Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-468

370 468. országos fllés mArezinp; 4-én, szerdán. 1891. »nyeremény-sorsjegy- kölcsön« és hozzáteszik megnyugtatása], hogy majd magasra szabják az egyes sorsjegyek árát, hogy romoljanak csak a gazdagok, a kik — hozzá teszem — már eléggé romlottak. Egyszer a gazdagban látni akarjuk Magyarországon a nemzet vezetőjét, az erkölesi talapzatot; másszor kedvezünk neki a totalisateur megttírésével, nyeremény-kölcsönök felállításával, szóval a szerencse-játékkal és tesszük azt oly körülmények között, mikor tulajdonképen csekély összegről van szó, mely évenkint fölvehető volna. Engem a t. előadó úr tájékoztatott az iránt, hogy az a nyeremény, mely ebből a nyeremény-kölcsönből várható, talán két millió forint. Maga a játék lefolyása 50 esztendő. Tessék már most beledividálni az ötvenet a két millióba és tessék kiszámítani, hogy egy-egy évre mennyi jutna ebből, ha beállítják a budgetbe. (Felkiáltások a jobb oldalon: Hát a kamat?) T. ház ! Ezt a pénzügyérek igen könnyen elnevethetik, de egyet nem nevethetnek el: azt tudniillik, hogy azon a napon, a melyen az egészen más természetű franczia nemzet, mely gazdaságilag magasan áll és melynek polgárai takarékos, mnnkás, dolgos nép, a melynek vannak intact álló, hatalmas, gazdag rétegei, mégis szükségét látta annak, hogy féket, korlátot vessen a játékszenvedélynek és most jöttek a hírek, hogy ott a totalisateur csakugyan eltöröltetik ; és mi ugyanakkor törvényesen engedélyezünk szerencse-játékot. Én azt, t. ház, egyenesen hypokrisisnak veszem, hogy egy nemzet törvényhozásában egy fennálló törvénykönyv paragraphusa ellenére az előadói és ministeri székből leplezgetés történik, hogy egy bűnnek qualifikált cselekedet bizonyos körülmények között nem bűn. (Helyeslés a balés szélső baloldalon. Ellenmondások jobb felől.) Ez nem fogadható el vezérelvül s jaj annak a társadalomnak, mely elfogadja; mert ha önök ezt vezérelvül elfogadják, akkor adok én egy sokkalta okosabb tanácsot, (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) a mely rövid idő alatt sokkalta nagyobb jövedelmet hoz, különösen pedig bizonyos rétegeknek nagyon kellemes módon juttat osztalékot az állampénztárból. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Mondják meg egyszerűen — mert nálunk bizonyos rétegekben a sorsjáték nem is nagyon népszerű, leginkább csak az alsóbb rétegekben van az elterjedve, a többi rétegekben pedig a speeulatiós papirosok szerepelnek —hogy rendeznek egy nemzeti dísz-ferblit a protestánsok javára. (Élénk derültség.) T. ház! Ha már a két milliónak a nyeresége oly okvetetlenül szükséges, hogy egy országkormánya megcsorbítja a közmorált, szembeáll a törvény paragraphusával és arczúl-üti minden civilizált nemzetnek felfogását: akkor miéi, nem acceptálja a monacói bank régi ajánlatát, hogy a Margit-szigeten vagy a városligetben fényes intézetet állít fel, mely Budapestnek ennyi meg ennyi jövedelmet fog hozni? Vagy tartsuk meg tehát a közmorált és tiszteljük a törvényt, a mely fennáll, vagy ne; s akkor ne hypokritáskodjanak, hanem mondják ki, hogy szabad a játék s önök csak a czélt tűzik ki, a mely azáltal elérhető. Én a közmorál nevében s a törvény iránti tiszteletből — ismételve, hogy a protestánsok segítségére tisztességes úton megszavazok ?ninden összeget, melyet pénzügyi körülményeink egyáltalán megengednek, de semmiféle szerencsejáték útján segíteni őket nem akarom — el nem fogadhatok semmiféle nyeremény-kölesönt: s épen azért, mert a közmorállal ezt összeegyeztethetőnek nem tartom, ellene szavazok ezen törvényjavaslatnak. (Helyeslések bal felől.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Hegedüs Sándor előadó: T. képviselőház! Azt hiszem, Herman Ottó t. képviselőtársam nem jól értelmezte a törvényt, a melyre hivatkozott s nem jól értelmezte egyúttal azt a közmorált sem, a melynek nevében tiltakozott e törvényjavaslat ellen. — A törvényt rosszul értelmezte, mert az idézeti 1889: IX. törvényczikk egyszerű és világos: s nem azt mondja, hogy soha többé nem engedélyezhető közérdek és jótékony czél szempontjából nyeremény-kölcsön, hanem fentartja ennek engedélyezését a törvényhozás részére. E tekintetben tehát rosszul méltóztatott a törvényre hivatkozni; mert e törvényjavaslattal sem a kormány, sem a pénzügyi bizottság semmiféle hypokrisist nem követ el; s így azt a vádat vissza kell utasítanom, mert mindkettő úgy járt el, a mint azt a törvény megszabja; s így semmiféle kendőzésre vagy hypokrisisre szükségnem volt. (Igás! Úgy van! jobb felöl.) A mi pedig azt a bűnt illeti, a mely ellen a t. képviselő úr tiltakozni jónak látta, arra nézve vagyok bátor megjegyezni, hogy a sorsjáték — a melyben én különben részt sohasem veszek — szerény nézetem szerint, magában véve nem is bűn. Megvallom s elismerem, hogy csábító hatással bír olyanokra, a kik különben is elégkönnyelműek, hogy esetleg vagyonukat is koczkáztassák; sőt meglehet az is, hogy csábító hatással bír, helytelen és bűnös cselekményekre is. Azonban, ha ebből a szempontból indul ki a törvényhozás, vagy a kormány; sőt többet mondok , bármely magán egyén, hogy tudniillik soha seomii olyant nem csinál, a mi csábeaz-,