Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-458

170 458. országos ülés február l8-;ín, szorilán. 18Í>1. alap? A mit az imént mondtam: egyrészt a eonsuli intézmény közösügyi jellege; másrészt a nemzetközi szerződések azon követelménye, hogy csak a consulok bíráskodhatnak keleten és senki más. (Ellenmondások a szélsőbalon.) Mi következik ebből? Az, hogy a kormány egy ténynyel áll fezemben, melyet megváltoztatnia nem volt hatalmában. Ez alapra kellett felépíteni a consuli bíróság további fórumát, afölehbezési forumot. A kormány már az elsőfokú bíráskodást is lehetőleg javította, még pedig Magyarországjavára. Nemcsak azért, mert már itt is magyar állami akaratot érvényesít, hanem máskép is, t. i. azzal, hogy egy csomó magyar törvény fog jutni a consuli bíráskodásba, tehát a magyar honosok külföldön részben legalább magyar törvények alá kerülnek; a személyi és családi állásra vonatkozólag örökösödési és házassági ügyeikben stb. Igaz, hogy maradnak ott más törvények is, melyek nem magyar törvények a szó szoros értelmében. (Elénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassék majd azután nevetni. Először tévedni méltóztatik abban, mintha az a többi törvény mind osztrák volna. Ezek először is nem osztrák törvények, hanem szo káwjoguk, a melyek az osztrák törvényeket, pl. a kereskedelmi és váltótörvényt csak kiegészítik. (Helyeslés a jobboldalon.) így tehát csak helyi szokásjogokról van szó, melyek kiegészítést nyernek Ausztria néhány törvényének tételes intézkedéseivel. Valóban csodálkozom, hogy IV lónyi Géza t. képviselőtársam azt hitte, hogy ezen törvények valóságos osztrák törvények és hogy

7 azokat az osztrák parlament megváltoz tathatja és ezekre a consuli területekre az osztrák törvényhozás nevében új meg új törvényeket diktálhat rá. Ebben alaposan tévedett. E tekintetben saját hazai viszonyainkkal fogom őt megczáfolni. Azt kérdezem Polónyi Géza t. képviselőtársamtól, hogy vájjon az osztrák polgári törvénykönyv nincs-e érvényben Erdélyben és a végvidékeken? B. Kaas Ivor: Recipiálva van! Beksics Gusztáv: Épen az. Hát azt méltóztatik hinni, hogy ezeket a törvényeket az osztrák törvényhozás akkor változtathatja meg, a mikor neki teszik? (Felkiáltások a szélsőbalon: Nem!) Helyes. A dolog tehát úgy áll, hogyha mi egy külföldi törvényt egészben vagy egyes részeiben recipiálunk, akkor arra az illető külföldi törvényhozás befolyását elveszti és az a magyar törvényhozás hatalma alá kerííl és lesz belőle magyar recipiált törvény. (Élénk helyeslés jobb jelöl. Mozgás a baloldalon.) Nem akarom tehát azt mondani, hogy szerencsétlen, de mindenesetre hibás volt a t. képviselő úr részéről a törvénynek osztrák voltára való hivatkozása. (Helyeslés jobb felöl.) De mindez mellékes. A fődolog maga a szervezet. Miután már az elsőfokú szervezetet kifejtettem, most azt a kérdést vetem föl, hogy lehet-e más bírói organismust tenni az elsőfokú bíróság fölé, mint a melyet a javaslat conteniplál, vagy lehet-e azon bírói szervezetet, a melyet a t. túlsó oldal gr. Apponyi Albert t. képviselő úr határozata alapján ajánl. Megjegyzem, hogy itt nem egy közösügyi, hanem egy az organismus szempontjából közös elsőfokú bíróságról, a consuli bíróságról van szó. Lehet-e annak fölébe egy más másodfokú forumot építeni, mint a melyet a törvényjavaslat tervez? E tekintetben gr- Apponyi Albert t. képviselő úr a tegnapi napon elmondta a saját nézetét és miután az előttem szóló annyira csatlakozott gr. Apponyi Albert t. képviselő úr előadásához, csodálkozom, hogy érvelését e tekintetben is részletesen ki nem fejtette. A mit gr. Apponyi Albert t. képviselő úr ajánl, az igen egyszerű. Azt mondja, hogy ezen, bár intézményileg közös, de, ismétlem, közjogilag nem közös elsőfokú bíróságtól jöjjön fel a felebbezés a magyar bíróságokhoz. Ez egészen a franczia i-endszer, a mely a consuli bíráskodást belefűzi a hazai bíráskodás szervezetébe. Es ezt a rendszert Európa majdnem minden állama elfogadta és ma is még a legnagyobb részben érvényben van. De azért ebből nem következik, hogy ez a rendszer helyes is. Én nem követelem meg azt, sem a t. túloldal szónokaitól, sem magától gr. Apponyi Albert t képviselő úrtól, hogy ő mutassa ki, a ki ajánlja, ezen rendszer tarthatatlanságát és helytelenségét. Pedig ez a rendszer, mely a consuli bíráskodást beleköti a hazai bíráskodás szervezetébe, csakugyan hibás és —• legalább hosszú időn át — nem tartható fönn. Nem akarok a kérdés részletes fejtegetésébe bocsátkozni; csak azt kívánom constatáini, hogy mily nehéz igazságot szolgáltatni oly jogi aetusok felett, melyek ezer meg ezer mertföldre történnek. Azt sem akarom részletesen fejtegetni, hogy egészen más szokásjog uralkodik azon consuli kerületekben, mint a mely a hazai bíráskodásban alkalmazást talál. Annak sem akarok fejtegetésébe bocsátkozni, hogy nem lehet jó, a szóbeliség és közvetlenség alapján álló perrendtartást alkotni, hogyha a consuli bíráskodás beleköttetik a hazai bíráskodás szervezetébe. Ezeket csak futólag említem, mint oly indokokat, melyek a nyugati hatalmakat is arra bírták, hogy e rendszerrel részben szakítsanak így tett Anglia, mely Konstantinápolyban consuli főbíróságot szervezett; így Hollandia, mely szintén lé-