Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-468

868 IfiS, országos ftlés inárézlug 4-én, szerdán. 189Í. tekintetben a lehető szigorra] és óvatossággal járjon el. Kétségtelen az is, t. ház, liogy ez idő szerint ilyen nyeremény-kölcsönök eszközlésére a pénzpiacz helyzete és hangulata egyáltalában nem kedvező, mert az különösen apró sorsjegyekkel meglehetősen túl van terhelve. De épen ezért köt ki e törvényjayaslat a minister számára két évi határidőt, hogy a mennyiben a körülmények változnak és a pénzpiacz helyzeteilyen művelet keresztül vitelére bizonyos időpontban kedvezővé válik: legyen alkalma és módja a rninisternek és az érdekelt köröknek arra, hogy azt a kedvező perczet és alkalmas mozzanatot fel is használják a müvelet keresztülvitelének biztosítására. Természetes dolog tehát, hogy a pénzügyi bizottság ezt az egész engedélyezést formájában és tárgyában egyaránt kivételes rendszabálynak tekinti; annyival is inkább, mert, mint méltóztatnak tudni, a törvényhozás a nyereniény-kölcsönök kibocsátása tekintetében zárvonalat állított fel; és minthogy minden ilyen nyeremény-kölesönnél a törvényhozás engedélyezése feltételeztelek: annak bölcsességétől függ, hogy mely időpontban és milyen mértékben kívánja ilyennek eszközlésére a felhatalmazást a kormánynak megadni. Másfelől nagy óvatossághoz kell ilyen kivételes rendszabálynál folyamodni; mert az 1889-ben hozott magyar és viszont osztrák törvény inteníioja csak azáltal éretik el, hogyha a pénzpiacz ilyen kibocsátásoktól lehetőleg megkíméltetik, a mire indító okot képez már az az egyetlen és változhatlan körülmény is, hogy a két pénzpiacz, t. i. az osztrák és a magyar, az újabb kibocsátások tekintetében egymástól teljesen el van zárva. így tehát a magyar pénzpiacz ilyen kibocsátásokkal szemben úgyszólván önmagára van átalva: ez pedig nagyon csekély erő felett rendelkezik a tekintetben, hogy ilyen papírok gyors értékesítésére és elhelyezésére képes legyen. Minthogy azonban ezen közérdeket képviselő és magas culturalis érdekeket szolgáló rendszabály csakugyan ily kivételes tekinteteket érdemel : azt hiszem, hogy avval a körülírással és avval az óvatossággal, a melylyel a t. pénzitgyminister úr törvényjavaslatának indokolásában azt a rendszabályt okadatolja, magam is a pénzügyi bizottság nevében a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlhatom. (Helyeslés jobb felöl.) Madarász József jegyző: Irányi Dániel! Irányi Dániel: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A folyó évi költségvetésnek, különösen pedig a vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával arra kértem az illetékes minister urat, hogy tekintetbe véve a protestánsok számára a költségvetésben előirányzott összeg csekélységét, jövőre ezen összeget felemelni szíveskedjék; utalván arra, hogy míg a római és görög katholicus, nem különben a görög-keleti, de különösen az első helyen említett egyház igen tetemes fekvő vagyonnal és egyéb jövedelemmel rendelkezik : addig a protestánsok a reformatio kezdete óta saját magok erejére vannak utalva, csakis a legutolsó években nyervén az állam pénztárából némi csekély segítséget; holott az újabb törvények értelmében, a melyeket a t. előadó úr is említett, oly nagy igények támasztatnak irányukban is a közoktatást illetőleg, hogy azokat csak a legnagyobb megerőltetéssel s így sem képesek teljesen kielégíteni. Utánam nyomban felállott Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársunk s melegen pártolta felszólalásomat; hasonlót tett gr. Apponyi t. képviselő úr. A t. vallás- és közoktatásügyi minister úr pedig azt mondotta, hogy ő a folyó évi költségvetésben ugyan nem segíthet már a bajon ; de a mennyire azt az ország pénzügyei meg fogják engedni, jövőre figyelembe fogja venni e kívánságomat. És íme, mit látunk? (Haljuk! Halljuk!) A helyett, hogy a protestáns egyház közvetlenül segélyeztetnék az állam pénztárából: egy törvényjavaslatot nyújt be a t. pénzügyminister úr, melyben arra kéri magát felhatalmaztatni, hogy az említett czélok előmozdítása végett egy nyeremény-kölcsönt engedélyezhessen. T. ház! Eltekintve a nyeremény-kölcsönök helyes, vagy helytelen voltától, megvallom, hogy a segélyezésnek ezen módját, sem a szemünk előtt lebegő és elérendő czél méltóságával, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) sem pedig az osztó igazsággal nem tartom megegyezőnek. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon) A t. előadó úr arra hivatkozott, hogy kényes és bajos dolog felekezeti czélokra az állam pénztárából szavazni meg költségeket. A t. előadó úr, úgy látszik, először is nem vette figyelembe azt, hogy azon a nehézségen már évek és évek óta túlesett a törvényhozás, a mennyiben a költségvetésbe bizonyos — igaz, hogy elégtelen — összegeket vett föl e czélokra. De még inkább figyelmen kivííl hagyta azt, a mit már említeni bátor voltam, hogy a többi keresztény felekezetek igenis az állam vagyonából és pedig igen tetemesen segélyeztetnék. A mi pedig azt a nehézséget — nem anynyira ellenvetésnek tekintem, mint nehézségnek — illeti, hogy ez által a protestáns egyház a maga Önkormányzatában feszélyezve lehetne, ezen is túl vagyunk; miután az eddigi csekély összegeket elfogadta és elfogadni, azt gondolom, ennél nagyobb összegeket is hajlandó, a nélkül, hogy a maga önkormányzati jogát ezáltal fel-