Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-454

7fi 4ői. országos ülés február 7-én, szombaton. 1891. ben az osztrák területi fönhatóságnak egyes eautelái vannak megállapítva a németbirodalmi, illetőleg bajor vámközegekkel szemben: ezek az osztrák államnak tisztán belső ügyét képezvén, a közgazdasági bizottság nem tartotta feladatának azok bírálatába bocsátkozni. Ezek előadása után, kérem a t. házat, méltóztassék e törvényjavaslatot, mint czélirányos intézkedést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés jobb felöl.) Balogh Géza jegyző: Kun Miklós! Kun Miklós: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Felszólalásomnak a ezélja nem az, hogy az egyezmény elfogadását akadályozzam; ámbár a t. ház meglehet győződve arról, hogy óhajtva várjuk azon helyzet alakulását, hogy egy nem Magyarországhoz tartozó területnek más vámrendszerhez való csatolásához nekünk legalább a jelenleg fennálló vámközösség alapján semmi közünk ne legyen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A függetlenségi párt mindig az önálló vámterületnek volt híve s mindig azt állította, hogy Magyarország közgazdasági felvirágzása, boldogulása egyedül akkor várható, midőn Magyarország vámügyi törvényhozása és intézkedései felett mint önálló ország fog rendelkezni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Fájdalom, hogy az 1867/8. óta fennálló vámközösség a függetlenségi pártnak e nézeteit B politikai meggyőződését igazolja. Hála Istennek, (Halljuk! Halljuk!) terjed az országban az a nézet, hogy Magyarország gazdasági felvirágzása egyedííl teljes függetlenségének e téren is elérésétől függ (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és örvendetes jelenség az is, hogy a szakkörök is mindinkább bátrabban nyilatkoznak az önálló vámterület mellett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De azért mégis szükségét látom annak, hogy ezúttal is vitattassék, vagy ha nem vitatjuk, legalább felemlítessék az önálló vámterület szükségessége; mert ixgy látszik, hogy még azon szíík körben is, a melyet Magyarországon a vámközösség vagy a szövetségi törvények kijelölnek, Magyarország közgazdasági érdeke minduntalanúl — mint az a legközelebbi napokban is történt — szomorú megtárnadtatásoknak van kitéve. De szükségesnek láttam a felszólalást azért is, t. ház, mert ámbár a függetlenségi párt tudván azt, hogy a vámszövetségnek felmondása csak az 1896-ik év végével következhetik be, nem tartotta szükségesnek minduntalan hangoztatni azt, hogy önálló vámterületet kíván: e hallgatásból, úgy látszik, téves magyarázatok kerültek ki; mert csak a múlt évben itt Budapesten működött osztrák delegatióban emelkedett egy hang, mely azt állította, hogy a vámközösség eszméje Magyarország területén már annyira a nép vérébe, köztudatába, közvéleményébe ment át, hogy ideje volna már a vámszövetségnél szorosabb egységet létesíteni. Én azt hiszem, t. ház, hogy ezzel a gondolattal sem Magyarország népessége, sem képviselőháza a jelen körülmények közt megbarátkozni nem fog, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezért méltóztassék magunktartását a jelen javaslat tekintetében az általam előterjesztett indokokkal megbírálni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve ; ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Kérdem a t. házat, hogy méltóztatik-e a szőnyegen levő javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni: igen, vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház többsége azt elfogadja. Következik a részletes tárgyalás, először a czím. Varasdy Károly jegyző (olvassa a törvényjavaslat csímét, aztán a 1—14. §-át, a zárjegyzőkönyv I pontját az 1. csikkhez, II. pontját az 5. és 6. csikkhez, a III. pontot a 8. czikkhez, a IV. pontot a 9. czikkhez, az V. pontot a 11. csikkhez, a VI. pontot a 12-ik czikkhez, a VII. pontot a 13-ik czikkhez, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Eszerint a törvényjavaslat részleteiben is elfogadva lévén, az végső megszavazás végett a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik. Következik a közgazdasági bizottság 679. sz. jelentése, »az Olaszországgal 1887. évi deczember hó 7-én kötött és az 1888. évi XV. törvényczikkbe iktatott kereskedelmi és hajózási szerződés felmondására megállapított határidőnek meghosszabbítása iránt létrejött megegyezés beczikkelyezéséről« czímű 668. számú törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház a jelentést felolvasottnak méltóztatik tekinteni s így az általános vitát megnyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti. (Halljuk! Halljuk!) Emich Gusztáv, a közgazdasági bizottság előadója ; T. ház! Az Olaszországgal 1887-ben kötött szerződés még jelenleg is érvényben van. Annak 29. czikke ezen szerződés felmondása iránt intézkedik, még pedig akként, hogy ha a szerződés 1890. deczember 31-éig fel nem mondatik, akkor az hallgatólag még 1897. év végéig érvényben marad, vagy pedig azon alternatíva állíttatik fel, hogyha az 1890. deczember 81-én felmondatik, akkor az csak 1891. deczember 31-éig, tehát egy évig marad érvényben. Ez a 29. czikkben megállapított intézkedés azonban nem felelt meg a tényleges kereskedelmi politikai viszonyoknak. Az osztrák-magyar monarchia és Olaszország között létező kereskedelmi viszonyok kétség-