Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-482

482. országos ülés 1891. ftprilis 23-án, esflt8rt5k»B. \Q\ hogy az ügyészi kartól ebben, vagy abban a kérdésben véleményt kérjünk. {Igaz! Ugy van! a jobból sálon.) Azt, hogy a bíróságok felvétessenek a törvényjavaslatb.i, ezé]szerűnek tartottam azért, mert azoknak egyéb hatásköre, tudniillik az ítélő bírói hatáskör, egészen el van vonva kormányzati főnökeik rendelkezése alól. Miután tehát az ügyészségekre nézve ilynemű beiktatás fölösleges; de másrészről miután sem a helyes törvényhozás, sem a bíróságok érdekében nem kívánatos, hogy a kormány elzárassék attól a lehetőségtől, hogy a bíróságtól véleményt kérjen: kérem a szakaszt úgy, a hogy van, fentartani. (Helyeslés jobb felől.) Balogh Géza jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Nem lehet kifogásom az ellen, hogy a mint azt Kemény Pál t. képviselőtársam felhozta, egyes kiváló szakemberek a bíróságok köréből a codificationalis munkálatoknál igénybe vétessenek. Nem is erről van itt szó, itt imperative van megmondva, hogy a bíróságok főnökei, tehát elnökök, járásbírák kötelesek törvényhozási kérdésekben az igazságügyministernek véleményt nyilvánítani. Erről van itt szó. A t. minister úrnak ainíigy is módjában áll a bíróságok kiválóbbjait a codificationalis munkálatoknál igénybe venni; de méltóztassék meggondolni, mennyit érhet a t. minister úrnak az olyan törvényszakasz, mely tisztán és merőben platonicus, mert semmiféle sanctioja nincs, legalább a törvényben nincs sanctioja. Kérdem, hogy ha a minister háromnégy nagy törvényjavaslatot egyszerre kiad véleményadás czéljából s ha az illető nem tud munkájával kellő időben elkészülni: mily consequentiákkal jár ez ? Erről a törvényjavaslat nem intézkedik. Pénzbüntetéssel fogják-e az illetőt sújtani? Fegyelmi eljárást fognak-e ellene elrendelni? Rendbírsággál sujtják-e, vagy pedig elnökileg megintik ? Hisz' ő maga az elnök ! Ily sanctio nélküli intézkedés csak arra vezethet, hogy az illető elnök esetleg néhány hónapra elvonassék működési körétől; mert hisz' méltóztatik tudni, hogy egy törvényjavaslatnak, minő az örökösödési vagy magánjogi törvény, eodifikálása hónapokat vehet igénybe az illető bíró működéséből. Hogy ez lenne az igazságügyminister ezélja: ezt én nem hiszem. Azt, hogy az »ügyészségek« szó is beiktattassék, a minister űr fölöslegesnek mondja. Szerintem nem fölösleges, mert az ügyészségek kötelességeit is a törvény szabja meg s a minister tőlük sem kívánhat mást, mint a mire a törvény kötelezi őket. Ha a t. minister úr jónak látja a bíróságok elnökeit erre kötelezni: nem értem, hogy miért ue vétessék föl a javaslatba, hogy erre az ügyészségek is kötelezhetők? Ezeket tartottam szükségesnek megjegyezni. Pár tolom Kemény t. képviselőtársam módosításait. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: A t. képviselő urak nagy tévedésben vannak abban, mintha itt codificationalis munkáról volna szó. (Közbeszszólás a szélsőbalon-: Véleményről!) Igenis, véleményről! De ebben különbség van. Mert ha megkérném Polónyi képviselő urat, hogy csinálja meg a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot : ez codificationalis munka volna; ha pedig a kész j .vaslatról véleményt kérnék tőle: ez becses matériáié volna azon munka revisiójánál, de nem codificatio. A mennyiben erre volna szüksége az igazságügyministernek, az eddigi útak-inódok elég eszközt nyújtanak neki. De továbbá szükséges is, hogy ez a megkérdezés lehetséges legyen. Megvallom, talán ki^sé körülményesnek, de absolute nem alapnélkűlinek tartanám, ha az igazságügyi kormányt arra köteleznék, hogy a bírói, az igazságügyi szervezetre vonatkozó minden javaslat előterjesztése előtt a bíróságokat és ügyészségeket megkérdezze a javaslatnak a gyakorlati élettel való összefüggése és arra való határa felől. Ezt eddig is megtette az igazságügyminister, bár ily szakasz nem volt. De midőn a t. képviselő urak azon alapon támadják meg a szakaszt, hogy az rossz és helytelen: jelentem, hogy eddig is ily helytelen gyakorlat uralkodott az igazságügyministei iumban ; síit sajnálom, hogy még nagyobb mértékben nem uralkodott. Ezentúl még nagyobb mértékben fog uralkodni; mert még azon szakaszban is, melyről későbben fogok szólani, nagy súlyt helyezek arra, hogy ily gyakorlati és az életet ismerő emberek véleménye meghallgattassék. Ez az egyik. A másik kérdés az volt: mi ennek a sanctioja, ha ezt nem teljesítik? Az a sanctioja, a mi minden hivatalos kötelesség megsértésének a sanctioja. Ez is nekik hivatalos kötelességük és megvallom, pusztán elméleti kérdésnek tartom azt, hogy feleljek arra: mi történnék, ha ezt nem teljesítik. Mert százféle kötelesség van, a hol nincs külön mindegyik megsértésére sanctio szabva, hanem mint minden hivatalos kötelesség megsértésére, erre is járna fegyelmi büntetés. De hiszen, t. ház, ez merően theoreticus kérdés. Eddig sohasem volt az igazságiígyministerium azon helyzetben és reményem, ily szakasz nélkül sem jönne abba a helyzetbe, hogy ilynemű megkeresésére az illetők legjobb erejük szerint és készséggel meg nem felelnének. Azt pedig méltóztasék mégis bármely igazságügyi kormányról feltenni, hogy akár egy bírót, akár egy ügyészt, kinek a maga rendes teendői megvannak, ily okból túlságos és nem teljesíthető munkával nem halmoz el. Ha pedig ne-