Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-452

462. orszAgos ülés febrnsl útján létesített betegsegélyezési pénztár iránt ellenszenvvel viseltetik. Már az általános vita alkalmával bátorkodtam említeni, hogy itt rokon- vagy ellenszenvről egyáltalában nincsen szó, hanem szó van az ügynek lehetőleg legezélszerííbb rendezéséről. Hogy a 73. §. második bekezdését a törvényjavaslatba felvettük, annak egész egyszerű gyakorlati indoka van. A közigazgatási közegek az e nemű járulékok behajtásával már annyira meg vannak terhelve, hogyha még a magán egyesületi pénztárak is föl fognak vétetni ezen végrehajtás körébe: lehetetlen lesz, hogy a közigazgatási közegek ebbeli feladatukat teljesítsék. Méltóztassanak csak elképzelni, mennyi mindenféle járulékot, vízszabályozási és egyéb járulékot tartoznak ezen közegek közigazgatási úton a közadók módjára behajtani. Ez oly nagy feladatot ró a közegekre, a melynek teljesítése az állatinak is nemcsak emberi, de igen sok pénzbeli erejébe is kerül. Tekintettel azonban arra, hogy több oldalról hangsúlyozták azt, hogy ezen pénztárak tekintetében se tétessék különbség: van szerencsém kijelenteni, hogy azon módosítás ellen, melyet Tisza István képviselő úr beadott, utalva a gyakorlati végrehajtás nehézségeire, ez idő szerint a t. pénzügyminiszter árral egyetértve nem teszek kifogást és ehhez képest én is kérem a t. házat, hogy a 73. §. másoílik bekezdését kihagyni, ellenben a függőben hagyott 24. g-t a módosítás értelmében elfogadni méltóztassék. A második módosítást Glaal Jenő képviselő úr adta be, a ki azon kívánságának adott kifejezést, hogy a szakasz 3. sorában előforduló szám: »200« »100«-ra szállíttassék le. Ne méltóztassék a t. ház azt hinni, hogy engem talán valamely erőszakoskodási vkgj vezetett abban, hogy a minimalis szám 200-ban van megállapítva. Különösen két okot említek fel; nem akarván tovább menő gyakorlati indokokat felsorolni, nem akarván különösen is bizonyítani a t. ház előtt azt, hogy mennyi -éáW tosság és felügyelet szükséges ezen so| apró egyletekre, még pedig nemcsak rendőri tekinteteknél fogva, mint mondták, hanem különösen a biztosság érdekében, úgy a munkaadók, mint a munkások érdekében. Csak ágy burjánzanak az ilyen egyletek különböző ezimeken. Mindegyiknek meg van a maga elöljárója, pénztárnoka, a kik ezen pénztáraknál élnek s meglehetősen megterhelik a járulékokat és az azokból eredő jövedelmet; egyéb hasznot pedig alig hajtanak. Én nem hiszem, t. ház, hogy ennyi mindenféle apró egyesület fenmaradása valami nagyon kívánatos volna az ügyre nézve és sokkal kívánatosabbnak tartom, hogyha teljesen solid alapon r 5-én, estttfirtökön. 1891. gg j nyugszik az ilyen egyesület. A törvény kijelenti j azt, hogy törvény alapján elismert pénztár az i lehet, a mely a törvény rendelkezésének magát j aláveti; e mellett azonban létezhetik más, magán i pénztár, de ez azután nem fog azon oltalomban részesülni, a melyet e törvény nyújt. (Helyeslés.) A második ok az, hogy utóvégre is 100 tag nem elegendő arra, hogy ilyen egyesület tagjainak túlságos megterkeltetése nélkül fentartassék. A tett számításokból is az tűnik ki, hogy a 200 tagon alól lévő létszám gyakorlatilag nem mutatkozik kívánatosnak. Miért szaporodjanak túlságos mértékben a tagszerzési mozgalmak a fővárosban és vidéken és mért ne maradjanak meg az illető egyesületek reálisabb alapon? Ha egyébiránt a t. ház és a t. képviselő urak erre súlyt fektetnek, én e kérdés eldöntését bölcs belátásukra bízom; de kénytelen voltam azon okokat előadni, a melyek alapján a kormány a tagok számát 200-ban kívánja megállapítani. A harmadik módosítvány a mit b. Kaas Ivor t. képviselőtársam ajánl, az, hogy e kifejezés: »jelentheti ki« »jelen ti ki«-rc változtattassék át, vagyis, hogy a föltételes helyett a határozott alak alkalmaztassák. Én, t. ház. ezt határozottan ellenzem. Méltóztassék a t. ház a kereskedelmi s a belügyminister és az illető szakkörök belátására bízni, hogy ők a tényleg fenforgó viszonyok alapján határozhassanak; mert meglehet, hogy lesz majd valamely egylet, a mely egészen meg fog felelni azon alakiságoknak, a melyek tőle kívántatnak, működése azonban nem lesz olyan, a minőt még a t. képviselő úr is helyeselni tudna, Hogy mi ilyen kérdésekben a törvény erejével meg legyünk kötve,^megengedhetőnek nem tartom. (Helyeslés.) Én részemről távol akarok tartani a betegsegélyezéstől minden egyéb kérdést s nem akarom azt, hogy azután ezen ürügy alatt más czélok elérését tűzzék az illető egyletek maguk elé. Nagyon jól tudjuk, hogy a gyakorlat hová fejlesztette az ilyen kérdéseket. Én, t. ház, tisztán törvényes alapokon, törvényes helyzetben akarnám látni ezen egyesületeket és megvagyok róla győződve, hogy azok előnye nemcsak a munkaadók és munkások viszonyaiban, hanem

1 %z ipari viszonyok fejlődésében

r is mindenesetre észlelhető lesz. (Helyeslés.) Én tehát kérem a t. házat, méltóztassék ezt szem előtt tartva, a föltételes alakot meghagyni s magát: a 73. §-t elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. A 73. §-hoz három rendbeli módosítás adatott be. Az első a Gtaal Jenő képviselő úré, a