Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-471
g{|0 471. orsüágos ülés máreztns 10-én, kedden. 1861. nézve felvilágosítást nem nyerek a t. kormánytól azon szerződés tekintetében, mely magával a gyárral köttetett. Mert ha ennél is oly kibúvó ajtókat hagytak fenn, mint akkor: ha most is kezükben tartották fenn a hatalmat, mint akkor, a mely hatalommal — akár jogosan, akár jogtalamíl élve vele, akár túlmenve bizonyos érdekeken, akár belül maradva azokon — a gyárat ismét tönkretehetik: akkor jobb lesz e gyárat meg sem csinálnunk, minthogy azt líjra bukásnak tegyük ki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És, t. ház, őszintén szólva, ezen kívánságomnak egyik oka a honvédelmi minister úr személye is. Sajnálom, hogy ilyenkor kell ezt mondanom, mikor ő nincs itt; csodálom is, hogy épen az ő tárczáját illető' tárgynál nincs hozzá szerencsénk. (Felkiáltások jobb felől: A főrendiházban van! Felkiáltások a szélső balon: Kisdedóvót csinál! Derültség a szélső baloldalon.) Talán több megjegyzésem volna a tárgynak ezen oldalához; de miután nincs jeien, nem akarok többet mondani, csak annyit, hogy hivatalos múltjának egész hosszú története mindenre ad nekünk okot, csak túlságos nagy bizalomra nem az ő tettei iránt. Mindig azt tapasztaltuk, hogy a mihez ö nyúlt, az a nemzeti szellemnek valami nagy épülésére nem szolgált még soha, Es miután, mondom, mindezen aggályok meg vannak bennem, én a törvényjavaslat megszavazásához hozzájárulok ugyan, de a végleges megszavazást attól teszem függővé, hogy a kormány megismertesse velünk e szerződésnek legalább főbb mozzanatait; de legjobban szeretném, ha magát a szerződést a ház asztalára letenné. (Helyeslés a szélsőbalon.) Münnich Aurél: T. ház ! Csak pár perezre óhajtok a t. ház türelmével élni. (Halljuk! Halljuk!) A véderő-bizottság szintén tárgyalta ezen javaslatot és — mint a pénügyi bizottság t. előadója már kifejtette — nem csupán mint szakbizottság foglalkozott vele, hanem egyúttal azon tekintetből is, hogy ezen fegyverek megrendelése által a fegyveripar hazánkban meghonosítható lesz. Miután a t. túlsó oldalon is méltóztatik elfogadni a javaslatot, nem szólaltam volna fel, ha a t. előttem szólott iiem fejezte volna ki aggályát az iránt, hogy honnan van az, hogy a honvédelmi minister úr most egyszerre azt mondja, hogy az új gyár meg fog felelni a várakozásnak. A honvédelmi minister úr előadta indokolásában, hogy mire alapítja e következtetést. Már ott megmondja, hogy ezen gyár, a mennyire emberileg előre látható, biztosítékot nyújt; de feltétlen biztosítékot o sem lát ma, de nem is láthat, mert a fegyverek még szállítva nincsenek. Ha az indokolást figyelemmel végig olvassuk, meg fogjuk találni benne, hogy az első fegyver 1892-ben, az egész fegyverkészlet pedig 1893. végén lesz szállítandó. Ennek folytán mint már az indokolásban is ki van fejtve, a budapesti fegyvergyár berendezésének kiegészítésére és kiigazítására, valamint a munkások begyakorlására is megfelelő időt lehetett engedni. Ebből ismét azt látjuk, hogy maga a honvédelmi minister ár sem tartja a mostani gyárat kellően felszereltnek és berendezettnek, a mint ezt Hojtsy t. barátom tévesen állítja, hanem igenis, a mint már itt is a képviselőház előtt kifejtette, szükségét látja annak, hogy az kiegészíttessék és javíttassék ott, a hol hátrányokban szenved s akkor lesz szerinte is szállítoképes. A bizalom kérdését persze nem lehet más szempontokból megítélni, mint az kifejezésre jut. Az igen t. előttem szólott a honvédelmi minister j úr iránt bizalommal nem viseltetik, azért ő mindenféle nzerxődések előterjesztését kívánja. Én az övével egészen ellenkező nézetben vaI gyök: mert én igenis a honvédelmi minister úr ; iránt teljes bizalommal viseltetem és a mostani | törvényjavaslat benyújtásából újból látom, hogy igenis komoly hazatias törekvése neki is, hogy a honvédség kellő felfegyverzésének biztosításával egyidejűleg hazánkban a fegyveripar is meghonosíttassék. Ennek lehetősége meg van adva és mivel különben is — a mire most bővebben kiterjeszi kedni nem akarok — a fegyverek megrendelése indokolva van, a magam részéről elfogadom a javaslatot. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Madarász József jegyző : Bolgár Ferencz ! Bolgár Ferencz: T. képviselőház! Minden félreértés elkerülése végett előre kijelentem, | hogy úgy én, mint azon párt, a melyhez tar| tozni szerencsém van, a törvényjavaslatot elfo| gadjuk és részemről csak megelégedésemet fejez! hetem ki a felett, hogy nagy nehezen ugyan, de j mégis létrejött egy fegyvergyár és hogy kilátás van arra. hogy az fenn is fog állani. Csak egy pár katona-technikai kérdést szeretnék ez alkalommal felvetni, mivel a törvényjavaslatnak indokolásából magából nem nyerhettem meg a kellő felvilágosítást. A törvényjavaslat indokolásában többek közt | az van mondva, hogy a szóban levő 35.00U fegyver azért szükséges, mert időközben a hadügyi kormányzat belátta azt, hogy a legénység bizonyos kathegoriaját, a mely eddig lőfegyverekkel ellátva nem volt, a jövőre ilyen fegyverekkel ! ellátni kell és mivel az ezen emberek számára szükséges fegyverek abból a 180.000 fegyver| bői, melyet a honvédség számára előállítanak, ki nem telnek. Én, t. képviselőháí, az iránt kérnék a
