Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-468
372 488. országos ülés márezlus 4-én, ssserdáH. 1891, A mi természetesen nem azt teszi, hogy 50 évre felosztott minimalis dotatiókban részesüljenek; hanem teszi azt, hogy ezen alapok ily módon megnövelve, jobban megfelelhessenek azon eulturalis czéloknak, a melyekre hivatva vannak, nemcsak felekezeti, de nemzeti és állami szempontból egyaránt. Ez a czélja a törvényjavaslatnak: ajánlom azt általánosságban elfogadásra. (Élénk helyeslés.) Elnök: T. ház! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom: következik a szavazás. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni; igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadja a törvényjavaslatot. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a tőrvényjavaslat czimét és 1—3. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: A törvényjavaslat ""részleteiben is elfogadva lévén, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a ministerelnök ár válasza Helfy Ignácz képviselő úr interpellatiojára. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: T. képviselőház! Helfy Ignácz képviselő úr interpellatiot intézett hozzám, melyben azt kérdi : 1. Igaz-e, hogy külügyi kormányunk részéről diplomatiai lépések tétettek a bolgár kormánynál, a Bulgáriában állítólag tartózkodó nihilisták tárgyában? Ha igaz, kérdi: Miből állottak e lépések? 2. Mily ok bírta rá külügyi kormányunkat a beavatkozásra? 3. Önállóan indította-e meg e diplomatiai actiot? 4. Minő stádiumban van az ügy jelenleg? Ezen hozzám intézett kérdésekre bátor leszek a tényállást egész őszintén és teljes nyíltsággal előterjeszteni. (Halljuk! Halljuk!) A külügy minis ter urnak tudomására jutott, hogy Bulgáriában anarchistáknak és nihilistáknak ismert egyének tartózkodnak, a kik Oroszország és esetleg az orosz czár élete ellen törnek, a kik eddig leginkább Francziaországban és Svájczban tartózkodtak; minthogy azonban ezen köztársasági kormányok ellenök szigorúbb rendszabályokat léptettek életbe : onnan nagy számban eltávoztak és elmentek Bulgáriába, részint talán azon okból, hogy ott kevesebb felügyelet és ellenőrzés alatt fognak lenni, részint talán azért, hogy Oroszországhoz közelebb legyenek. Ezen körülmények a külügyiminister úrnak és más hatalmak külügyministereinek tu[ domására jutottak és a mi külttgyministerünk, ! monarchiánk Bulgáriában levő diplomatiai ügyvivőjét utasította, hogy az ottani kormányt figyelmeztesse, hogy ilyen egyének ott nagyszámban tartózkodnak; figyelmeztesse egyszersmind arra is, hogy tudomása szerint ilyen egyének közül többen részint tanári, részint más állami alkalmazásban vannak; és figyelmeztette, hogy ezen üzelmek esetleg azon feltevésre adhatnának okot, 1 hogy a bolgár kormány támogatja ezen fízel' meket. Hasonló utasítást kaptak a diplomatiai ügyvivők úgy a német kormánytól, mint az olasz kormánytól i*. A bolgár kormány köszönettel fogadta a hozzá intézett figyelmeztetést és határozottan tiltakozott az ellen, hogy ilyen egyéneket, vagy azok üzelmeit támogatni kívánná. Kijelentette azt is, hogy tudomása van arról, hogy ilyen egyének alkalmazásba jutottak különféle álnevek és hamisított okmányok alapján; de ezen egyének működését figyelemmel kísérte és épen nem támogatja működésüket, mert tudja, hogy ezek működése Bulgáriára nézve is csak hátrányos lehet. (Helyeslés.) Ez a tényállás; és minthogy további lépésre nem volt szükség, ezen irányban nem is történt egyéb. Ez a külügyminister eljárása, a mely, felfogásom szerint, helyes és indokolt volt. Kérem: méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Helfy Ignácz: T. képviselőház! A tényállást, a mennyiben az igen t. ministerelnök úr ezt előadni szíves volt, természetesen én magam is hajlandó vagyok tudomásul venni. Nem tehetem azonban, hogy meg ne jegyezzem, hogy a tényállás előadása mégis hiányos. Az igen t. ministerelnök úr a történteknek úgyszólván csak a középrészét adta elő, nem az előzményeket, a melyekre nézve szintén kérdést intéztem; sem azt, a mi azután következett. Nevezetesen a t. ministerelnök úr nem méltóztatott az iránt nyilatkozni, hogy mi bírta rá a külügyi kormányt, hogy ezt a lépést megtegye. Azt méltóztatott mondani, hogy a külügyi kormány tudomására jutott, hogy nihilisták tartózkodnak Bulgáriában. Ha erre nézve figyelmeztetve lett Oroszország által: magam is azt mondom, helyesen cselekedett, ha ez iránt jó baráti figyelmeztetést intézett Bulgáriához; de ha önszántából tette, ezzel megbarátkozni nem tudnék; mert nem hiszem, hogy ami feladatunk volna akár Oroszországgal, akár más kormánynyal szemben a detectiv szerepét játszani. (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök úr továbbá nem érintette egy szóval sem azt, a mi a figyelmeztetésnek
