Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-451

40 451. orgaágos Illés felirnár 4-én, szerdán. 1891. mint már előbb is említettem, tagadhatatlan az, hogy a munkaadó úgy czéljaira, mint jólétére s vagyonösodására nézve a munkásosztályban mintegy nélkülözhetetlen eszközét tekintheti s így, ha a munkásosztályt segélyezi, ez által kiválókig a maga érdekeit mozdítja elő s e szerint emberi kötelességén felül a maga előnyére áldozott. Ha tehát ezek állanak: akkor, azt hiszem, kétség sem fér hozzá, hogy a mint egyfelől kötelességet teljesítünk, a törvényjavaslat érvényesítésével; ágy másfelől Graal Jenő t. képviselőtársam aggodalmai csakis képzeletiek. Ezek alapján az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt egyhangúlag elfogadja a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául és midőn ezt teszi, nagyon természetes, hogy a Graal Jenő t képviselő úr határozati javaslatához hozzá nem járulhat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hegedüs Sándor: T. ház: Ha tisztán csak azokkal a kérdésekkel kívánnék foglalkozni, a melyek a törvényjavaslat eddigi tárgyalása alkalmával felmérőitek, nem kértem volna szót; mert azt hiszem, hogy a kérdések azon sora, melyek a javaslattal közvetetleoííl összeköttetésben állanak, egyik és másik oldalrój meglehetősen ki van merítve és megvilágítva: noha ezekre nézve is van egy pár észrevételem, a miket beszédem során bátor leszek előadni. Engedje meg azonban a t. ház, hogy a kérdéssel szoros Összefüggésben, némileg általánosabb keretet adjak beszédemnek. Mert, azt hiszem, nemcsak az áll érdekünkben, hogy ez a törvényjavaslat úgy inteutiojában, mint ezérjában kellőleg megvilágítva legyen és annak eszméi a gyakorlati életbe áthatoljanak; hanem egyúttal az is érdekünkben áll, hogy azon teendőknek, melyek ily kérdésekben előttünk állanak, egész körét világosan áttekinthessük és eloszlassunk minden illusiot, úgy az érdekelt felekben, mint más körökben arra nézve, a mit a magyar törvényhozástól lej alább ez időszerint várni lehet. Mert, megvallom, sajátságos helyzetben látom az európai törvényhozásokat a munkáskérdés tekintetében. Látjuk azt, hogy Németország vezetése alatt iparkodnak különböző törvények útján a munkások igényeinek és szükségleteinek némileg megfelelni; de azt is észreveszi minden figyelmes szemlélő, hogy ez a hivatalos socialismus tulaj donképen nagy illusiokat táplál, mert egészen más dolgokat és kérdéseket karol fel, mint a milyen követeléseket a munkásmozgalom a törvényhozásokkal és kormányokkal izemben felállít. így tehát igen természetes dolog, hogy ha azt gondolja a törvényhozás akár Németországban, akár Franeziaországban, akár másutt, hogy az ezen irányban megindított törvényhozási működéssel a munkásmozgalmat leköti, kibékíti, eltereli : úgy a kormányok és törvényhozások rettenetes illusioban ringatják magukat. Viszont, ha azt gondolják a munkások, hogy ezek a törvényhozási intézkedések tulajdonképen csak egy bevezető dolgot képeznek, mely messzebb ható törvényhozási intézkedések egész sorára vezet: úgy legalább Magyarország szempontjából ítélve a dolgot, a munkások vannak igen nagy illusioban, mert ezt tökéletesen kizártnak és lehetetlennek tartom. Azért, azt hiszem, hogy az oly általános kifejezések ellen tegnap igen helyesen tiltakozott G-aal Jenő t. képviselőtársam, a melyek többet ölelnek fel és többet fejeznek ki, mint a mit tulajdonképen gyakorlatilag érvényesíteni lehet. így én részemről legalább nagyon veszedelmesnek tartom általában azon kifejezést, hogy most a socialis politika terére, a socialis kérdések megoldására mentünk át; mert azt hiszem, hogy e tekintetben sem ezen, sem a még kilátásban lévő törvényjavaslatok azon követelménynek, a melyet ez eszme alatt értünk, egyáltalában meg nem felelhetnek; d.i nem is hivatásuk megfelelni. Mert hiszen ezekben a kérdésekben, a milyen volt a múlt napokban a vasárnapi munkaszünet, ma a betegsegélyezés s a milyen lehet még a munkások balesetek ellen való biztosítása, tulajdonképen csak a munkásmozgalom szélén vagyunk és a munkások követeléséből csupán azokat a minimalis dolgokat karoljuk fel, a melyekre valami nagy súlyt ők maguk sem fektetnek. Tulajdonképen inkább mondhatjuk azt, hogy e rendszabályokban az egészségügyi és szegényügyi intézkedésnek új formái vannak és ezeknek új megoldására törekszik az állam, a nélkül, hogy azzal valami nagy socialis problémát kívánna megoldani. És azt hiszem, t. ház, ha ilyen szerény czímmel illetjük a törvényjavaslatot, nem fog az senkiben ilyen illusiokat kelteni; mert nemcsak az a valódi ezélunk, hogy a tartalmat helyesebben fejezzük ki; hanem, hogy egyúttal vágjuk el az illusiokmtk ég a túlzott követelések lehetőségének útját is. Ismétlem, a törvényjavaslatok egyike sem foglalkozik magával a valódi socialis kérdéssel, a mely kifejezést nyer a munkásnak munkaközben való viszonyára a munkaadóval, valamint a társadalommal és az álladalommal szemben; hanem igenis foglalkozik pihenéssel, betegség és szerencsétlenség esetén való segélyezéssel. Ezek tehát inkább invalidusok számára való intézkedések és nem olyanok, melyek a munkabíró erős munkások követeléseivel foglalkoznak, a melyeket a szocialisták egész következetességgel évtizedeken keresztül egyforma, egyöntetű programúiban Európa