Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-451
451. orsísfígosj 8]és febmir 4-én, sseerdän. 1891. 35 De tanonczokról beszélt a t. képviselő úr. A tanonczkérdés a legnehezebb ebben az országban. Senki sem fogja tagadni, hogy a tanonczok a jövő munkásai, a jövő nemzedék. (Igaz! Úgy van. 1 ) És milyen sajnálatos viszonyokat látunk a tanonez-iigy terén. Ha képzésről van szó: ez nehézségbe ütközik, mert a képzésre szánt idő az ipari tevékenységei bolygatja meg. Ha a..tanonczok egészségének megóvásáról van szó: akkor ez is az illető iparíízőnek nehézségére válhatik. A t. képviselő úr e kérdésre nézve tévedésben van. Igaz, hogy már az ipartörvény tartalmaz az egészség fentartása tekintetéhen intézkedéseket; de az is tény, hogy azon intézkedések mellett a tanonezügy Magyarországban előre nem mehet. Vannak igen dicséretesen működő egyesületek e téren, tisztelet becsület nekik, nem vitatom el az ő érdemeiket; de nagyban és egészben állíthatom, hogy a tanonczkérdés Magyarországon, daczára az ipartörvénynek, még nagyon is more consveto kezeltetik. (Igaz! Úgy van!) Erre azt méltóztatik mondani, hogy ez az alternatíva áll: vagy végrehajtható az ipartörvény, vagy nem. Ha végrehajtható, hajtassék az végre; ha pedig nem hajtható végre, akkor itt se beszéljünk róla, nem lesz annak itt sem sikere. Ez azonban csak úgy oda van mondva. Mert hogy áll a dolog, t. ház? Ma fennáll a kisiparosnak kötelezettsége tanoneza tekintetében egyfelől az 1875: III. törvényczikk alapján a gyógykezelési költségnek 30 napi időtartamra való megtérítése tekintetében. Másrészt fennáll az ipartörvény alapján, mely azt mondja, mit tegnap a t. képviselő úr volt szíves felolvasni, hogy az iparos tanonczát betegség esetén gyógykezeltetni köteles. De hát milyen ez a gyógykezelés? Ha az 1875: III. törvényczikknek felel meg az iparos : akkor, t. ház, ha csak egyszer betegszik is meg a tanoncz és kórházba kell őt küldeni, magas táppénzeink mellett, egy beteg és egy betegség is több költséget okoz az iparíízőnek, mintha ezen törvényjavaslat szerint több tanonczot kell betegség ellen biztosítania vagy segélyeznie. Tehát már a tehercsökkentés szempontjából is szükséges volt erről gondoskodni. És itt egy közbevetett megjegyzést teszek. (Halljuk! Halljuk.) A kormánynak, midőn ezen törvényjavaslatot megállapította, az volt az intentioja, hogy lehetőleg alkalmazkodva a hazai viszonyokhoz, a betegsegélyezés ügyének szabályozásánál ügyeljen arra, hogy nagyobb teher az érdekeltekre semmi esetre ne hárítassék és ha már minden vonalon nem is lehetett a terheket mérsékelni, legalább az érdekeltek nagyobb teherrel ne rovassanak meg. Már most t. ház, szembeállítottam indokolásomban e törvényjavaslat rendelkezéseit a tanonczoknak betegség ellen való biztosítása esetén a ma fennálló törvényes intézkedésekkel, a melyek alapján kórházban kell gyógyítani a tanonczot, a hol, a mint már említettem, a mi magas gyógykezelési költségeink mellett, meglehetős nagy teher háramlik az illető iparos vállára. De még tovább megyek, t. ház. Hiszen ezen törvényjavaslat szerint az iparos csak az esetben lesz köteles tanonczáért fizetni, ha a tanonczfelvételi szerződésben más kikötve nincs. Semmi sem zárja ki azt, hogy a tanoncz és a mester között olyan viszony keletkezzék, a mely az ő terhét a legszerényebb mértékre reducálja. De hogy a tanoncz egyáltalán kihagyassék ezen szerződésből, azt nagy és a mi viszonyaink között helyrehozhatatlan hibának tartanám. (Élénk helyeslés.) De feltéve, hogy azoknak a törvénybe való felvétele hiba volna: vissza kell-e azért küldeni a törvényjavaslatot a bizottsághoz? Azt hiszem, hogy épenséggel nem. (Helyeslés.) A t. képviselő úrnak másik kifogása a kerületi pénztárak ellen irányúit és ha jól emlékszem, az előttem szólott t. képviselő úr is a kerületi pénztárak ellen szólott. Először is constatálom t ház azt, hogy a mikor G-aal Jenő t. képviselő' úr az angol példát ajánlotta nekem és én jó lélekkel az osztrákot követem; ugyanakkor ő a német felsorolást tartotta szem előtt. Ez egészen logikus. Nálunk lesznek kerületi pénztárak és a többi marad; Németországon vannak az úgynevezett Ortseassen, községi pénztárak és a többi marad; Ausztriában vannak kerületi pénztárak és a többi marad. És miért i fogadtam el az utóbbi rendszert? Mert a gyári pénztárak fenmaradhatása ellen nem lehet kifogás, a vállalatiak ellen szintén nem. Az ipartestületieket szabályozza az ipartörvény, az i önkéntes egyesülésen alapulókat megtagadni j senki sem akarja. Erre az utóbbi pontra különj ben még kitérek. Marad tehát a különbség a f kerületi és községi pénztárak között. Nézzük j már most, hogy kinek van e kérdésben igaza? I Előre is megjegyzen, hogy Beöthy Ákos t. képj viselőtársamnak az a feltevése, mintha itt a megyéknek egy kerületbe való csoportosításáról volna szó, tévedésen alapszik. Miért használtam én a »kerííleti« kifejezést, a mely elől — daczára, annak, hogy a, kerületi pénztárakat Gaal Jenő t. képviselőtársam nem szereti — ő maga sem tudott kitérni s elvégre is csak oda lyukadt ki, a hova én. Azért mondtam kerületi pénztárt, mert ha ezek nem volnának, a, segélyezésre szouíltaknak egy nagy tömege a segélyezés alól kimaradna; másodszor mert hazai viszonyaink között nem lehet a törvényben csak fix egységeket szabályozni. Egészen más megítélés alá fog kerülni a kerületi szó Budapesten, más alá 5*
