Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-451

3g 451. országos ülés feb Máramarosmegyében, más alá Bács- és Csongrád­ban és más alá Trenesénmegyében. Ha ennek ellenkezőjét valaki be tudja bizonyítani, akkor meghajlok előtte. (Helyeslés jobb felöl) Azt méltóztatott mondani a t. képviselő ár, hogy ezen pénztáraknak nincsen semmi komolyabb hátterük, mire valók tehát 1 Hát nagyon is van, t. ház, mert nemcsak a kerűlete­zés tekintetében forognak fenn nehézségek, de tervem és ezéiom az, hogy minél több erőt gyűjtsek össze egy specifikált feladatra. Nálunk ugyanis az emberek nem oly gazdagok, tehe­tősek, mint más államokban, hogy kicsiny körökre lehetne az ilyesmit szorítani, hogy a hozzájárulásokat nagyobb arányban lehetne fokozni. Számolni kell polgáraink anyagi gyön­geségével ; ezeknek nem lehet kicsiny köröket adni, hanem ellenkezőleg nagy köröket kell szabni, hogy annyi biztosított jusson egy kerü­letbe, a mennyi azon kerületet sikerrel képes fentartani; hacsak azt nem akarjuk, hogy a résztvevők kicsiny száma mellett nagy megter­heltetés háruljon az egyesekre. Azért mondom, t. ház, hogy az én »kerűlet« jelzésembe épúgy beleillik egy nagy község, mint több község is. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A t. képviselő úr — és ezt még előre kel! bocsátanom — az osztrák példát kritizálta és azt mondta, hogy nincs tájékozva az osztrák kerületi pénztárak eredménye felől; hallotta egy oldalról, hogy jó, más oldalról pedig, hogy rossz. Azon helyzetben vagyok, hogy a t. képviselő ár bizonytalanságát elosztlathatom, mert nálam levő hivatalos adatok és az első évi számadás eredménye értelmében ezen pénztárak meglehe­tősen jól végezték feladatukat; sőt az elöljáró­ságok által kiadott jelentések szerint márczius végéig számítva kifizettetett betegpénzek czímén 48.0 ü 6 frt 40 kr., tartalék alapba befizettetett 49.015 frt 59 kr. Ennyi pénzt és tartalékot gyűjtött össze rövid egy esztendő alatt. Nem mondom, hogy ebből következtetése­ket vonjunk le a mi viszonyainkra nézve; de meg­nyugtatáséi szolgál az, hogy az ottani kerületi pénztárak jó szolgálatot tesznek, és ez termé­szetes is. ha a kerületek és az azokba beosz­tandó csoportok helyesen alakíttatnak meg. A t. képviselő urak érezték ezt és nem maradtak egyedül e mellett, hanem azt mondot­ták: nincs kórház. Igaz, bizony kellene több kórház, ez tény; de tény az is, hogy épen ezen egyesületek keletkezése lesz egyik tényezője annak, hogy kórházak létesíttessenek. (Helyeslés.) Azt méltóztatott mondani: nincs orvos, mi lesz majd ezen, vagy azon vármegyében 1 A mi viszonyaink közt ez kétségkívül nehéz kérdés; de bizonyos az, hogy e hiány pótlására ezen tör­vény jelentékeny tényezőül fog szolgálni. Meg :ár 4-én, szerdán, 1891, vagyok győződve, hogy egészségügyünk hala­dásával ezen hiány is pótolva lesz. (Helyeslés.) De föltéve, hogy nem kerületi, hanem köz­ségi pénztárak lesznek: vájjon ha a kerületi pénztárak orvos tartására elégtelenek, a községi pénztárak elégségesek lesznek-e? (Igán! Úgy van!) Ez ne tartson vissza bennünket a törvény megalkotásától. Meg vagyok győződve, hogy az illető sze­gény betegekre nagy előny lesz már az is, hogy betegségük tartamára legalább táppénzt kapnak ; mert ma nem kapnak sem orvost, sem táppénzt. Jövőre, ha mindjárt orvosi segély mindig nem is lesz kéznél, az illető beteg legalább el lesz látva annyival, a mennyi azon idő alatt a míg betegsége következtében dolgozni nem képes, a saját és családja legfőbb szükségleteinek fede­zésére elégséges. (Helyeslés.) Tehát az, hogy orvos nincs elegendő szám­mal, ezen törvényjavaslat ellen indokul fel nem hozható. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) T. ház! Áttérek most arra, hogy mit hoz G-aal Jenő képviselő úr a kerületi pénztárak helyett javaslatba. A t. képviselő úr azt mondja, hogy az építési vállatatokra és a bánya-nmn­kásokra vonatkozó intézkedések meghagyása mellett — a szervezendő pénztárak közül a fő­suly a községi és gyári, illetőleg vállalati pénz­tárakra fektetendő. A t. képviselő úr, sajnálom, az ipartestületi pénztárakat kihagyta, pedig a közgazdasági bizottságban erősen kellett neki bizonyítani, hogy az ipartestületi pénztárak meg nem állhatnak. A községi pénztárak, szerinte, minden köz­ségben létesítendők, a hol legalább száz segélye­zendő munkás foglalkozik. Megjegyzem, hogy száz munkásnak községi pénztárba való csoportosí­tása nem elegendő. Felteszem, hogy azon köz­ségben gyár van. A t képviselő úr kimondta, hogy a gyár köteles létesíteni pénztárt, ha leg­alább száz munkása van; de azt nem mondta, hogy abba a gyári pénztárba az illetőnek be is kell lépnie. Gaál Jenő (pécskai): De igen! Baross Gábor kereskedelemügyi mi nist©r: E két ellentét áthidalhatatlan. Azt mondja, továbbá, a képviselő úr, hogy két vagy három község azonban, ha külön­külön nem, de együtt bírnak legalább száz munkással, feltéve, hogy legfölebb egy —, vasút vagy gőzhajó mellett pedig két mérföldnyire fekszenek egymástól, együttesen egy községi pénztárt létesíthetnek. Hát a mely községeknek nincsen vasúti vagy gőzhajózási összeköttetésük? De az is meg­fontolandó, hogy ha elfogadunk egy mérföldet zsinórmértékül a távolságra nézve, egészen más

Next

/
Thumbnails
Contents