Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-468

4QS. orsBágos Wlés mái közzé válhatnék: akkor elkezdve a késtől, a puskaportól, általában a haladásnak semmiféle eszközéhez nem fordulhattak volna az emberek; és nem lenne szabad, hogy ilyes eszközökhöz forduljanak, mert egyszerűen mindez bűnre is csábíthat és annak eszközéül szolgálhat. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) A mi pedig a romlást illeti: t. képviselőtársam úgy definiálja a romlást, hogy a kinek 5 forintja van sorsjegyre, az már romlottnak tekintendő; mert azt mondja, azért van itt a minimum, melyen alul a kibocsátandó sorsjegyek ára nem maradhat, 5 forintra szabva, hogy az alsó osztály meg ne rontassák; hanem csak azok, a kiknek erre módjuk van és megjegyzi, hogy ezek már úgyis romlottak. Én azt hiszem, t. ház, hogy itt oly vakmerő s tökéletesen indokolatbm állítással lép fel a t. képviselő úr, melyet czáfolnom nem is szükséges. Mert, hogy az, a kinek vagyona és pénze van, ha esetleg jótékonysági szempontból egy 5 vagy 10 forintos sorsjegyet vesz, miért válik ez által romlottá: azt belátni valóban nem tudom. Szerintem tehát a t. képviselő úr ezzel rigorositási és morális érzékének oly sublimis kifejezést adott, a melyet elfogadni még akkor sem lehet, ha teljesen méltányoljuk is — amint én méltánylom — azon szigorú szempontokat, melyeket a t. képviselő úr a morál irányában felállítani jónak lát. (Helyeslés jobb felől.) Még Irányi t. képviselő úrnak tartozom helyreigazítással. Azt hiszem, hogy a t. képviselő úr engem félreértett; (Halljuk.' Halljuk!) mert igen nagy tudatlanság volna részemről, ha én, mint a költségvetésnek annyi éyen át előadója, nem tudnám, hogy a protestáns felekezetek dotatiója fel van véve a költségvetésbe. Az is tudatlanság volna tőlem, ha nem tudnám, hogy a legutóbbi költségvetés alkalmával a t. képviselő úr és mások felszólalása következtében a közoktatásügyi minister úr milyen megjegyzést tett ezen dotatiónak a költségvetésben való eme lésére nézve. Még nagyobb tudatlanság lenne, ha kettős minőségemben nem tudnám azt, hogy milyen viszony van a felekezetek és állam közt eme dotatiónak felhasználása és ellenőrzése szempontjából. Nem is mondtam én, hogy itt ellentét van abban a tekintetben, hogy a dotatio-einelésnek ez a módja már az autonómiába ütközik, azzal meg nem egyeztethető; hanem azt mondtam — és ezt fentartom —hogy minden ily állami dotatio az ellenőrzés tekintetében és az autonóm jogkörrel való inegegyeztetés szempontjából minden esetre nehézségekkel jár; és a ki tudja, hogy mily tárgyalások folytak — nem is térek vissza az előzményekre — tisztán és kizárólag csak süíns 4-én, szerdán. 1891, 371 ennek a nyeremény-kölcsönnek alapja és czélja felől, az igazat fog nekem adni. Nem teszi ez azt — és én nem is állítottam — hogy ilyen eszközhöz, ilyen dotatio felemeléshez egyáltalában nem kell folyamodni autonomeius szempontból; mert ez igen sztíkköríí és részemről sohasem helyeselt szempont lenne és én ily szempontok ellen — az illetékes helyen, a hol ilyenek fel szoktak merülni és lehetetlen, hogy t. képviselőtársamnak erről tudomása ne volna — mindig küzdöttem és küzdeni fogok; mert én a felekezeti féltékenységnek barátja sohasem voltam és nem is leszek. (Helyeslés jobb felől.) Azonban kötelességem kiemelni, hogy az állami befolyásnak és ellenőrzésnek — amely az állami pénzeknél meg kell, hogy legyen — a dolog természeténél fogva vannak nehézségei, a melyeket meg kell oldani, a melyekre figyelemmel kell lenni, de a melyeket lehetőleg nem kell szaporítani. Ez oly szempont, a mely az állami érdekekkel és az autonómia értelmével teljesen egyezik. Csakis ezt állítottam és többet nem; és ezért mondtam, hogy mint egyik expediensét annak, hogy nagyobb összeg bocsáttassák a protestáns felekezet rendelkezésére: ezt a törvényjavaslatot is elfogadhatónak tartom. Még csak Herman Ottó képviselő úrnak jegyzem meg azt, hogy magára az összegre és a törvényjavaslat eredményére nézve gyökeres tévedésben van. Ő tájékozást kívánt tőlem, hogy körülbelül milyen összegről lehet szó ? Én, a mennyire informatiom van oly dologban, mely még nagyon embrionális állapotban van, mert formális tárgyalások e tekintetben még nem voltak, csak tájékozásul mondtam, hogy körülbelül mi lehet az eredménye ilyen nyeremény-kölesönnek : két millió forint. Kérdezte továbbá tőlem, hogy körülbelül meddig terjed a törlesztés ? Azt mondtam, hogy valószínűleg ötven évre is kiterjeszthető; de ez még nem biztos, sem nem egészen hiteles dolog; ez csak tájékoztatás akar lenni a t. képviselő úr részére magán-értesülések alapján. De ha így fentarthatom is ezt ebben a formában, már abban, engedjen meg, egy kissé félreértett és nézetem szerint helytelenül használta fel fegyverül a törvényjavaslat ellen azt, hogy két milliót 50 esztendő alatt fognak a felekezetek megkapni: mi jut tehát egy esztendőre? Nem ez a ezél és nem is így van a dolog tervezve. Ha a nyeremény-kölcsöa létrejön, a befizetendő egész összeg egyszerre, mint tőke, jut a felekezetek rendelkezésére; és a czél, a mint a törvényjavaslat czíme és szövege egyaránt mondja, az, hogy azon felekezeteknek közalapja egy ilyen összeg által öregbítteäsék. 47'