Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-482
108 *82. orssigos ülés 1891. Április 23-án, esülSrtSkSn. vizsga, egyik az ügyvédi, másik a gyakorlati bírói vizsga; de mihelyt keresztül vittük az államvizsgáknak azt a reformját, a melynek némely részleteiről később fogok szólani: én és a vallásos közoktatásügyi minister úr azonnal kérni fogjuk a háztól a kellő törvényhozási rendszabályokat, hogy az eddigi gyakorlati bírói és ügyvédi vizsgák közti különbség teljesen elenyészszék s egy és ugyanazon vizsga képesítsen ezen professiók mindkettejének gyakorlására. De ezt az ügyvédi rendtartás, sőt bizonyos tekintetben más törvények módosítáa nélkül — ezélzok a qualificationalis törvényre — nem lehet keresztülvinni. Kérem ezek előrebocsátja után, méltóztassék a 17.' §-t változatlanul elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Ennek főjelentősége nem abban áll, a mit a t. képviselő úr kifejezett; hanem áll abban, hogy a gyakorlati bírói vizsga, mihelyt ezen törvény hatályba lép, rögtön újjá lesz szervezve. Először is központosítva lesz Budapesten, a mint az indokolásban is el van mondva s a bizottságban is feltáratott, és nem lesz összeköttetésbe hozva a királyi táblákkal, és a vizsgáló bizottságok a jogélet különböző szakaiban működő férfiakból lesznek össze állítva; s e vizsga úgy terjedelemre, mint szigorra nézve rögtön ezeti törvényjavaslat életbeléptetése után felemelkedik azon színvonalra, melyen egy jól kezelt ügyvédi vizsga áll, és még mielőtt az ügyvédi törvény módosítva volna, a gyakorlati bírói vizsga azon a színvonalon fog állani, a melyen mindnyájan kívánjuk, hogy álljon. Ehhez az összpontosítás szükséges és ebben van a szakasz jelentősége. Mert hogyha 5 — 6 vizsgáló-bizottságot állítunk, az fog történni, a mi a különböző tanintézetekkel, hogy csakhamar kitanulják, hogy hol lehet legkönnyebben letenni a vizsgát és azt frequentálják. (Igazi Úgy van! jobb felöl.) Ezért kérem, méltóztassék a 17. §-t elfogadni. (Helyeslés.) Polónyi Géza: T. ház ! Megengedem, hogy ez egész vitának a 19. §-nál lett volna helye; de nem én vagyok oka, hogy a kérdés itt vettetett fel. En e szakasznál a katholikus autonómia számára akarok propagandát csinálni. (Halljuk! Halljuk!) Szinte csudálatos, nemde, hogy kerül ide a katholikus autonómia ? Először constatálom, hogy ez egész törvényjavaslaton egyetlen érdemleges módosítás fog történni; tudniillik a gyakorlati bírói vizsgánál elejtetik a jogtudorság. Örömmel üdvözlöm e módosítást, nemcsak mint jogász; hanem üdvözlöm, mint az egyházi autonómia egyik diadalát: mert a mi nekünk nem sikerült volna e házban, sikerült az egyházi önkormányzatnak. Az április 11-iki református conventen épen Tisza Kálmán volt az — pedig ő bizonynyal elolvasta a minister úr rendkívül szép és gyönyörteljes indokolását — a ki szükségesnek találta, hogy a jogtudoisággal szemben védekezzék. A conventnek Tisza Kálmán felszólalása folytán hozott határozata előtt a minister úr jónak látta meghajolni és e módosításhoz hozzájárulni. És épen, mert örvendek annak, hogy a conventnek ez az óhaja teljesült, tartom valahára elérkezettnek az időt, hogy a katholikus autonómiának hasonló hatáskör adassék, hogy alkalmilag •< z is érvényesíthesse a törvényhozás előtt befolyását, (Élénk helyeslés a ssélsö haloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister; Valóban nagyon mulatságosnak tartom, hogy ha valamely álláspont helyességét nem lehet depretiálni, megpróbálják legalább azt mondani; nem is a dolog lényegéből merített okok voltak azok, melyek kizárólag döntöttek, hanem bizonyos mellékes indokok, melyeknek a képviselő úr kedvencz eljárása szerint mindig jó, lia egy kis felekezeti izök van. (Derültség.) T. képviselő úr! Ha e törvényjavaslatot, mely egy kicsit régebben adatott be — még sokkal régebben készült az indokolás, mint a hogy megtartatott a conyent — méltóztatik olvasni: abban láthatja a képviselő úr azt, hogy az egységes bíróságra és ügyvédségre egyaránt qualifieáló vizsga abban a régen beadott indokolásban, a melyből a convent maga merítette a felszólalásra az alapot, említve volt. De egyéb is történt. Körülbelül másfél éve annak, hogy a cultusminister és az igazságügyminister közt tárgyalások folynak arra nézve, hogy a jogtudorság tisztán tudományos gradussá váljék és hogy a jogtudorság helyébe egy átalakított és szigorított államvizsga lépjen, mint képesítés; és az elv tekintetében, hogy ez így történjék, különbség sem volt ezen évek alatt a két ministerium közt. De a mi nem kis feladat, az az államvizsgát és ennek részleteit úgy szervezni, hogy abba bizonyos tekintetben az igazságügyi kormánynak is legyen befolyása, mert a vizsga épen igazságügyi hivatalokra képesít. Ez képezte az alkudozásnak részleteit. Tehát akormánynak elvi álláspontja arra nézve, hogy a doctoratus tisztán tudományos gradussá alakuljon, hogy ügyvédségre és bíróságra egy és ugyanazon vizsga képesítsen, sokkal régibb, mint annak keleté, a minek döntő befolyását annyira szereti itt a képviselő úr kidobolni; természetesen, hogy a felekezeti motívumok iránti fogékonyságát, a mennyiben lehet, az igazságügyi ministeriummal is összeköttetésbe hozza. Hanem most az egyszer ez ármányosan kigondolt kis fogás, mely — megengedem — a politika-