Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-471
471. országos ülés márerins 10-én, kedden. 1891. 389 a hazái ipar fedezze és hogy az által, hogy a második fegyvergyárat az ország határain belül létesítették, függetlenné tette a honvédség érdekeit az eddigi egyetlenegy fegyvergyár sorsától. E momentumok azok, melyeknél fogva a pénzügyi bizottság a véderő-bizottsággal egyetemben ezen törvényjavaslatot a t. háznak általánosságban elfogadásra ajánlj;]. (Helyeslés jobb felül.) Madarász József jegyző: Hoitsy Pál! Hoitsy Pál: T. ház! A magam részéről a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom ugyan, mindazonáltal kénytelen vagyok azt egynehány megjegyzéssel kísérni. Nem első alkalommal történik az, hogy egy magyar fegyvergyár felállítása iránt tesznek nekünk Ígéreteket és nyújtanak biztosítékokat, Alig három évvel ezelőtt sokkal nagyobb szabásban hallottuk mindezeket a reményeket fejtegetni az előadói székről és a minister ár részéről, mint ma. Akkor pedig nem 35,000 darab fegyverről volt szó, hanem 180,000 darabról; akkor mindazok a nagy előnyök, melyeket az előadó úr az imént kifejtett, még sokkal nagyobh mértékben helyeztettek nekünk kilátásba. Akkor is azt hangoztatták, hogy a magyar ipar tetemes lendületet fog nyerni az által, ha itt egy áj gyár alakúi. Akkor is azt mondották, hogy a honvédség bizonyos tekintetben függetlenné lesz téve a közös hadseregtől, a mennyiben nemcsak egy gyárra lesz utalva, mint az előtt; hanem lesz két gyár. Sőt nekünk bizonyos kedvezmény gyanánt tfínt fel még az is, hogy azoknak a millióknak, a melyeket a honvédség fölfegyverzésére ki kell adnunk, legalább egy része az országon belől fog maradni. És tudjuk, t. ház, hogy milyen szomorú sorsa volt annak a fegyvergyárnak, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a melyet oly sok szép ígérettel vezettek be az életbe. Akkor még nem állott a hátunk mögött a honvédelmi minister úr jóakaratáról azon nagy tapasztalat, melynek csak néhány hónapja tanúi voltunk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A minister urnak ezen jóakarata az első magyar fegyvergyár iránt — hogy úgy mondjam — abban nyilvánult, a miben az úgynevezett angyalcsinálók jóakarata szokott nyilvánulni, (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) a kik a kisdedeket éhséggel elpusztítják, még mielőtt az első lépést megtették volna. És most, t. ház, mikor azt látjuk, hogy egy sokkal nagyobb szabású intézet is megbukott, a melynek létfeltételei sokkal nagyobb mértékben voltak biztosítva: vájjon nem jogos-e az aggodalom ezen tapasztalat után, hogy egy második intézet, melyet sokkal kisebb mértékben akarnak megcsinálni, aligha fog sikerülni? (Igaz! Úgy van! a szélső balóldahn.) Mert, t. ház, kik csinálják ezt az új gyárat ? Azt mondják, hogy ugyanaz lesz a gyár, mint a milyen a régi volt; a megrendelő fél, a honvédelmi minister úr, ugyancsak marad a régi; és ha a régi, sokkal jobb viszonyok között létesített gyár megbukott: micsoda alapunk van nekünk arra a reményre, hogy ennek az új gyárnak jobb sorsa lesz ? (Igaz!Úgy van! a szélső baloldalon.) A honvédelmi minister úr néhány hónappal ezelőtt mindenféle rosszat elmondott arról a gyárról. Azt mondotta, hogy annak gépei roszszak hogy munkásai nem megbízhatók, hogy nincsenek eléggé kitanulva s nem elég ügyesek; és úgy tűntette fel a dolgot, hogy az a gyár kiszámíthatatlan idő alatt lesz csak szállítóképe 5 *. (Igaz! Úgy van! a szélső balon.) És íme, ez a kiszámíthatatlan hosszú idő még nem múlt el s a t. honvédelmi minister úr máris egy előterjesztést tesz aziránt, hogy az ugyancsak ő általa agyon ócsárolt fegyvergyárral egy új szerződést kössünk, (Derültség! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, vagy az akkori beszéde a t. honvédelmi minister úrnak nem volt őszinte (Igaz! Úgy VOM! a szélső baloldalon.) és a gyár nem volt olyan rossz, a milyennek ezt a t. honvédelmi minister úr feltűntette ; (Helyeslés a szélsőbalon.) és akkor semmiféle ok sem forgott fenn arra nézve, hogy ezt a gyárat megbuktassák; (Helyeslés a szélsőbalon.) vagy pedig egészen őszintén beszélt akkor a t. honvédelmi minister úr s a gyár csakugyan oly rossz volt, a minőnek mondotta: s akkor nem tudom megérteni, hogy mi viszi rá a minister urat, hogy ugyanezen gyárral most új szerződést kössön? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert még azt érteném, ha most sokkal nagyobb mértékben rendelnénk meg fegyvereket az új gyárnál, mint a réginél, a mi fokozott mértékben tenné képessé ezt a gyárat arra, hogy existáljon. De mo^t sokkal kevesebbet rendelünk meg és mégis azt hiszszük, hogy ez a gyár prosperálni fog. Mindezen dolgok nagy aggályokat keltenek bennem ; és midőn azt látom, hogy az előbbi gyárat is a minister úr egy szerződés alapján — hogy úgy mondjam — tette tönkre, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a mely szerződést erről az oldalról egy képviselő úr nagyon jellemzően shyloki szerződésnek bélyegzett: tudni akarnám, s biztosítva és megnyugtatva óhajtanék lenni aziránt, hogy ezen új gyárral szemben is nem fog-e ő hasonló repressa!iákhoz nyúlni és nyúlhatni ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én nem szavazhatnám meg nyugodtan e törvényjavaslatot, mielőtt nem látom azt a szerződést, vagy legalább minden lényeges pontra
