Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-482

482, orsüágos Ülés 1891. április 23-án, esütörtiikCn. 105 fogja, hogy azokban világosan benfoglaltatnak a királyi táblai bírák is; mert a 13. §-ban az van, hogy »a felebbviteli bíróságoknak kötelességük az ügyek felülvizsgálata alkalmával arra is ügyelni, hogy az alsóbb bíróságok megtartják-e pontosan az eljárási és ügyviteli szabáiyokat«. A felebbviteli, vagy az alsóbb bíróság relatív fogalom; a törvényszék a táblával szemben, a tábla a euriával szemben alsóbb bíróság, a tábla a törvényszékkel szemben felsőbb, a euriával szemben alsóbb bíróság. De hogy a képviselő úrnak minden kételye elenyészszék, szíveskedjék a 15. §-t is megnézni, a melynek harmadik bekezdése azt mondja, hogy »a rendbirság alkalmazását kimondó határozat ellen — kivéve, ha azt az igazságügyminister vagy a kir. curia hozta — egyfokú felfolyamodás nak van helye«, tehát világosan feltételezi, hogy a curia elsőfokúkig is hoz ilynemű határozatot, már pedig a curia ily határozatot, igaz, hogy az első-folyamodású bírósággal szemben is hozhat, de hozhat minden alantas bírósággal szemben is; hogy pedig a kir. tábla a euriával szemben alsóbb bíróság, azt a képviseli) úr csak nem tagadhatja. Világos tehát, hogy a szóban forgó rendelkezés a kir. táblai bírákra is vonatkozik. (Helyeslés.) A képviselő úr továbbá azt az észrevételt tette, hogy ha a szöveget magyarázzuk, kisül, hogy a rendbirság csak a járásbíró és aljárásbíró, szóval oly bíró ellen alkalmazható, a ki mint egyes bíró járt el és ilyen pl. a törvényszéknél a telekkönyvi bíró is. Ez nincs a javaslatban sehol ; azonban figyelembe kell vennünk azt, hogy rendetlenséget elkövethet ugyan egy hármas bírói tanács is. Lehet, hogy a rendetlenség oka az előadó ; de lehet, hogy azt a collegium minden tagja okozza: azonban a rendbirságnál az a lényeges, a mi a 13. §. második alineajában ki van mondva, hogy tudniillik nyilvánvalónak kell lenni annak, hogy a mulasztás vagy késedelem individualiter kit vagy kiket terhel, mert azt his-em, a képviselő úr sem kívánja az egész collegiumot elmarasztalni azon az alapon, hogy a rendetlenség a collegiumban történt, hanem azt akarja, hogy a rendetlenség vagy mulasztás az elmarasztalásnál az illető bíróra vagy bírákra individualiter visszavezethető legyen. Ha ez az eset fenforog, mi sem zárja ki azt, hogy a birság oly esetekben is alkalmaztassák, midőn a mulasztás a collegiumban követtetett el. Ezeket voltam bátor a t. ház megnyugtató sara és ezen szakasz megvilágítására felhozni, a melynek a gyakorlati élet emberei épen a gyakorlati életben üdvös hatást jósolnak. (Helyeslés jobb felől.) Ezeknél fogva kérem a t. házat: méltőztasKÉPVB. NAPLÓ. 1887-91 XXIU. KÖTET. sék a szöveget változatlanul fentartani. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. A 13. §-hoz két módosítás adatott be. Az egyiket benyújtotta Kemény Pál képviselő úr. Kemény Pál: T. ház! Módosítványomat ezennel visszavonom. Elnök: Kemény Pál képviselő úr indítványát visszavonván, csak Veszter Imre képviselő úr indítványa felett kell szavazni. Veszter Imre képviselő úr módosítványával a §. első bekezdés nincs megtámadva és így azt hiszem, kijelenthetem, hogy az első bekezdés változatlanul elfogadtatott. A második bekezdésben Veszter Imre képviselő úr e szavakat: »ítélőbírót vagy« kihagyatni kívánja. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 13. §. második bekezdését a módosítványnyal szemben a bizottság szövegezése fzerint változatlanul elfogadni? (Igen!Nem!) A kik változatlanul elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége változatlanul elfogadta. A harmadik bekezdés nem támadtatván meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az is elfogadtatott. Következik a 14. §. Varasdy Károly jegyző (olvassa a iá. §-t. mely észrevétel nélkül elfogadtatik ; olvassa a 15 §-t). Balogh Géza jegyző : Irányi Dániel! Irányi Dániel: T. képviselőház ! (Halljuk!) A 15. §. első bekezdésében meg van határozva a rendbírság mennyisége: az mondatván ki, hogy az 1 forinttól 15 forintig terjedhet; a második bekezdés pedig azt mondja, hogy ez az illetőnek fizetéséből közigazgatási úton hajtatik be. Már most tegyük fel, hogy a rendbirság legnagyobb összegében szabatott ki, vagyis 50 forintban és hogy az így sújtott hivatalnok a kisebb hivatalnokok közül való, a kinek fizetése havonkint esetleg még az 50 forintot sem üti meg. Ha már most egyszerre hajtatik be a fizetéséből ez a pénzbírság, a szegény hivatalnok arra a hónapra minden segélyforrás nélkül marad, a mi különösen tekintetbe véve azt, hogy a hivatalnokok közt igen szegények vannak, reá nézve rendkívül terhes lesz. Azért arra kérem a t. házat, méltóztassék azt a módosítványomat elfogadni, hogy »ha a rendbirság a 10 forintot meghaladja, az az illetőnek kérésére részletenkint hajtandó he.« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A módosítvány fel fog olvastatni. Balogh Géza jegyző (olvassa a módosítványt). Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Nem tudom mennyiben illik ez bele a szövegezésbe, de magát az eszmét elfogadom és 14