Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-468

366 468. orszáeos ülés márcülns 4-én, szerdán, 1891. a határozati javaslatot pedig, kérem, ne méltóztassék elfogadni. (Helyeslés jobb felől) Herman Ottó: Engedje meg a ház t. elnöke, hogy egy s-erény kérdést tehessek, a mely vonatkozik úgy a t. előadó' úrnak, mint a t. winister úrnak egy állítására, különösen a t. minister úréra, a ki azt mondta, hogy a határozati javaslat túlhaladott dolog. Én ' eonstatálását kérem annak, hogy volt jogom ezt a határozati javaslatot benyújtani és nem vétettem sem a házszabályok, sem a tanácskozás rendje ellen, midőn azt beadtam. Elnök: A képviselő úr sem a házszabályok, sem a tanácskozás rendje ellen nem vétett. Herman Ottó: Most még egy egész rövid megjegyzéssel kívánok véget vetni e vitának. A t. minister úr többek közt azt mondta, hogy Klimm Mihálynak nem lehetett más véleménye akkor, mikor velem beszélt és akkor, midiin tanácsát vagy véleményét adta. Ez tökéletesen helyes. Hiszen e vélemények telj*esen találkoznak annyiban, hogy azt a rakpartot, mely most fennáll, Klimm soha sem indítványozta vagy pártolta. Vegyük a dolgot úgy, a mint van. Az íg-azi és valóságos szakemberek Szegeden a Tisza partja számára sohasem indítványoztak rakpartot, hanem mindig partburkolatot, még pedig lépcsővel ellátott burkolatot, mondjuk 45 foknyi lejtés mellett, meh^ a forgalmi érdekeknek és partbiztosításnak megfelel. Azontúl, ha mozgó partrészről volt szó, a süppedések könnyű szerével, kevés költséggel mindenkor helyreállíthatók lettek volna. Ez volt a szakemberek nézete és tanácsa és a t. minister úr az utolsó tanácskozmány jegyzőkönyvében is megtalálhatja a burkolat ajánlását. A hol a dolog el volt hibázva, azt intézze el a volt királyi biztos a szakemberekkel; mert én részemről annyit tudok, hogy most a rakpartért senki felelősséget vállalni nem akar. Burkolás történik. A szakemberek elburkolják a dolgot és sejteni engedik, hogy valaki más akarta a rakpartot úgy, a mint most fel van építve; az a más pedig beburkolva sejtetni engedi, hogy a szakemberek voltak azok. Es miután a t. minister úr még nem régen foglalja el azt a helyet: kérem, tegye tanulmánya tárgyává saját ministeri palotája építését és látni fogja, hogy ott sem akart senki sem felelős lenni egy — gondolom — 600.000 forintot tevő póthitelért. De a rosszaság megvan; az igen t. minister úr maga is tudhatja, hogy az ő ministeriumámik legifjabb hivatalnoki nemzedéke vakul és rövidlátóvá lesz, mert fényes nappal gázvilágítás mellett kénytelen dolgozni egy épületben, a mely négy oldalról szabadon áll. És ott is, mi történt? Azt mondták, hogy miután sem a minister, sem a szakemberek nem felelősek: fizesse meg az állam a költségeket. Azt hiszem, t. ház, hogy ez in infinitum így nem mehet. (Helyeslés a hal- és szélső halóidalon.) Nagyon sajnálom, hogy gr. Tisza Lajos képviselő úr nem volt jelen, midőn először felszólaltam; mert meggyőződhetett volna, hogy én elismertem, hogy a próbafúrásokat nemcsak elrendelte, hanem helyesen rendelte el. De épen, mert elrendelte, épen mert tudva volt, hogy a rétegek hogyan következnek egymásra, hogy arra a rétegre építeni nem lehet: épen azért követelem a felelősség megállapítását és a költségeknek másra való áthárítását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) „ Jellemző a képviselő úr logikája is. 0 ugyanis azzal védekezik, hogy ha a rakpartot teljes biztossággal akarta volna alapoztatni és felépíttetni: akkor az tiz millióba került volna. De vájjon az, ha nem akarunk tíz millióért teljes biztosságot elérni: indokolttá teszi-e azt, hogy kevesebb pénzért, de teljesen bizonytalan, örökösen összeomló és romló dolgot építsünk oda; (Úgy van! Úgy van! a szélsöbololdalon.) és valahányszor az romlik és összedől, ne a szakközegeket, a kik tudták, hogy a rakpart meg nem ál], hanem az államot, tegyük felelőssé és ez álljon helyt a pénzért? (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Nagyon jól megfontoltam a dolgot, t. ház, mielőtt a határozati javaslatot benyújtottam; mert egyszer már véget kell vetni annak, hogy némelyek azt mondják ugyan: hogy elvállalom a felelősséget; de az soha sincs úgy értve, hogy a felelősséggel együtt ezeket terheli a jóvátétel is. (Úgy van! Úgy van! a szélső'baloldalon.) Ez volt felszólalásomnak czélja. Különben gr, Tisza Lajos képviselő úr felszólalása nagyon kellemesen lepett meg, mert a képviselő úr haladást tanúsít a modorban és fényesen bebizonyította azt, hogy fogott rajta a német példabeszéd: »Mit dem Hute in der Hand, kommt man durch das ganze Land«. (Derültség a szélső baloldalon.) Ajánlom határozati javaslatomat a t. háznak elfogadásra. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Tisza Lajos: Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy örömömre szolgál, hogy a képviselő úr modoromnak javulását constatálta; de ezt semmi esetre sem tőle tanultam. (Derültség jobb felől.) Elnök: T. ház! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom; következik a szavazás. Maga a törvényjavaslat nem támadtatott ugyan meg; mindazonáltal kérdeznem kell a t. háztól, hogy elfogadja-e azt általánosságban a részletes tár-