Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-468
468. orsiág-os ülés márcüius 4-én, szerdán. 1891. 353 nyilvánvalóvá teszi, hogy nagyon helyesen fogták fel a technikusok a kérdést akkor, midőn javasolták, hogy 45 foknyi szög alatt kell a rakpartot építeni; mert utólagosan sokkal tökéletlenebb módon érik el azt, hogy a rakpartnak a rézsútos irányt megadják. Ebből tehát az következik, hogy a szegedi rakpart nagymérvű könnyelműséggel lett építve. De az országnak nincs olyan sok pénze, bármennyire tele legyen is a pénzügyin mister úr bugyellárisa, (Derültség) hogy a könnyelműség miatt félmillió forintot dobjon ki csak azért, mert valakinek aesthetikai fogalma azt javasolta, hogy függőleges rakpart építtessék oda, a hová a technikai tudomány azt építhetőnek egyáltalában nem véleményezte. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De e tekintetben az intéző körök és a technikusok közt némi félreértés történhetett, a mi kitűnik abból, hogy a t. minister úr azt mondja, hogy Klimm Mihálynak nem lehetett más véleménye Herman Ottó t. képviselőtársammal szemben, mint a minő volt akkor, midőn azt a rakpartot építették. Én is azt hiszem, hogy nem lehetett más véleménye. Nem is volt más véleménye. Ugyanaz a véleménye volt akkor is, midőn a rakpart építésére nézve megkérdezték, mint a minőt Herman Ottó t. képviselőtársam előtt hangoztatott. E véleményt lehetett kiolvasni jelentéséből is. Kétségbe vonhatatlan tehát az, hogy 500.000 forint költség okoztatott az államnak a miatt, hogy a rakpart nem a technikai kívánalmaknak raegfelelőleg, hanem olyan talajon építtetett, a melynek alsó rétege futó-homok lévén, az kis víz esetében a tehernyomás következtében kicsúszott és süppedés állott elő. Elő fog ez állani jövőben is, mert azt kőhányással megakadályozni nem lehet, mert a kőhányás nem állítja oly szilárdan egymás mellé a kőrétegeket, mint a hogy állították volna akkor, hogyha a rakpartot rézsút építették volna. Ennek következtében nyilvánvalónak találom azt, hogy mulasztás követtetett el. Mulasztásokat pedig megfizetnünk nem áll módunkban, de nem is szabad az ország pénzével könnyelműen gazdálkodni: ennélfogva indokoltnak találom a közvélemény megnyugtatására, illetőleg az érdekelt felek, szakközegek és intéző körök reputatiója érdekében is, hogy vizsgálat tartassák és annak eredményéről a t. minister úr jelentését a képviselőházban megtegye. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Pártolom egész terjedelmében Herman Ottó t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Dárdai Sándor jegyző: Gr. Tisza Lajos! Gr. Tisza Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Nem volt szándékomban e tárgynál felszólalni, mert abban a véleményben vagyok hogy ez a kérdés, már egy év előtt eldöntetett, a mikor a t. ház elfogadta az akkori ministernek azt a javaslatát, hogy a kőhányások az itt előadott módon eszközöltessenek. Nem szólok tehát a dolog érdeméhez, csak rectificálni akarok egyes állításokat, a melyeket az előttem szólt t. képviselő úr felhozott. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen volt alkalmam egy évvel ezelőtt adatok alapján bebizonyítani, hogy Szegeden igenis történtek fúrások, mielőtt ezen rakpart építése terveztetett volna. Nem áll tehát az, hogy nem tudták, hogy ott futó-homok van az agyagréteg alatt. Igenis tudták. Körülbelül 22—23 fúrólyuk volt már az egész futó-homokon keresztül ; s így a királyi biztosság műszaki osztálya teljes tájékozottsággal kezdett a rakpart tervezéséhez. Ez tehát az egyik téves állítás, a melyről már azelőtt egy évvel volt szerencsém dátum és adatok szerint kimutatni, hogy nem úgy áll, a mint azt a t. képviselő úr mondja. A másik téves állítás — a melyről akkor szintén dátum és adatok szerint bebizonyítottam, hogy nem úgy áll a kérdés — az : mintha a királyi biztosság részéről követelte tett volna, hogy a rakpart tisztán aesth etikai szempontból függőié gesen építtessék. Az adatokat előterjesztettem egy évvel ezelőtt, melyekből kitűnt, hogy a legelső terv 45 fok rézsútos iránynyal készült; és hogy azért módosíttatott ez a terv, mert a közlekedésügyi ministerium műszaki osztályának akkor az volt a nézete, hogy az ottani talajviszonyok közt még nagyobb nehézséggel és több költséggel járt volna, a rakpartot máskép építeni ki. Még egyet kell megjegyeznem, t. ház, a mit egy évvel ezelőtt már szintén elmondtam s a mit ismésftlnem kell azért, mert talán számítanak arra, hogy a nagy közönség az egy évvel ezelőtt elmondottakat figyelmen kívül hagyja és az efféle újabban tett állításokat talán magáévá teszi. (Mozgás a szélső haloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Ez pedig az, hogy már akkor kiszámították, hogy — emberileg szólva — minden esély csak úgy lett volna elkerülhető, ha az alapozással oly mélyen mentek volna be az egész Tisza-part mentén, mint a hogy a kidpillérek alapoztattak, azaz 34 méterre a Tisza zérus pontja alá. Méltóztassék, t. ház, a költségvetést csak általánosságban megtenni, hogy mennyibe került volna ez. Került volna mintegy 10 millióval többe. Már most méltóztassék ennek a 10 milliónak kamatját venni és ezt összevetni avval, hogy ha bizonyos évközökben a Tisza medrének elfajulása következtében egy pár százezer forint kőhányásra költetik: vájjon melyik mód lett volna, az államra nézve költségesebb? Egyébiránt mindezeken felül meg kell még 4ti*