Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-482
482. országos ülés 1891, április 23-án, csütSrtStön. 109 ból nincs kizárva, nem sikerűit, (Élénk derültség jobb felöl.) mert az igazságügy minis terium álláspontja sokkal régibb. Ha tehát jövőre megkísért ilyent a képviselő úr, úgy a dátumokban legyen óvatosabb. (Tetszés jobb felöl.) Polónyi Géza: Melyik dátumot hibáztam el ? Szilágyi Dezső igazságügyminister: Azt hibázta el, hogy azt állította, hogy az igazságügyi ministeriuumál a convent vitte ki azt, hogy ezeu álláspontra álljon. Kemény Pál: A tudorságra nézve! Szilágyi Dezső igazságügyminister: A tudorságra nézve volt szerencsém mondani, hogy egy pár éve folyik a két ministerium közt az alkudozás. Egy pár éve megvan az elvi megegyezés a tudorság elejtésére; hanem a helytibe teendő államvizsga részletei fölött folyt az alkudozás. Ennélfogva a kérdésnek eldöntése mindkét ministerium részéről sokkal régibb, mint azon motívum, melynek döntő voltát Polónyi képviselő úr állította. így lévén a dolog, ennek bővebb fejtegetésébe nem bocsátkozom, hanem a 19. szakaszra tartván fenn az ezen gyakorlati vizsgára mondandókat, ismételve kérem a szakasz elfogadását. (Élénk helyeslés jobb fe'öl.) Polónyi Géza: T. ház! Szavaim félreértése és személyes kérdés czímén kérek szót. Csupán arra reílectálok, hogy az én dátumaim helyesek-e vagy sem. A törvényjavaslat, a melyet a minister úr benyújtott, az igazságügyi bizottság szövegezése szerint van kezeim között. Az igazságügyi bizottságban ezen szakasz fölött vita folyt. Az igazságügyi bizottság szövegezése, a mely az április 11. előtti időből való, így szól: »csak akkor, hogyha valamely belföldi egyetemen elnyerte a jogtudorságot«. Keveset adok én az indokolásra, ha a törvény szövege van kezemben, mert rám nézve nem az indokolás, hanem a törvény szövege a fő. Ha a minister úr a törvénybe mást tesz. mint az indokolásba, az nem az én hibám ; de tényleg benne van a jogtudorság. Április 11-én tartatott meg a convent gyűlése; április 11-ke utáni napon tartatott a szabadelvű körnek értekezlete, a melyen a deputatiónak adott válasz alkalmával a szabadelvű körben be lett jelentve, hogy a minister úr ezt a szakaszt módosítani fogja, midőn a javaslat tárgyaltatik. Ezek a dátumok, melyekre nézve, azt hiszem, nem tévedhettem, és ismétlem, hogy felszólalásomban semmiféle más intentio nem rejlett. Pusztán csak azt akartam örömmel constatálni, hogy az egyházi önkormányzat ilyen szép eredményt ért el és óhajtandó volna, hogy befolyását más téren is érvényesítse. Ismétlem, hogy ebben semmiféle felekezeti tenclentia nincs, hacsak a t. minister úr nem akar abba olyat belemagyarázni. (Helyeslés a szélsőbal felől.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ismételve constatálom, hogy a képviselő úr szavaiban tendentia nyilvánul, és hogy az egyházi önkormányzat itt nem ért el semmit. Csatár Zsigmond: Dehogy nem! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Nem ért el, bárhogyan siránkozzék Csatár képviselő űr; (Derültség jobb felől. Felkiáltások a szélsőbalon: De a tények igazolják!) mert először a kormány elhatározása, mint volt szerencsém bejelenteni, sokkal régibb; másodszor pedig, mert még az igazságügyi bizottság tárgyalásainál is — a mit a jelenvolt ellenzéki képviselők is tanúsíthatnak — egyenesen és nyíltan kijelentette az igazságügyminister, hogy a jogtudorság csak ideiglenesen marad benn a javaslatban, mert azt, mint tudományos gradust akarjuk fentartani; és kijelentette azt is, hogy helyéhe mit akarnak tenni, pedig akkor még se híre, se hamva nem volt annak a deputatiónak. (Mozgás a szélsőbalon. Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) En nem vizsgálom, t. ház, hogy mi czélból hozatott itt fel az, hogy az egyházi önkormányzat bírta rá a kormányt álláspontjának megváltoztatására. De súlyt helyezek arra, hogy a t. ház tudja, hogy már két éve következetesen ezen az állásponton van a kormány és ezen álláspontját minden alkalommal úgy a ház bizottságában, mint más alkalommal ki is fejtette s így bármilyen tényező akart volna is hatni a kormányra, a mely később nyilatkozott, épen azért, mert a kormány álláspontja már meg volt állapítva, arra nem hathatott. (Helyeslés jobb felől) Elnök: Csatár Zsigmond képviselő úr kíván személyes kérdésben szólani. Csatár Zsigmond: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. Egyáltalában nem vártam volna, hogy a t. igazságügyminister űr engem megnevezzen; mert én erre okot nem szolgáltattam. A t. ház jól tudja, hogy ezt az egész felekezeti komédiát nem én idéztem elő, hanem a nagyon helyesen előttem szólott Polónyi Géza t, képviselő úr. (Zajos derültség.) Ha tehát egy eszmecsere folyik itt a t. minister úr s a képviselő úr között: nem tudom, hogy micsoda jogczíme volt azt mondani, hogy »Csatár siránkozása daczára«. (Derültség.) Az áll, hogy én nem igen jó szemmel nézem a t. igazságügymimstert, (Derültség.) ő sem engem; (Derültség.) de van is rá okom, mert a múlt tényei mellettem szólnak s nem a minister urnak adnak igazat. De én azt hiszem, hogy a míg ezen a helyen ülök, még a t. igazságüg3 r "
