Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-452

52 *52. országos 81és február 5-é«, «sftt8r«HfíTB. 1891. felszólaló talán nagyobb mértékben volt az állami beavatkozás korlátozásának barátja, míg a másik felszólaló az állami beavatkozásnak nagyobb mértékével lett volna hajlandó megbarátkozni. De, t. ház, önállóan gondolkozó emberek közt ilyen lényegtelen nézeteltérések, ha a szólás szabadságát, a mint az szerintem helyes, semmiféle, még pártpolitikai pressíonak sem vetjük alá, mindenkor elő fognak fordulni. (Igás! Úgy van! lal felől.) Beöthy Ákos: Tessék tanulni belőle! Gr. Apponyi Albert: A fődolog az, hogy ezen elvekben és némely részletekben egymástól eltérő felfogások mégis gyakorlati politikai megoldásban tudj anak ta lálkozni. Ettől függ egy politikai tényezőnek cselekvő képessége, Es hogy a gyakorlati megoldásban tud találkozni ez az eredetében némileg eltérően színezett felfogás: azt kimutattuk és ennek concret kifejezést adtunk azon határozati javaslatban, melyet Gaal Jenő t. barátom benyújtott. (Helyeslés bal felől.) En, t. ház, oda concludálok, hogy sajnálom, hogy a t. ház nem tért arra az útra, melyet t. barátom ajánlott és mely a jelenlegi törvényjavaslat több intézkedését a gyakorlatiasság szempontjából újabb megfontolás tárgyává tette volna. Kívánom, hogy rossz próféta legyek, de nagyon tartok attól, hogy a gyakorlati kivitel ezen javaslat sok intézkedésének keresztul-nem-vihetőségéről fogja meggyőzni a t. minister urat és a házat. De daczára annak, hogy ezt sajnálom, mégis örülök, hogy a kormány egyáltalában a socialpolitikai cselekvés terére lépett, és ebben és azon magatartásban, melyet mi ezzel szemben elfoglalunk, nem a múltban tett nyilatkozataink visszavonását, hanem inkább azoknak, bár későn, de valahára mégis elért sikerét vagyok bátor eonstatálni. (Élénk helyeslés hal felől.) Tisza István: T. képviselőház! Nem kívánom a t, ház figyelmét hosszasan igénybe venni s mindössze csak két egészen rövid megjegyzésre szorítkozom. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik vonatkozik az igen t. mérsékelt ellenzék álláspontjánál mutatkozó egyetértés, vagy eltérésre. Azt, hogy öntudatos és komolyan gondolkodó emberek valamely kérdés minden árnyalatára nézve egyet, nem érthetnek, annyival természetesebbnek tartom, mert ennek épen a tegnapi ülésben a mi oldalunkról is egészen nyílt őszinteséggel kifejezést adtunk. De hogy azután az a találkozás a gyakorlati megoldás terén valóban érdemleges találkozás-e, vagy csak látszólagos? erre nézve legyen szabad megjegyeznem azt, hogy a t. képviselő urak igenis találkoztak abban, hogy a javaslat a bizottsághoz visszaútasíttassék, de már az indokolásban, melylyel ezen szavazatukat támogatták — és ezt tegnapi beszédemből, miután siettem és hosszadalmas lenni nem akartam, kihagytam —egészen eltértek egymástól. Beöthy Ákos t. barátom elvileg egyenesen a kényszerbiztosítás ellen nyilatkozott; gr. Károlyi Sándor t. képviselő úr a gyári munkások alsó kathegoriáját—, G-aal Jenő t. képviselő úr ismét két más kathegoriáját kívánta a biztosításból kihagyni. (Ellenmondások bal felől.) Nagyon sajnálom, hogyha gr. Károlyi t. képviselő társamat félreértettem, de nyilatkozatából ezt lehetett kivenni. Ha azonban részemről tényleg félreértés történt : akkor ezt ezennel constatálom és ezzel a kérdéssel végeztem. A másik megjegyzés, melyet tenni kívánok, arra vonatkozik, a mit Hegedüs Sándor t. képviselőtársam nyilatkozatára gr. Apponyi Albert t. képviselő úrtól a mai napon hallottunk. Feljogosítva érzem magamat e tekintetben egy rövid megjegyzést tenni ; nemcsak azért, mert Hegedüs Sándor t, képviselőtársam nincs jelen, de azáltal is, hogy ha ő ezt előttem meg nem teszi, én is kifejezést adtam volna örömemnek azon elvi álláspont józansága és komoly volta felett, melyet Gaal Jenő t. képviselőtársam elfoglalt. Nem hibáztatás szempontjából constatálom ezt az eltérést — nekem ez legalább nem szándékom — de mert őszinte örömem telik abban, hogy ezt az eltérést, vagy ha úgy tetszik, ezt a haladást constatálhatom és megengedem azt is, hogy gr. Apponyi Albert t. képviselő úr ma azt mondhatta, hogy mindaz, a mit ő korábban mondott, ezzel nyílt ellentétben nincsen. Nem is abban látom és láttam korábbi felszólalásainak aggályos és veszélyes voltát, hogy valamely határozott és merev álláspontra helyezkedett volna; de abban láttam az egyenes ellentétet a t. képviselő úr és Gaal Jenő t. képviselőtársam felszólalása között, hogy ezen kérdés körül gr. Apponyi Albert mindig bizonyos ködös általánosságokban mozgó elvi állásponton maradt. Beszélt a socialis olajcseppről, a gyenge védelméről stb., egyszóval olyan kifejezéseket használt, a melyek alatt lehet érteni nagyon ártatlan és helyes dolgokat, de azoknak ellenkezőjét is. Épen az ily ködös általánosságok nem eléggé definiált elvi álláspontjának elfoglalása az, a mi ellen Gaal Jenő t. képviselő úr nagyon helyesen tiltakozott s a mely tiltakozáshoz én teljes készséggel hozzájárulok és csak örömmel jelezhetem, hogy a t. mérsékelt ellenzék arról a magaslatról, a hol talán egy kissé el is vesztette a szilárd talajt lábai alól, leérkezett a, gyakorlati élet száraz és rögös