Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-451

4M.or»isá«os ftlés febrnir 4-éu, gaerdán. 1891. :;'oly színben tünteti fel, mintha az, a mit mondtam, nem állna a tényleges valóság alapján. Ez pedig, t. ház, oly vád, melyet nem szívesen tíírünk el, kivált ha az teljesen alaptalan. Én azt mondtam, hogy a kerületi pénztárak több vármegyének területére fognak kiterjedni. Erre azt kérdi a minister ár, hogy én ezt honnan vettem? Vettem igen egyszerűen magából a törvényjavaslat indokolásából, a melyben világos.ai meg van mondva, hogy a kerületi pénztáraknak székhelyei a törvényhatósági joggal felruházott városok és azok igen gyakran a szomszéd főszolgabírói járásra, sőt még a szomszéd vármegyék területére is ki fognak terjedni. A t. minister úr azt is mondta, hogy én őt népboldogítási tendentiával vádoltam. Én egé^z általánosságban szóltam arról, hogy az angol törvényhozás megtartja működésében azt a határvonalat, hogy csak a gyakorlati élet követelményeinek akar megfelelni, nem törekszik gyámkodásra és a nép boldogítására. Ezt nem mondtam a minister úrra és a t. kormányra. Legyen meggyőződve a minister úr, hogy még tréfából sem imputálok nekik olyat, hogy eszükbe volna a népet boldogítani, mert ha ezt tenném, akkor ott ülnék mögöttük, vagy mondjuk Ábrahám kebelében és ez sokkal könnyebb, mint itt ülni. (Derültség bal felől.) Ennyit akartam mondani. (Helyeslés bal felöl.) Baross Gábor kereskedelemügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Amiat. képviselő úrnak első rectificatióját illeti, fentartom állításomat és utalok, t. ház, azokra, a miket ő mondott és azokra, a mik az indokolásban foglaltatnak. A ki a kérdés iránt közelebbről érdeklődik, az méltóztassék azokat elolvasni, mert én azokat ismételni nem fogom. A mi a képviselő úrnak második megjegyzését illeti, arra nincs szavam. (Tetssés jobb 'felől) Varasdy Károly jegyző: Petrieh Ferencz ! Petrich Ferencz: T. ház! A vita ily előrehaladott stádiumában távol van tőlem, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat részletes fejtegetésébe kívánnék bocsátkozni; nem is volt szándékom e tárgyban felszólalni és ha ezt mégis teszem: teszem ezt határozottan azon pártnak megbízásából, melyhez szerencsés vagyok tartozni. Teszem ezt azért, hogy a t. házzal megismertessem a függetlenségi és 48-as párt értekezletének azon határozatát, mely e törvényjavaslatra vonatkozik. Mielőtt ezt kijelenteném, kötelességemnek tartom, mert épen a beterjesztett határozati javaslat által lett oly érdekessé e tárgy, néhány szóval G-aal Jenő t. képviselőtársam határozati javaslatához szólani. (Halljuk!) Elismerem, t. ház, hogy t. képviselőtársam, mint a közgazdasági bizottság tagja, azokat az aggodalmakat, melyeket határozati javaslatában feltűntetett, ott is hangoztatta; de megvallom épen azért meglepett, hogy midőn a közgazdasági bizottság t. képviselőtársam aggályait elejtette, abban némileg belenyugodott s azt hittem, hogy a részleteknél fogja majd nézeteit érvényesíteni. Miután azonban c nézetemben csalódtam: kötelességemnek * tartom, határozati javaslatára vonatkozó, némely észrevételemet a lehető legrövidebben megtenni. (Halljuk!) A kérdés az: van-e értelme és helye annak a törvényjavaslatnak, mely most tárgyalás alapját képezi? Ha a törvényjavaslat helyét betölti, akkor szerintem a határozati javaslat benyújtásának indoka elesik. Nem akarok a részletekbe belemenni, csak azt a kérdést vetem fel; teszünk-e a törvényjavaslat törvényerőre emelésével közgazdasági, nemzetgazdasági, a munkás és a munkaadók érdekében hasznot? Midőn e kérdést magamhoz intéztem, határozottan igennel válaszoltam. (Helyeslés a szélső balodalon.) Lehetetlenség be nem látni, hogy ha e törvényjavaslatot életbeléptetjük, ezzel nemzetgazdasági szempontból a munkaerőt emelni fogjuk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ebből az államnak óriási haszna van, a nélkül, hogy egy krajezárjába kerülne; ha pedig a munkásosztály érdekeit veszszük, nem tagadhatjuk, hogy annak is haszna van, ha ereje czélszertí intézkedés által mintegy fokoztatik. De a munkaadónak is van haszna, mert kétséget nem szenved, hogy a munkaadó a munkásosztály ereje által jut czéljához, a kellő eredményhez s így vagyonosodáshoz. Ha a közegészségügyi szempontot vesszük, szintén nem tagadhatja senki, hogy ha e törvényjavaslat érvényesül, kedvező átalakulásoknak nézünk elébe és ki tagadhatja, hogy ha közegészségügyi szempontból hatalmas lépést teszünk előre, az államnak, a munkásnak, vagy a munkaadónak ne volna hasznára. De ha humanitás szempontjából vesszük azt, hogy azt a tehetetlen, némileg elzüllött munkásosztályt, mely a maga baján sem tud segíteni, az állam kényszereszközzel odaszorítsa, hogy az emberiségi szempont magaslatára felemelkedjék : ebből a szempontból is megtette kötelességét. Egy van, a mi t. képviselőtársam határozati javaslatára alapot látszik nyújtani s ez az, hogy e törvényjavaslatban a gyárak és ipartelepek tulajdonosainak, a munkaadóknak a vállára oly terhet rónak, mely pénzbeli áldozatba is kerül és gondot is fog nekik okozni. De ha másfelől tekintem azt az előnyt, melyet a törvényjavaslatban foglalva czélszerű intézkedéssel a munkaadóknak és gyártulajdonosoknak nyújtunk: úgy nem sokaihatják azt az áldozatot, a melyre ők e törvényjavaslat által köteleztetni fognak. Hiszen,