető jövedelmi minimumot biztosít: míg a szegény gazdaembernek, a birtokos embernek, ha adósságok miatt végrehajtás alá kerül, a törvény csak a vándorbotot vagy a koldusbotot hagyja meg, neki és egész családjának. (Igás! Úgy van!) Nem tehető fel, hogy az a sarcasticus czélzat lebegett volna az 1881-iki végrehajtási törvény megalkotásánál a törvényhozásnak szemei előtt, hogy azzal, mikép megengedte, hogy a földbirtokosok, a gazda emberek végrehajtás utján mindenükből kifosztassanak, nekik az a szerencse juthasson osztályrészül, hogy ilykép napszámosokká avaneirozhassanak s mint ilyenek, évi 450 forintnyi, végrehajtás elől mentes jövedelemben részesülhessenek; sőt hogy felül rá még a napszámosok adómentessége tárgyában pár évvel később meghozott 1883. évi X. törvényczikk kiváltságaiban is részesíttetve, a jelenkor április 35-én, szombaton. adómentes, privilegizált osztályához legyen szerencséjük tartozhatni; a mely új, privilegizált társadalmi állásukban aztán nemcsak az adósságok miatti végrehajtások elöl, hanem még az adóvégrehajtások elől is mentesek maradjanak. Mai magánjogi rendszerünk mellett tehát a hitbizományi intézmény által nem védett földbirtok a végrehajtások tekintetében is fölötte mostoha sorsban részesül. Az 1884-iki végrehajtási törvény 51. §-a, az ingóságoknak végrehajtás alól mentesített részére nézve, a mezőgazdát egyenlő elbánás alá veti a nem mezőgazdákkal s ezen szakasznak csakis p) és r) pontjai vonatkoznak a mezőgazdákra. A p) pont szerint ugyanis végrehajtás alá nem esik s ennélfogva le sem foglalható: »a végrehajtást szenvedő és háznépe eltartásához szükséges egy tehén, vagy e helyett a végrehajtást szenvedő választásához képest négy juh, vagy négy kecske, úgyszinte ezen állatok részére egy hónapi időtartamra szükséges takarmány*. A végrehajtási törvény 51. §-ának r) pontja szerint pedig végrehajtás alá nem esik s minélfogva le sem foglalható: »a végrehajtást szenvedő által tulajdonúi bírt s általa házilag mivelt vagy míveltetett szántóföldek bevetéséhez szükséges vetőmag, öt heetolitert meg nem haladó mennyiségben «. Továbbá a végrehajtási törvény 67. §-a következőleg intézkedik: »Mezei gazdálkodással foglalkozó egyéneknek azon igavonó jószágai és gazdasági eszközei, a melyek saját tulajdonukat képező, 12 kataszteri holdat meg nem haladó és általuk házilag mívelt vagy míveltetett földbirtokon a gazdálkodáshoz okvetlenül szükségesek, végrehajtás alá vétethetnek ugyan; de ha a végrehajtást szenvedő azokat a folytatott gazdálkodáshoz használni kívánja és a jószágok kellő élelmezéséről gondoskodik: ezek tőle vagy rendelkezése alól el nem vonhatók és az évnek márczius hó 15-től november hó 15-ig terjedő szakában árverés alá nem bocsáthatók«. Csakis ennyiből áll tehát a mezei gazdáknak a mentessége végrehajtás esetén, ide számítva még azon csekély mérvű ingóságokat is, a melyekre nézve a végrehajtási törvény 51.§-a a végrehajtás alóli mentességet általában megadja ; a mezei gazdának összes ingatlanai pedig az utolsó talpalatnyi földig szabadon elárverezhetők tőle s ő maga családjával együtt földönfutóvá tétetik. Sőt ha közelebbről nézzük a dolgot: úgy azt fogjuk látni, hogy a végrehajtási törvény által specialiter a mezei gazdáknak az imént említett ingóságokra nézve adott mentesség is voltaképen egy »nesze semmi, fogd meg jól«; mert mellőzve a végrehajtási törvény 51.§-ának