Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-483

488. országos ftlés 1891. «) pontja által a foglalás alól kivett egy tehenet vagy e helyett négy juhot, vagy négy kecskét — a melyekre nézve aztán kérdés az is, hogy azokat hol és mivel tartsa a végrehajtást szenvedő, ha még csak egy négyszögölnyi ingatlant sem hagy meg neki a törvény — az ezen 51. §. r) pontjában mentesített öt heetoliternyí vetőmag voltaképen nem a föld birtokosának a javára szolgál, hanem javára szolgál a jelzálogos hitelezőknek és az árverési vevőnek; mert a végrehajtási törvény 149. §-a értelmében az ingatlanok tartozékaikkal, tehát a függő terméssel is együtt árvereztetvén el, a végrehajtást szenvedőnek meghagyott öt hektoliternyi vetőmag a földbe bevetve szinte elárvereztetik tőle. A 67. §-nak imént idézett rendelkezése meg épen beillik satyrának; mert ebben a szakaszban a mezei' gazda voltaképen egy »Galgenfrist«-et kap, a mely idő alatt a törvény őt befogja a jelzálogos hitelezők és az árverési vevő robotosának: tudniillik az ő lefoglalt igavonó jószágai és gazdasági eszközei tavasztól egész őszig ideiglenesen az ő bírlalásában meghagyatnak ugyan; de ez csakis a végből történik, hogy ő kora tavasztól egész késő őszig törje-marja magát a mezei munkával, nem a maga és a családja javára, hanem a jelzálogos hitelezők és a birtok árverési vevője javára (Igaz! Ügy van! hal felől) s hozzá még a lefoglalt igavonó állatokat kora tavasztól késő őszig a saját maga költségén tartsa el. Jelenleg hatályban levő végrehajtási törvényünk tehát a mezei gazdának összes gazdasági felszerelvényeit, valamint összes ingatlanait az utolsó talpalatnyi földig lefoglalhatóknak és elárverezhetőknek mondván ki, még sokkal rosszabb helyzetet teremt neki, mint a milyen az iparosnak, a gyármunkásnak és a napszámosnak a helyzete; mert ezen utóbbiak részére a végrehajtási törvény 51. §-ának n) pontja legalább meghagyja ^szükséges munkaszereiket«; holott a mezei gazdáknak, a birtokosoknak a törvény a legutolsó darab munkaszerüket, a legutolsó darab gazdasági eszközüket is kiveszi a kezükből. Eddigi törvényhozásunk tehát fölötte mostoha bánásmódban részesítette ós részesíti a mezei gazdaságot. Pedig hazánk földmívelő ország lévén s előreláthatólag még huzamos ideig az is maradván, a törvényhozásnak és kormánynak a tulajdonképeni államfentartó elemet, a magyar nemzet zömét képező földbirtokos osztályt különös tekintetekben kellene részesítenie, (Helyeslés hal felöl.) főleg napjainkban, a mikor a rendszerint kedvezőtlen gabonaár- és marhaár-conjunctiirák mellett a mindenféle adókkal agyonterhelt magyar földbirtok hozadéka is folyton leszálló irányt követ s ezen nyomasztó gazdasági helyzet KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92, XXIII. KÖTET. is 26-én, szombaton, | gg mind több és több birtokosnak veszi el a kedvét — már tudniillik a kinek közülük a kedvén kivííl még a birtokát is el nem veszik — a mezei gazdálkodástól, a minek következtében aztán kisbirtokosaink évenkint ezerenkint vándorolnak ki Amerikába — már tudniillik a mennyiben a bölcs állampolitika zsandárokkal nem kísérteti őket vissza a falujukba s vissza a nyomorba — a mely tekintetben még a Bach-rendszer is szabadelvűbb volt a mai alkotmányos rendszernél; mert a Bach-rendszer alatt legalább, ha volt, a ki eleget tett adóbeli tartozásainak és hadkötelezettségének, szabadon kivándorolhatott az országból, ott keresve a világon magának megélhetést, a hol azt találni remélte; míg ma, a szabad, az alkotmányos Magyarország határán ott áll a zsandár, a ki puskatussal kergeti vissza azokat, a kik az itteni nagy boldogság mellett a nyomorral küzdve, maguknak egy új világban munkát és megélhetést akarnak keresni. Szemben tehát azzal, hogy törvényeink a nagybirtokos osztályt a fideicommissumok által, a honpolgárok egyéb egész kategóriáit pedig a végrehajtások alál engedett mentességek által biztosítják az adósságok miatti végrehajtások utján való teljes kifosztatás elől; valamint szemben azzal, hogy miként láttuk, a közép- és kisbirtokos mezei gazdáknak végrehajtási törvényünk semmiféle, csak némileg is számba jöhető mentességet nem nyújt a végrehajtások elő!: azt hiszem, tán fölösleges is lenne bővebben bizonyítgatnom azt, hogy a mezei gazdák, a földbirtokosok is felruházandók lennének a törvény által birtokaikra nézve bizonyos mértékig a végrehajtások alóli mentességgel. (Helyeslés bal felöl.) Mindazonáltal, miután statistice úgyszólván teljesen ismeretlenek azok a sajnos agrárviszonyok, melyek a magyar földbirtoknak a végrehajtások alóli mentességet bizonyos mértékig megadni immár parancsoló szükségességgé teszik; mert hisz a csak a börzei érdekeknek hódoló lapjaink óvakodnak attól, hogy az ország lakosságának a szemeit fölnyissák azon vészé/ lyek fölött, a melyek földbirtokos osztályunkat évről-évre mindinkább fenyegetik: ismertetni fogom itt a birtokváltozási statisztikai adatokat, a melyek az 1875-ik évből az 1887. évi. rendelkezésünkre állanak, s a melyekből kitűnik, hogy a magyar földbirtok mobilisatiója és eladósodás folytán a birtokosok személyében beálló változások száma évről-évre mily aggasztó mérvben növekedik. Ugyanis a Jekelfalussy és Vargha Gyula által, a magyar királyi statisztikai hivatal támogatása mellett szerkesztett »Közgazdasági és Statisztikai Evkönyv« 1889—90-ki, III. és IV. évfolyam 222. lapján található s a telekkönyvi 17