Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-468
488. országos' ülés märerftis 4-én, szerdán. 18»i. ggQ adná. Mindamellett kijelentem, hogy nem ellenzem ugyan e törvényjavaslat elfogadását, azonban azon fentartással, hogy ezáltal a protestánsok közvetlen segélyezését nem tartom kizártnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! Azokra, a miket Irányi t. képviselőtársam felhozott, esak röviden kívánok nyilatkozni, különösen arra a kérdésre nézve, hogy a törvény ez által kizártnak tekinti-e a protestáns egyház segélyezésére felvett összeg felemelését. Megengedem, hogy a legutóbbi költségvetési vita alkalmával e segélyösszegnek fölemelését azon az alapon elleneztük, hogy nem ugyan teljesen azonos, hanem hasonló czélra egy sorsjegy-kölcsönt kívánunk engedélyezni; de akkor sem, ma sem foglaltuk el azt az álláspontot, hogy a segélyezési összeg további felemelését kizártnak tekintjük. Sőt utalok arra, hogy ez az összeg épen az 1890 iki költségvetésben is emeltetett — nem ugyan lényegesen — azáltal, hogy minden levonás nélkül visszaállíttatott az eredetileg fölvett összeg. Jövőre nézve is, bár első sorban nem lehetek hívatva a felmerülhető szükségek indokolt voltát elbírálni, minthogy ez a vallás- és közoktatásügyi minister úr hatásköréhez tartozik; de én, és azt hiszem ő is, azt a nézetet valljuk: hogy ha szüksége merül fel, nem fogunk elzárkózni attól, hogy a segélyösszeg felemelését indítványozzuk. A mi a jelen törvényjavaslatot illeti, csak egy észrevételt kívánok tenni arra nézve, mintha e javaslat azért, mert sorsolásról van benne szó, méltatlan volna az általa elérni kívánt czélhoz. Bocsánat, én ezt az álláspontot nem fogadhatom el, mert az 1889. évi XIIÍ. tezikk megalkotása alkalmával, midőn azt mondtuk, hogy további sorsjegy-kölcsönök csak kivételesen és a törvényhozás engedélyével lesznek kibocsáthatók : épen az ellenkező álláspontot foglalta el úgy a kormány, mint a törvényhozás, mely azon motívumok alapján tette a törvényt magáévé, hogy azt mondottuk, hogy ily sorsjegy-kölcsönt nem fogunk rendszeresen engedélyezni, csak kivételesen, a törvényhozás hozzájárulásával, mindig nemes és közczélokra. (Helyeslés. 1 ) Midőn tehát a törvényhozás e jövedelmi forrásokat épen ily nemesebb czélokra tartotta fenn : nem lehet azt mondani, hogy midőn hasonló czélokra kívánjuk most ezt a jövedelmi forrást hasznosítani, ez nem felel meg az elérendő czél méltóságának. (Helyeslés a jobb oldalon.) Az indokolásban érintettem, hogy jtt csakugyan oly nemes czélról van szó, melynek jövedelmeit ily javaslat által szaporítani, a kormány kötelességének tartja. Az ott felhozottakhoz esak néhány megjegyzést fűzök. (Halljuk!) KÉPVH. NAPLÓ. 1887— %Í. XXII. KÖTBf. Azt hiszem, nem jövünk ezáltal ellentétbe azzal az intentióval, melynek a törvényhozás äz 1889. törvény megalkotásakor kifejezést adott, hogy sorsjegy-kölcsönök lehető ritkán engedélyeztessenek; mert ezen törvényezikk közel két esztendeje van érvényben, ezen törvény végrehajtására két esztendő praelimináltátik , én tehát azt hiszem, ha közel négy évi időközben bocsáttatik ki ily sorsjegy-kölcsön: ez nem jöhet ellentétbe azon kimondott elvvel, hogy a sorsjegy-kölcsönökkel a piaezot el ne áraszszuk. Ez első megjegyzésem. A másik megjegyzésem az, a mit az indokolásban nem említettem, hogy a közhitel szempontjainak megóvása végett mindenesetre gondoskodni fogok arról, hogy a sorsjegy-kölcsön kibocsátása alkalmával oly sorsjegy-alap létesíttessék, a mely úgy a sorsjegy tőkeértékének visszafizetésére, mint a nyeremények teljes fedezésére elégséges legyen; hogy létesíttessék oly külön tartalék-alap, a mely biztosítékot nyújt arra nézve, hogy maga a sorsolási alap akkor is képes leend ezen kötelezettségének megfelelni, ha netalán azon értékpapírok couversiója következtében, melyekben az alap elhelyeztetett, a sorsjegy-alap kamatjövedelme csekélyebbé válnék. Harmadik biztosítékul még a sorsjegy-kölcsön megkötésére felhatalmazott alap jótállása is ki lesz kötve, úgy hogy azt hiszem, a közhitelí szempontok a tekintetben, hogy a sorsjegykölcsön biztosított lesz, teljesen megóvhatok lesznek. Ismételve kérem a t. házat, hogy az előterjesztett javaslatot elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb felől.) Balogh Géza jegyző: Herman Ottó ! Herman Ottó: T. ház! Annál az álláspontnál fogva, a melyet szerény magam, mióta e háznak tagja vagyok, mindazokkal szemben elfoglaltam, a mik a nyilvánosan íízött szerencsejáték mellett felhozhatók, én a törvény iránti tiszteletből, eltekintve meggyőződésemtől, a közerkölcsre való tekintetből és a magyar nemzet legsajátabb érdekéből ellene mondok e tervnek és nem fogom a törvényjavaslatot megszavazni. De midőn azt kijelentem, egyszersmind hozzá teszem azt, hogy én a protestáns felekezetnek hivatását elismerem, tisztelettel borulok le azon nagy eredmények előtt, a melyeket ők a culturai nevelés terén felmutattak; elismerem azt, hogy az ő helyzetük sanyarú, hogy segítségre szükségok van, hogy az nekik megadandó és kijelentem egyszersmind azt is, hogy meg fogom szavazni mindenkor _azt az összeget, a melyet az ország budgetjébe beállítanak azon a czímen, hogy azzal a protestánsok segélyeztessenek, azon a téren, a mely most is eontewpláltatik. Miről van itt szó, t. ház '? Azt mondják; 47
