Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-452

4S2. orsságos fllés február 5-én, esütSrtSkön 1891. 59 Varasdy Károly jegyző (olvassa a törvény•javaslat 34—42. §-ait,a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a törvényjavaslat 43. §-át). Tisza István! Tisza István: T. képviselőház! A 43. §. elején az mondatik, hogy kerületi pénztárak pénztári szövetségbe egyesülhetnek és a javaslat indokolásából is kitűnik, hogy ezen szövetségbe való be- vagy be-nem-lépés az illető pénzintézetek szabad elhatározásától függ. Ezzel szemben azonban ugyanazon bekezdésben van egy kifejezés, a melyben az mondatik, hogy a szövetséghez tartozó pénztárak jegyzékét a kereskedelemügyi minister állapítja meg; a mit úgy is lehetne érteni, hogy ezzel az illető pénzintézetek szabad rendelkezési joga esetleg el van véve. Én azonban azt Íriszem, hogy ez egyáltalában nincs szándékban, mert erre nézve a törvényjavaslat indokolása teljes megnyugtatást ad s ezért módosítványomat, mely ezen kifejezést világosabb kifejezéssel óhajtja felcserélni, tisztán stylaris érdekűnek tartom. Módosítványom a következő: A 43. §. első bekezdésének végén ezen szavak helyett »rendeleti úton állapítja meg« tétessék »rendeleti úton hagyja jóvá és teszi közzé«. (Helyeslés.) Elnök: A mődosítvány fél fog olvastatni. Varasdy Károly jegyző (olvassa a mtdosítvdnyt). Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve. A 43. §-hoz Tisza István képviselő úr a felolvasott módosítványt adta be, Kérdeznem kell a t. házat: méltóztatik-e a 43. §-t a bizottság szövegezése szerint, szemben Tisza István képviselő úr módosítványával, változatlanul fentartani, igen vagy nem? (Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az nem tartatik fenn és így a 43. §. Tisza István képviselő úr módosításával fogadtatott el. Varasdy Károly jegyző (olvassa a törvényjavaslat 44. és 45. § ait, valamint a VIII. fejeset czimét, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnál'. Olvassa a tőrvényjavaslat 46. §-át). Tisza István! Tisza István: T. ház! Azt hiszem felesleges a vállalati és gyári betegsegélyzö-pénztárak különös fontosságára hívnom fel a t. ház becses figyelmét. Nem lesz véleménykülönbség közöttünk az iránt, hogy jól szervezett gyári és vállalati pénztáraknak a munkások és a munkaadók közt való viszony szempontjából különös fontossága van; azoknak fejlődése, virágzása épen ezen szempontból is kívánatos és épen azért legjobban szeretném, ha a 46. §. második bekezdésében foglalt azon megszorítás, hogy ily pénztárak létesítése megtiltható, ha azok létesítése által a kerületi pénztárak fennállása veszélyeztetik, kihagyatnék. Meghajlok azonban azon érvek súlya alatt, melyeket ma főleg a kezdet nehézségeinek szempontjából felhoztak és miután utóvégre is a kényszerbiztosítás alapját a kerületi pénztárak képezik, a fősuly azokra helyezendő, nem kívánom ezen egyéni szempontomat teljes mértékben érvényre emelni. De igenis óhajtom azt, hogy az esetleges betiltás fölött ne az iparhatóság, de maga a minister határozzon; és másodszor, hogy azon határozat nyilvánosságra hozassék s a nyilvános kritikában, melynek az esetleg kitehető, találjunk némi biztosítékot arra nézve, hogy ezen betiltás csak valódi komoly veszély esetén fog bekövetkezni. Ennélfogva bátor vagyok a következő két módosítást ajánlani. A szakasz második monda tából e szó: »iparhatóság« töröltetvén, helyébe »kereskedelmi minister*: iktattassák. Másodszor a szakasz végére új bekezdés tétessék, melyben kimondatik, hogy a kereskedelmi ininisternek valamely vállalati, illetve gyári betegsegélyző pénztár létesítését megtiltó rendelete annak indokolásával együtt közzéteendő. Én azt hiszem, hogy ez által minden esetre kapunk garantiát arra nézve, hogy localis szempontból egy-egy vállalati vagy gyári betegsegélyző pénztár létesítése elé valódi szükség nélkül nehézségek nem fognak gördíttetni. Épen azért bátorkodom módosítványomat elfogadásra aj ánlani. (Helyeslés.) Elnök: A módosítvány fel fog olvastatni. Varasdy Károly jegyző (olvassa a módosítványt). B. Kaas Ivor: T. ház! Nem vagyok azon szerencsés helyzetben, mint előbb, hogy Tisza István t. képviselő úr módosításához járulhassak. Egyáltalában nem tekintem azt bizalmi, vagy bizalmatlansági kérdésnek, hogy e törvényjavaslatban a ministernek micsoda teljhatalom adatik, mert hiszen nem a minister személyéről van szó, hanem szó van törvényről és intézkedésről. Itt az mondatik és a minister maga is azt mondotta, hogy gyári pénztárak betiltása az iparhatóságok ítéletére bízassék, tehát, hogy az autonóm testületek ítéljenek a fölött, hogy ezen vagy azon gyári pénztárak betiltassanak-e vagy sem. Ennek ellenében Tisza István képviselő ár módosításában apellál a ministerre és eltörli az autonóm iparhatóságoknak, tehát szintén hatóságoknak contemplált ellenőrzési jogát. Én nem tételezhetem fel semmiféle magyar kereskedelmi rainisterrőL hogy ő rossz indulattal viseltessék az ilyen pénztárak iránt, sőt felteszem, a mint Tisza István képviselő úr is feltette, hogy minden módon iparkodni fog az egészséges gyári pénztárak fennállását elősegíteni; de azt sem tételezem fel az iparhitóság,w*