Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-454

454. országos Illés febrmír 7-én, szombaton, 1891. lí kell fizetni. Itt a különbség köztünk csupán az, hogy én tudni szeretném és jó lenne, ha a ház is megtudná — és ha most nem volnának az adatok a t. pénzügyminister úrnál, bármikor későbben is felvilágosíthat bennünket ez iránt — liogy mely időben és minő okokból történt ezen egy milliónyi öBszegeeskc felvétele és volt-e a képviselőházunk erről különösen tudomása. Ezek azok. a melyekre nézve én felvilágosítást óhajtanék; mert azt az egyet aztán alkotmányos ellenőrzési kötelességemnél fogva szükségesnek látom, hogy figyelmeztessem nemcsak a t. pénzügyminister urat, hanem általában a t. kormányt, hogy ily nagy összegre rágó előirányzat nélküli kiadásoknál méltóztassék megtartani a háznak azon igen helyes határozatát, hogy ily összegek a háznak előleges tudomása nélkül, semmi esetre se vétessenek lel. (Helyesés a szélsőbalon.) Ez iránt kérek a t. minister úrtól, vagy a t. előadó úrtól felvilágosítást. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. képviselőház! Azt hiszem, tudva van a t. ház előtt a kormánynak többszörösen tett nyilatkozataiból, de tudva van a zárszámadásokból és tudva van az előirányzatokból és előirányzati indokolásokból is, így tehát nem a t. háznak tudomása nélkül történt, hogy az államjavak eladásánál az volt a szokás, hogy ha egy vevő kivánta, hogy az általa részletekben törlesztendő vételár leszámítoltassék, vagy ha a minister kivánta ezt, akkor pénzintézeteknél, jelesül a pesti hazai első takarékpénztár-egyesületnél a kincstárnak ezen vételár követelése leszámítoltatott és pedig, úgy tudom, a vevő tetszése szerinti részletekben 10—20 évre elosztva. A vevő köteles volt a részleteket befizetni az adópénztárba és ezek azután törlesztésűi beszállíttattak a hazai első takarékpénztárba. Ez az évek óta követett eljárás, mely a törvényhozásnak — megengedem, nem külön előterjesztés alakjában, hanem a zárszámadások, az előirányzatok tárgyalása alkalmával — többszörösen tudomására hozatott. Tudomására hoztam továbbá a t. háznak az 1891. évi költsén;előirányzat előterjesztésekor tartott exposémban is azt, hogy ezen leszámítolásokat megszüntettem és rendkívüli eseteket kivéve — a midőn ha nem is előlegesen, de utólagosan mindenesetre tüzetesebben fognám a t. házat tájékoztatni — ismétlem, előre nem látható rendkívüli eseteket kivéve, a milyenek előestéjén ma azt hiszem nem állunk, ezen leszámítolással élni a kincstár nem is kivan, a minthogy a jelenben ily leszámítolások már nem is történnek. Kérem a t. házat, hogy e felvilágosítást tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Balogh Gézajegzö: Horváth Ádám! Horváth Ádám: T. képviselőház! Nagyon jól tudom, hogy nem kellemes a ház tisztelt tagjaira nézve az, hogyha valamely felszólaló képviselő szám-csoportokkal foglalkozik; de én ezúttal mégis kénytelen vagyok ezt tenni, mert a tárgyalás alatt levő jelentésben oly tételekre akadtam, a melyek megvallom, engem nagy mértékben nyugtalanítanak. Ugyanis a nyugdíj czímén mindegyik tárczánál igen tetemes tálkiadások fordulnak elő. A ministerelnökségnél 8.891, a belügyministeriumnál 55.778, a kereskedelemügyi ministeriumnál 118.924, a földmívelésügyi ministeriumnál 25.196, a vallás- és közoktatásügyi ministeriumnál 16.985, az igazságiigyministeriumnál 60.827, a honvédelmi ministeriumnál 42.683 frt túlkiadás van ; úgy, hogy nyugdíjak czímén a túlkiadások összege az 1890-diki számadási évnek első háromnegyedében összesen 329.284 frtot tesz ki. Ez az t. ház, a mi engem nagy mértékben nyugtalanít s a melyet egyáltalán nem hagyhatok szó nélkül különösen akkor, midőn tudjuk, hogy az 1891-diki költségvetésben 6,316.217 frt szavaztatott meg nyugdíjakra. Ha a negyedik évnegyedben is . hasonló mérvű kiadások lesznek, akkor még a legoptimisticusabb számítás szerint is igen valószínű, hogy a nyugdíjra kiadott összeg — bele nem számítva természetesen a közösügyes nyugdíjakat — a hét milliót okvetetlenül megfogja haladni. Meg nem állhatom, t. ház, hogy ezen alkalmat meg ne ragadjam arra, hogy figyelmeztes sem a t. házat, milyen óriási arányban szaporodnak azon összegek, a melyeket Magyarország nyugdíj czímén kiad. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az 1869. évi költségvetésben 2,537.500 frt volt nyugdíj czímén felvéve. Tiz évvel későbben 1879-ben 3,903.202 frt. a nyugdíjak összege, a mi 1,455.702 írttal több. 1885-ben, midőn ezen pártnak ellenzése daczára is meghozatott az 1885: XI. t.-cz., mely bőkezű, sőt mondhatnám. pazar intézkedéseket'tartalmaz, 4,432.321 frtra növekedett a nyugdíj. Ettől kezve azután valóban megdöbbentő gvorsasággal emelkedik. így pl. 1887-ben 4,989.3*79 frt. 1888-ben 5,314.701 frt. 1889-ben 5,789.142 frt. a nyugdíjak összege. Az 1890. évre pedig,a mint ezt már az imént említettem, a legoptimisticusabb számítás szerint is felül fogja haladni a 7 millió frtot az az összeg, a melyet a magyar állam nyugdíj czímén kifizet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mielőtt tovább mennék, t. képviselőház, azzal a kérdéssel óhajtok foglalkozni, hogy vájjon ezen jelentésben található-e valami inegnyugt-a-