Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-468
3(>4 **®' or8zft ? os Blés niárenhis 4-én, giterflán. 1891. jegyeznem azt is, a mit egy évvel ezelőtt az adatokból szintén kimutattam, hogy minden egyes építkezést megelőzőleg a tervek az akkori közlekedésügyi ministeriumban fennállott műszaki tanács elé terjesztettek s annak részbeli helyesbítése szerint vitettek ki. Itt tehát nem is arról szólok, hogy az akkori királyi biztos mennyiben volna ily technikai kérdésekben felelősség alá vonható, mennyiben nem: hanem szólok a királyi biztosságnak műszaki osztályáról. Minthogy annak műszaki osztálya csak arra volt hivatva, hogy a közlekedési ministerium által jóváhagyott és részben helyesbített terveket vigye keresztül: szerintem azt felelősség csak azon esetben terhelhetné, ha kimutatható volna, hogy azok a tervek nem pontosan és nem az előírt módon vitettek keresztül. Ezt pedig tudtommal még eddig senki sem állította. Ne igyekezzenek tehát a közvéleményt félrevezetni, mert ott megtörténtek a fúrások, mielőtt a tervek elkészültek; mert ott legelőször is rézsútos irány nyal terveztetett a rakpart és semmiféle hatalomszó vagy aesthetikai irány nem változtatott ezeken: hanem változtatott a szakértői vélemény. Ezeket kívántam a mondottak helyesbítése végett megjegyezni. (Helyeslés jobb felől.) Balogh Géza jegyző : Horánszky Nándor ! Horánszky Nándor: T. képviselőház! Részemről csak pár szóval kívánok a vitában részt venni, főkép azért, hogy a Herman Ottó t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslat tekintetében álláspontomat jelezzem. Előre kell azonban bocsátanom, hogy magát a törvényjavaslatot elfogadom — és úgy veszem ki, hogy elfogadja azt t. barátom is; mert hiszen, hogy ott bajok forognak fenn, az iránt kétség nem lehet; valamint nem lehet kétség az iránt sem, hogy az ezentúl bekövetkezhető újabb és még nagyobb károsodásoknak csak azon az úton és módon lehet elejét venni, a mint azt a törvényjavaslat tervezi, t. i. kőhányások által, melyek, a mint mondatik, a további rétegmozgásokat meggátolják. Midőn tehát arról van szó, hogy a mutatkozó és nagyobb dimensiokat ölthető károsodásokat elkerüljük, természetesen meg kell ragadni a segítségnek azon módját, melyet a szakértők egyedül helyesnek mondanak és melyet ennek következtében a kormány is javasol. Azonban, t. ház, az a kényszerhelyzet, melyben én vagyok, midőn e törvényjavaslatot elfogadom, nem ment fel engem azon kötelesség alól, hogy ezúttal is kifejezést ne adjak azon mély sajnálatomnak, sőt helytelenítésemnek is, melynek már első ízben kifejezést adtam azokra vonatkozólag, a mik a szegedi rakpart építésénél történtek. Egy dolog, t. képviselőház, azon jelentésből, melyet a szegedi rakpartnak megvizsgálására kiküldött szakértők véleményére vonatkozólag a kormány előterjesztett, tiszta és világos. Az t. i. hogy a szakértők kijelentették, miszerint egy ilyen verticalis falú rakpart építésére szabályozási szempontból nem volt szükség; kijelentették továbbá azt is, hogy nem volt szükség arra forgalmi szempontból sem; sőt kifejezték azt is, hogy a forgalmi szempontoknak lépcsőzetes, tehát rézsútos falazat vagy rakpart építése sokkal jobban megfelelt volna ; kijelentették végül azt is, hogy szemben azon nagy költségekkel, melyek szükségesek lettek volna arra, hogy egy ilyen verticalis falat teljes biztonsággal építeni lehessen: az aesthetikai szempontokat előtérbe tolni nem volt szabad. (Igaz. 1 Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezek, t. képviselőház, a bizottság jelentésében nyíltan és világosan benfoglaltatnak. Hogy mégis miért építettek ott verticalis falazatú rakpartot és miért nem lépcsőzeteset: az iránt tisztában most sem vagyunk. Tisztában vagyunk előttem szólott t. képviselőtársam kijelentése után az iránt, hogy egy ilyen rakpart építését a királyi biztosság nem ajánlotta; mert első ízben maga is azon véleményben volt, hogy egy más természetű építése czélszerűbb lenne. Tisztában vagyunk az iránt is, hogy az e tekintetben történt döntő intézkedés nem a királyi biztosság részéről, hanem a központból keletkezett. De keletkezett volna ez bárhonnan is: felelősségre vonni felfogásom szerint semmi körülmények között nem lehetne a királyi biztosságot, hanem tisztán csak a kormányt, a melynek e tekintetben részint felügyeleti, részint rendelkezési joga volt. De, t. képviselőház, a baj mégis előttünk van, ez előtt tehát szemet nem hunyhatunk: tisztán áll előttünk jelesen az, hogy ott egy ilyen természetű rakpartot építeni hiba volt: mert ha ilyet akartunk volna teljes biztonsággal építeni, akkor lejebb kellett volna menni az alapozással, a mi rengeteg költséget vont volna maga után; vagy pedig, ha ezt nem akartuk tenni, nem volt szabad ilyen rakpartot építeni, a mely körülbelül két millió két háromszázezer forintba került; holott egy más természetű rakpart, tudniillik olyan, a minőt a szakértők jelentéseikben egyedül jeleztek czélszerűnek, Sokkal olcsóbban lett volna előállítható, körülbelül — mint annak idején a pénzügyi bizottság ülésén a kormány közegei részéről hallottam — egy millió forinttal előállítható lett volna. Hogy ezekután, t. képviselőház, azokat, a mik ott történtek, bárhonnan származtak is, nem helyeselhetjük, az a dolog természetében rejlik. Ennek adtunk első ízben is kifejezést, midőn ezen kérdést a kép-
