Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-483

488. országos ülés 1881. Következik a napirend: Istóczy Győző képviselő úr »az otthon mentesítésérők szóló 697. száma törvényjavaslatának indokolása, (Halljuk! Malijuk! a szélső baloldalon.) Istóczy GyÖZÖ .* T. képviselőház! Áz általam, a magam és társaim nevében a múlt évi november 5-iki kőpviselőházi ülésben benyújtott törvényjavaslat, az otthon mentesítéséről, agrár viszonyainknak a javítását czélozza. Czélja pedig kiválólag kisbirtokos osztályunkat az expropriáltatás, a birtoktalanság veszélyei elől megóvni, oly módon, hogy a kisbirtokosnak a törvény által biztosíttassák egy bizonyos úgynevezett »Existenz-minimum«; biztosíttassék neki az ő családi otthona, a mely az ő lakóházából és bizonyos mennyiségű földbirtokból, valamint ennek a megmunkálására szükséges fundus ifistructusból s a kisbirtokosnak és családjának életfentartására szolgáló egyéb ingóságokból áll. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az eszme, a birtokost megóvni attól, nehogy ingatlan birtokától adósságok miatt megfosztathasssék; az eszme, hogy az egyénnek biztosíttassék egy bizonyos jövedelmi minimum, a mely neki és családjának életfentartására okvetlenül szükséges s a mely, adósságok miatti végrehajtás útján tőle el ne vétethessél:, a magyar közgazdasági rendszerben és a magyar jogrendszerben nem ismeretlen dolog. (Bálijuk! a szélső baloldalon,) A magyar nagybirtok javára ugyanis fennáll a családi hitbizomány intézménye, a mely főúri családainknak s általában nagybirtokosainknak lehetővé teszi azt, hogy birtokaik bizonyos részének elsőszülöttség, majorátus avagy senioratus alakjában való lekötése mellett a hitbizományi kötelékbe tartozó birtokokat családjuk részére biztosíthassák és ezzel családjuk fényét fentarthassák, még a hitbizomány mindenkori haszonélvezőjének esetleges könnyelműsége, rossz gazdálkodása és az őt érhető pénzügyi szerencsétlenségeknek károg következményeivel szemben is. S hogy nagybirtokosaink mily kiterjedt mérvben élnek a fidei commissuin intézményének a jótéteményeivel, bizonyítják a napjainkban is gyakori hitbizományalapítási esetek. De törvényeink nemcsak a nagybirtokos osztályt ruházzák fel ilyen fontos jogkedvezménynyel; hanem az 1881 : LX. törvényczikkben foglalt végrehajtási törvényünk a honpolgárok egész kategóriáira kiterjeszti a végrehajtások alóli exemptiot, a végrehajtások alóli mentességjogkedvezményét, jövedelmeiknek bizonyos, a törvényben részletesen meghatározott minimumára nézve, a mely jövedelmi minimum adósságok miatti végrehajtások útján le nem foglalható, tőlük el nem vonható. i áprilii 25-én, szombaton. J^7 így az 1881: LX. törvénycikkben foglalt végrehajtási törvény 54. §-a szerint: »AUadalimi, törvényhatósági és községi szolgálatban lévő tisztviselők és hivatalnokok, egyházközségi lelkészek és segédlelkészek, állami, községi és felekezeti nyilvános tanintézeteknél alkalmazott tanárok, tanítók és tanítónők, a, véderőhöz tartozó személyek, közhasználatra szolgáló gőzmozdonyú vasutak hivatalnokai, a nemzeti színháznál alkalmazott igazgatósági, művezetési és gazdasági tisztviselők, drámai és operai magánszereplők, végül a börtönőrök, az állami hivatalszolgák és a gőzmozdonyú vasutak szolgái rendes fizetésének, illetőleg várakozási illetékének, személyes (működési) és kor-pótdíjainak legfelebb egyharmada és ez is csak úgy vehető végrehajtás alá, hogy a végrehajtást szenvedő részére évi 800 frt, a foglaláson túl is érintetlenül maradjon. A fölebb elősorolt személyek lakpénzei csak lakbér fejében, a szolgálat után járó más illetményeik pedig épen nem foglalhatók le.« Áz 55. §. szerint pedig: »Az 54. §-ban említett személyeknek

s vagy ezek özvegyeinek nyugdíjai vagy kegy díjai, úgyszintén a nyugalnvaztatás folytán járó személyes pótdíjak, valamint a lelkészek aggastyáni fizetései szintén csak egyharsnadrészben foglalhatók le; de csak úgy, hogy a végrehajtást szenvedő részére évi 500 frt a foglalás után is szabad rendelkezésre fenmar;idjon.« A végrehajtási törvény továbbá az 56-tól 60-ig terjedő szakaszokban megadott számos egyéb hasonló mentesítéseken kívül a 61. §-ban a következőleg rendelkezik: »Nyilvános számadásra kötelezett társulatoknál és gőzhajózási vállalatoknál alkalmazott hivatalnokok és szolgák, valamint általában állandó köz- vagy magánalkalmazásban levő, de az 54. §-ban fel nem sorolt egyének évi fizetéseinek és járandóságainak vagy nyugdíjainak csak fele része és ez is csak úgy vonható végrehajtás alá, hogy a végrehajtást szenvedő részére legalább évi 500 forint fenmaradjon. Ugyanezek özvegyeinek és gyermekeinek nyugdíjaira vagy az atya, illetőleg férj szolgálataiért adományozott illetményeire végrehajtás nem vezethető.« Törvényhozásunk tehát a most felsorolt valamennyi köz- és magánalkalmazásban levő egyéneknek megadta a végrehajtás alóli mentességet fizetésük V

8 részére, illetve felére nézve, biztosítva nekik évi 800 frtnyi, illetve 500 frtnyi jövedelmi minimumot. De végrehajtási törvényünk még ennél is tovább megy. Ugyanis 62. §-ában kimondja, hogy : »Napidíj aknák csak a napon tai egy forint