Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-481
1 481. országos ülés 1891. április 22-én, szerdán. m teljesek és azokat túrni tisztességgel nem lehet. E kijelentésem mellett meg is maradok. (Élénk helyeslés.) Végűi azt a megjegyzést teszem a t. minister úr felszólalására, hogy Szentes városában a képviselőtestület újjáalakításának elmaradása nem az én hibám, hanem talán inkább a t. előttem szólóé, a ki azt ott megtűrni méltóztatott. (Derültség.) Különben ez Csongrád vármegyében nem az első, nem is az utolsó eset. Ha csakugyan úgy történt Szentesen, a mint a t, ministerelnök előadni méltóztatott: úgy látszik, ez Csongrádmegyében szokás, mert nekem is tudomásom yan róla, hogy Mindszent községében, daczára annak, hogy az elöljáróság mandátuma már az év január havában lejárt, mai napig sem bírták az elöljáróságot újra alkotni, épen az általam említett klikk akadékoskodása miatt, a melynek czéljaiba ez — úgy látszik — nem illik belé (Mozgás). Ezeket akartam megjegyezni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök I Horváth Gyula képviselő úr kivan személyes kérdésben szót emelni. Horváth Gyula: T. ház! Halljuk! Halljuk!) A t. ministerelnök íir jónak látta igazán higgadt és tárgyilagos válaszában, a nélkül hogy engem megnevezett volna, egy dologra alludálni, a mely senki n:ást nem érinthetett, csak engem. A t. ministerelnök úr a többek közt azt mondta, hogy sem interpellatiókkal, sem küldöttségekkel, sem fáklyás-zenékkel, ezt a kérdést elütni nem lehet. (Helyeslés.) Midőn a t. ministerelnök úr egy interpellatiora adott válasz keretében ilyképen odavetőleg megérint egy esetet, a melyre nézve félre volt vezetve: könnyen megtörténhetik, hogy ezzel öntudatlanul másokat is félrevezet. Ugyanis az említett fáklyás-zene alkalmával én is beszéltem, és így könnyen úgy tűnhetnék fel a dolog, mintha komoly kérdéseket, a melyek rendes törvényes úton kell, hogy elintéztessenek, fáklyás zenékkel akartam volna elütni. Engedje meg a t. ház, hogy ez esetet a maga valóságában elmondjam. Hogy az úgy történt, a mint el fogom mondani, azt senki tagadásba nem veheti, mert senki sem mondhatja rólam sem e házban, sem másutt, hogy valaha hazudtam volna. (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) Azon szép megyei állapotok közt t. i. megtörtént az, hogy akadtak egyének, kik bjesületes embereket, olyanokat, akik néptanítókból küzdöttek fel magukat odáig, hogy az egész város bizalmát bírják, megbélyegezni akartak, mert fegyelmi vizsgálattal őket nem lehetett megijeszteni és odáig mentek — a mi a legvakmerőbb dolog — hogy erkölcsileg akarták az egyént megölni, a kit physice megölni nem birtak. Verdictet akartak kimondatni oly egyének által, a kik lovagias formák mellett másnak háta mögé akartak bújni. A mikor pedig v r erdictet mondtak azon egyén ellen: kötelességemnek ismertem, mert az ellenkezőről voltam meggyőződve — én, ki soha semmi hatalom előtt nem szoktam dictiókat tartani, sem fáklyás menet mellett, sem a nélkül — mondom, kötelességemnek ismertem, nyilvánosan 30.000 ember előtt kimondani, hogy azt az egyént becsületes embernek tartom. Nem volt ez politikai kérdés, de hogy tisztességesen megoldott és elintézett kérdés volt, azt állítom ma is és politikai vitatkozást interpellatiora adott válaszokba beleelegyíteni sem a ministernek, sem senkinek jogában nincs. Csak ezt akartam elmondani. (Mozgás.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: Csak néhány szót kívánok a képviselő úr szavaira megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) Sem törvény, sem házszabály nem intézkedik az iránt, hogy a minister a hozzá intézett interpellatiora milyen választ adjon; ennek megítélése a minister dolga: a t. háztól függ aztán, hogy tudomásul veszi-e, vagy sem. (Helyeslés.) Midőn a fáklyásmenetet említettem, azt azzal hoztam összefüggésbe, hogy oly helyen, a hol akkora izgalom uralkodik, mint a felhozott esetben, a fáklyásmenet nem szokott megnyugtatóan hatni. Ez meggyőződésem. (Élénk helyeslés.) Elnök.' Méltóztatik-e a t. ház a ministerelnök úr válaszát tudomásul venni? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ideiglenesen!) A ministerelnök úr kérte a válasz tudomásul vételét, megjegyezvén, hogy a részletekre nézve most nem adhatja meg a választ. Horváth Gyula: Bátor vagyok kérdezni, a házszabályokra tekintettel: van-e, volt-e arra eset, hogy valamely választ ideiglenesen tudomásul vett a ház ? (Felkiáltások jobb felöl: Volt!) Elnök: Nem első eset, sőt igen sok eset volt, melyben a ministernek előlegesen adott válaszát a ház tudomásul vette. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Migam is emlékszem és a dolog természete is a mellett szól, hogy igenis lehetséges, hogy ha egy minister a hozzá intézett interpellatiot egy napig sem akarja válasz nélkül hagyni, de nincs abban a helyzetben, hogy kimerítőleg válaszoljon, a mennyit mondhat, elmondja előzetesen és azután később nyilatkozik a többire nézve; a ház pedig mind a kettőre, úgy az előlegesen, mint a később adott válaszra nézve tudomásvétel vagy tudomásul nem vétel alapján határoz. Ez áll a jelen esetben is. (Helyeslés a jobboldalon.)
