Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-481
94 481. országos ülés 1891. április 22-én, szerdán. Polónyi Géza: T. ház! Tény az, hogy a t. igazságügymiimter úrnak a gyakorlat szerint igaza van; de viszont tény az is, hogy valahányszor egy ilyen előlegesen adott és így ideiglenes válasz fölött szavazás történt: a fölött az interpellatio fölött már többé soha szavazás nem volt, mert a mínisterek többé nem állottak elő a végleges válaszszák Már most, t. ház, az bizonyos, hogy egy interpellatiot kétféleképen elintézni nem lehet, hanem csak egyféleképen: a ház vagy tndomásiíl veszi, vagy tárgyalását napirendre tíízi. De ha most az ideiglenes válasz tudomásul vétetik, vájjon mi értelme van annak, ha végleges választ is szándékoznak adni? Nézetem szerint a szavazásnak csak a végleges válasz megadásakor van majd hetye, mert a tárgyat csak akkor lehet esetleg napirendre Hízni. Ha a t. minister úr érdemleges és végleges választ adni szándékozik — megjegyzem, hogy mai nyilatkozatát teljes helyesléssel veszem tudomásul — akkor aztán a szavazást, is a. kérdés fölött meg lehet ejteni. (Helyeslés a szilső baloldalon.) Elnök: Gsak egyet vagyok bátor megjegyezni Polónyi képviselő úr azon szavaira, hogy mire való az előleges válasz tudomásxíl vétele fölött határozni? Ez azért szükséges, mert a házszabályok kimondják, hogy a minister a hozzá intézett interpellatiora 30 nap alatt felelni tartozik. A mikor pedig a minister mindjárt nyilatkozik és azt mondja, hogy nincs abban a helyzetben, hogy részletes nyilatkozatot tegyen, kilátásba helyezheti a végleges választ, de ezt már nem szükséges 30 nap alatt megadnia. Különben csak annyit jegyzek meg, hogy ez nem az első eset, hanem volt akárhány, a mikor a ministerek előleges választ adtak, a mire későbben visszatértek : a dolog természete szerint mind a két alkalommal kitíízetctt a kérdés szavazásra. (Helyeslés.) Madarász József jegyző: Hu-ánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Előzetesen én is azt vagyok bátor constatálui, hogy számos eset volt, az esetek egész sorozata, midőn egy minister által előlegesen adott válasz a ház által tudomásul vétetett. (Igaz! Úgy van!) Minthogy pedig a t. ministerelnök úr kijelentette, hogy azok, a miket mondott, a dolognak nem végbefejezése, mert hiszen csak bizonyos teendők elintézése után lesz azon helyzetben, hogy kimerítő választ adhasson: igen természetes, hogy azt, a mit most mondott, azon terjedelemben, a melyben mondotta, el kell intézni. (Helyeslés.) Én tehát azon véleményben vagyok, hogy az adott válaszra vonatkozó kérdést fel kell tenni; de az e tekintetben megejtett szavazás eredménye sem többet, sem I kevesebbet nem jelent, mint annyit, hogy a szavazás azokra nézve történik, a mikről a ministerelnök úr ma, nyilatkozott és azon értelemben, a melyben nyilatkozott, (Helyeslés.) A dolog természetében fekszik, hogy a kérdésnek elintézetlen része egy vagy más alakban később felvethető. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem tehát a t. házat: méltóztatik-e a ministerelnök úr előzetes válaszát todomásúl venni, igen vagy nem? (Igen!) E szerint kijelentem, hogy az tudomásul vétetett. Következik Tors Kálmán interpellatiója. Törs Kálmán: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Democraticus alapokra fektetett szerkezetű államokban, a milyen hazánk is, (Halljuk! Halljuk!) rendkívüli súlyt szokás fektetni egy erős, intelligens polgári középosztály megteremtésérc és megszilá rdítására. A kormány egészének, valamint egyes tagjainak nyilatkozataiból meggyőződhettünk arról, hogy ebben az általános felfogásban Magyarországon a kormány is osztozik. Osztoznia kell, mert hiszen sajnálatos tudomásunkra szolgál az. hogy minálunk a polgári középosztály-elem nem elég erős még, sem nem eléggé magyar még arra, hogy azt az állam- és nemzet fentartó missiot, a melyet az ország más szervezetében, más időkben az figynevezett köznemesség teljesített, a maga egészében átvegye és egészében teljesítse. Ha valahol, xítgy Magyarországon kötelessége a kormánynak és a törvényhozásnak, hogy első gondját képezze az, miszerint ilyen intelligens erős és magyar nemzeti középosztályt teremtsen. Kétséget nem szenved az, hogy egy ilyen polgári középosztálynak megalkotása csak a városok útján eszközölhető és mégkevésbbé szenvedhet kétséget az, hogy a polgári középosztály magyarrá tétele csak a magyar városok megerősítése és fejlesztésével sikerülhet. Mi nálunk tehát kell, hogy a politikának valóságos tengelyét képezze e kifejlesztésre módot nyújtani azon városoknak, melyek hívatva vannak Magyarországon egy oly erős, intelligens polgári közép • osztályt teremteni, mely egyúttal nemzeti, magyar. (Igás! Úgy van! bal felől.) Szentes városa Csongrádmegyébe kebelezett, rendezett tanácsú város. A népszámlálás legiíjabb adatai szerint lakosságának száma a 30.000 lelket meghaladta. Nem szándékom részletesen elmondani, mit tett e város a haladás terén, minden irányban, kormánytól és megyétől elhagyatva. Nem kívánom festeni azt az erőfeszítő munkát, melyet nehéz helyzetében valóban hősileg végzett. A ki ismerte a várost 10 évvel ezelőtt s összehasonlítja a mai Szentessel, kalapot fog emelni e város polgársága előtt, szellemi és anyagi törekvéseinek
