Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-454

454. országos ülés febrn Lits Gyula: Hát a katonatisztek nyugdíjazása? Wekerle Sándor pénztigyminister: A katonatisztek nyugdíjazását nem én terjesztem elő, ezt tudni fogja a t. képviselő úr. De ha e tekintetben illetéktelen nyugdíjazás fordul elő, annak megszűntetése iránt is fogunk intézkedni ; nem közvetlenül ugyan, mert az intézkedési jog nem minket illet, de hatáskörömben utána akarok járni, hogy ez megtörténjék. (Helyeslés.) A mi a másik kivánságot illeti, hogy nagyobb szigorral járjunk el a nyugdíjazásoknál : legyen meggyőződve a t. képviselő úr és itt nemcsak általánosságban beszélek, hanem utalok a zárszámadásokra, hogy a kivételes nyugdíjazások a lehető legkisebb mértékre vannak szorítva. Azok a kegydíjak, a melyek ezelőtt a nyűg dijak összkiadásainak jelentékeny összegét képezték, ma évről-évre apadnak és oly mellőzhetetlen szükséges esetekre szoríttatnak, hogy el merem mondani — a mit már a ház előtt, ha nem is ezen, de más szavakkal ki is nyilvánítottam — hogy nem hogy tói mennénk, hanem inkább innen maradunk azon a határon, melyet a méltányosság és humanismüs szab elénk. A nyugdíjak emelkedését tehát oly módon, hogy nagyobb szigorral járjunk el, legalább azt hiszem, megakadályozni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő úr által felhozott harmadik kérdésre áttérve, nem akarok most vitába bocsátkozni a felett, hogy a ministeri és főispáni nyugdíjazások helyesen vagy nem helyesen történnek-e. Azt hiszem, hogy igenis helyesen, meit méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a ministereknek korántsem nyújtjuk az anyagi megélhetés és a rózsás helyzet oly eszközeit, hogy kivált azon bánásmód után, a melyben ők néha részesülnek, olyan nagyon visszavágyódnának a bársony székbe. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és derültség a baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: A ministeri nyugdíj tehát fájdalom-pénz! (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor pénzügyminister: Legyen meggyőződve a t. ház arról is, hogy ha annak, a ki fáradságos munkában töltötte el életét, még arra sincs kilátása, hogy méltányos megbírálásban részesüljön akkor, a mikor itt hagyja ezen állást, hogy a nyugalomban élvezhesse azt a pár szíík falatot, melyet neki a törvény szán: akkor nem a vagyonosabb osztálynak, hanem épen a demokratiának tesznek önök rossz szolgálatot, mert ennek teszik lehetetlenné e székek elérését. (Igaz! Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Nem szeretnék t. ház, e kérdésben vitát 7-éu, szombaton. 1891. 7 5 felidézni, tudom, hogy igen nagy számban hozhatók fel érvek mellette és ellene; hanem csak azon szempontból teszek észrevételt a felszólalásra, hogy akkor, midőn egy óriási nyugdíj-teherről van szó, sohasem kicsiny, hanem mindig nagy tényezőkkel kell dolgoznunk, mert csak az elenyészőleg csekély ministeri nyugdíjak azt a terhet ugyan nem fogják apasztani. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem a t. házat, hogy az általam elmondottakat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalán.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kíván, kérdem a t. házat: méltóztatik-e a zárszámadást vizsgáló bizottság jelentését tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház többsége a jelentést tudomásul veszi s hasonló ezélliól a főrendiházhoz átküldeni határozza. (Helyeslés.) Következik a közgadasági bizottság 675. sz. j jelentése, a »Mittelberg osztrák községnek a német birodalom vámrendszeréhez való csatolása iránt / a német birodalommal 1890. évi deczember hó/ 2-án kötött szerződés beczikkelyezéséről« szóló 666. számú törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a jelentést felolvasottnak méltóztatik tekinteni és így az általános vitát megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. Emich Gusztáv a közgazdasági bizottság előadója:T. ház! A szőnyegen lévő törvényjavaslat indokai közű!, a melyekkel annak elfogadását ajánlom, hármat vagyok bátor első sorban felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Az első az, hogy itt olyan osztrák községről van szó, a melynek földrajzi helyzete s közlekedési viszonyai kívánatossá teszik, hogy ezen kis hegyi község, mely főképen állat-kereskedéssel foglalkozik s melynek közlekedési iránya Bajorország felé vezet, már a megélhetés szempontjából is a német birodalmi vámrendszerhez c^atoltassék. A. második indok, a mely a szerződés elfogadása mellett szól az, hogy az országgyűlés az 1869 : IX. törvényczikkel, a hasonló viszonyok közt lévő Jungholz tiroli községre nézve ugyanezen megoldási módot fogadta el, a mennyiben e községet szintén a német vámrendszerhez csatolta. A harmadik indok végre az, hogy a közös vámjövedelem tekintetében megvannak azon biztosítékok, hoov ezen kis község után a német birodalom által beszedendő fogyasztási és várailletékeknek megfelelő összeg a monarchiának közös vámbevételei között fog helyet foglalni és erre nézve Magyarországnak a megfelelő törvényes befolyás biztosítva van. A mi a szerződés részleteit illeti, melyek10*