Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-467
467. országos ülés mAreziusS-án, hétfőn. 1891, 355 tornaoktatás a gyermekekre nehezedő terhet, az órák számát, ne nagyobbítsa, hanem inkább könnyítse. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagyon kérem a t. mínister urat, hogy midőn így a gyermekek testi nevelésére kiterjeszti figyelmét, legyen gondja arra is, hogy azon túlságos szellemi megterhelés, mely alatt a gyermekek most szenvednek, rájuk nézve legalább enyhíttessék. (Helyeslés a szélső balon.) Kötelességemnek tartottam pedig a t. mínister ár figyelmét erre felhívni azért, mert fájdalom, e részben nekem is sajnos gyakorlati tapasztalataim vannak, mint apának. A gyermekek a középiskolákban a mai terhes oktatási mód szerint, melyet az oktatási rendszerre nézve a ministerium szab meg, túl vannak terhelve. Én e részből több év óta nemcsak egy osztálynak, hanem 7 — 8 osztálynak a vizsgáján, a menynyire lehetett.megjeleuni iparkodván, mindenütt azt tapasztaltam, hogy a gyermekek túl terhel te tés következtében nem fejthetik ki azon képességet, melyet igazság szerint tőlük megkívánnánk. Magával, több igen érdemes tanár úrral értekeztem e tárgyban. Mondám nekik, miért nem rövidítik meg önök a tantárgyakat? Azt mondták rá: »uram, nem lehet, mert a ministeriumtól megkaptuk a rendeletet, hogy ezeket és ezeket a tudományokat ezeken az éveken át meg kell a gyermekekkel taníttatni.« Herman Ottó: Ilyen terjedelemben! Madarász József: Én azután magán-úton, ha jól emlékezem, talán a t. minister úrral is és kiválókg az előtte volt minister úrral is érintkeztem e tárgyban; ő meg rendesen a tanárokra hárította át azon terhet, mely a gyermekeken nyugszik. Nem akarok bíró lenni, hogy a minister úr oka-e a dolognak vagy a tanárok; de mivel tapasztalásból tudom, hogy egy oly gyermek, a ki a középiskolában, például a Í3ik évében köteles tanulni teszem a számtant s megoldani azon számtani feladványt, a melyet a mi időnkben 15 —16 éves korunkban oldottunk meg, túl van terhelve; s át fogja látni mindenki, hogy ez oly különbség, a mely már maga is nagy inegterhéltetést von maga után és így ezen, bármiként, segítni kell. Tapasztalásból mondom, hogy például a számtanban olyanok a nehézségek, hogy például egy gyermek tanúi naponta az egyik tanodáitan délelőtt 5 órát, a másikban délelőtt 3-at, délután 2-őt; haza megy, készülni kell másnapra: és nem egy napon megtörtént, hogy a máról holnapra kiadott számtanra három óránál többet kellett fordítani majdnem a legszorgalmasabb tanítványok egyikének. Hol van most már a latin, a földrajz, a rajzoló mértan, a vallás stb., stb. Ritka nap, a melyen a tanuló gyermek, midőn legkevesebb 3 órát kellett a számtanból készülnie, az iskolán kivííl tanulási öt óra alatt képes lett volna öszszes feladatait nem teljesen átérteni, hanem velük annyiban meg is ismerkedni, hogy másnap, annyiramennyire, elkészülve jelenhessen meg a tanodában. Én tehát nem tisztán a magam gyermeke, de minden gyermek iránti emberbaráti kötelességérzetemből tartottam kötelességemnek felszólalni a t. képviselőház előtt és kérni a t. közoktatásügyi minister urat: legyen szíves — az illető tanodák tanárait is közbevonva — valami módot találni arra nézve, hogy ezen túlterheltetéstől a gyermekek lehetőleg menekülhessenek; és azután menekülve ezen szellemi túlterheltetéstől, igenis fordíttassák minél több gond azon torna- és versenyzési testi gyakorlatokra is, a melyeket, ha a t. minister úr meghonosít és egyúttal képes lesz a gyermekek szellemi túlterheltetésén is könnyíteni, nemcsak a mostani, hanem higyje meg, a jövő nemzedékben is, testileg erősebb és képesebb, lelkileg szabadabb nevelés által, egy testben erős és lélekben jellemes, megbízható nemzedéket fog átadni a magyar nemzetnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Irányi Dániel! Irányi Dániel: T. képviselőház! (Halljuk!) Ezen jelentésben a többi közt azt a kívánságot is fejezi ki a közoktatásügyi bizottság, hogy úgy a budapesti, mint a kolozsvári nemzeti színház, nemkülönben az itteni magyar királyi opera a belügy ministerium alól kivétetvén, a vallás és közoktatásügyi ministerium hatáskörébe tétessék át. Én ezt az óhajtást a magam részéről is melegen pártolom; melegen pártolom nemcsak azért, mert reménylem, hogy a vallás- és közoktatásügyi ministerium keze alatt ezen intézeteknek nemcsak művészi színvonala emelkedni fog; hanem, mivel meg vagyok arról győződve, hogy a t. minister úr arra is gondot fog fordítani, hogy a köztisztesség érdekei az eddiginél nagyobb mértékben vétessenek tekintetbe. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Magam is sokkal czélszerűbbnek tartom, ha a közoktatás állapotáról szóló jelentés a közoktatásügyi budgettel egyidejűleg tárgyaltatik, mintha a tárgyalás külön történik. A két tárgy a dolog természete szerint oly közel fekszik egymáshoz., hogy jobban, behatóbban lehet felölelni, megvitatni és megvilágosítani a kérdéseket és könnyebb határozatot hozni, ha a tárgyalás egyidejűleg történik. Törekedtem eddig is, törekedni fogok ezentúl is arra, hogy a benyújtandó évi jelentés a költségvetéssel egyidejűleg napirendre tűzhető legyen; de jótállást vállalni e tekintetben nem bírok; nem pedig azért, mivel a ház, munka45*
