Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-451

2? Mi. országos ülés február 4-én, szerdán, 1801. dók egymással. Ellentmondók mindenesetre azon intézkedések, hogy míg Gaal Jenő t. barátom a községi pénztárak létesítését sürgeti, addig Kaas Ivor t. képviselő úr az általános munkás betegsegélyző egyleteket veszi pártfogása alá. Már ha mi községi betegsegélyző egyleteket akarunk létesíteni és ha. ezenfelül a többi munkást az iparágak szerint kívánjuk 'egyletekbe léptetni, akkor ezen általános munkás betegsegélyző egyletek fönnállása már magától érthetőleg veszélyeztetve van. De részemről nem is tartom helyesnek azt, hogy a munkások és különösen az iparos munkások mind egy ilyen országos szövetkezetbe tömörüljenek, mert mindig találkoznak izgatók, a kik ezen szövetkezőket, a melyeknek száma Kaas Ivor t. képviselő úr állítása szerint 50,000-re rúg, könnyen elterelik arról a térről, melyért tulajdonképen egyesületekké alakultak. S hogy ez megtörténhetik, ennek nyomát láthatjuk azon gyűlésekből, melyeket ezen iparosok tartani szoktak; sőt tudja mindenki, ki e kérdéssel foglalkozott, hogy nagyon könnyen megesik, hogy azon Összeget, mely tisztán a betegsegélyzésre volna szánva, nem tisztán erre fordítják; hanem, — mint Kaas Ivor t. barátom is bevallotta — fordítják bizonyos nyomtatványok terjesztésére a munkások között, hogy az önképzés egy bizonyos fajával foglalkozzanak s itt nagyon könnyen nyílik alkalom ily esetekben arra, hogy az önképzés színe alatt elferdített socialisticus nézetek hozassanak be a munkások közé; a mi nemcsak rajok, de az államra nézve is egyaránt veszélyes. (Élénk helyeslés jobb felől) Ezért üdvözlöm én ezen törvényjavaslatot s általánosságban elfogadom azt a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés jobb felől.) Balogh Géza jegyző: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Hogy azon jeles és szakszerű előadások után, melyeket a tegnapi napon Graál Jenő, b. Kaas Ivor és gr. Károlyi Sándor t. barátom tartottak, én is felszólalok: annak okát nem annyira az képezi, hogy azon ellenvetésekre, melyeket ellenük felhoztak, megfeleljek, mert hiszen Ilyeneket idáig alig hallottunk; hanem inkább az, mert a felszólalásra bizonyos kötelezettséget vállaltam. Ugyanis ezen segélyezési egyletek kérdésében a munkásoknak egy küldöttsége járt nálam, a mely arra kért fel, hogy őket jogos kérelmeikben támogassam s én ezt nekik megígértem, a mit ez alkalommal be akarok váltani, számítva e tekintetben azon előzékenységre, a melyet a t. képviselőház mindig tanúsítani szokott akkor, midőn valamely törvényjavaslat által érdekelt felek óhajaival áll szemben. (Halljuk! Halljuk!) De ha már felszólalok, t. ház, ki akarok I terjeszkedni magára a törvényjavaslatra is, mert különben előadásom hézagos volna. Én ezzel a törvényjavaslattal, mint mindegyikkel szemben azt az álláspontot foglalom el, hogy vájjon, ha nem is általánosan, de mélyen érzett szükségnek felel-e meg és hogy a megoldási mód czélra vezet-e ? Azt hiszem, t. ház, ennek a tételnek különös demonstrálása felesleges. Igen szépen magyarázta azt Graal Jenő t. barátom, hogy a törvényhozás első feladata a gyakorlati élet követelményeinek megfelelni, hogy tehát oly intézkedéseket kell alkotnia, a melyek a nemzet húsába és vérébe átmenjenek. Ezen felfogás veres fonalként húzódik át Anglia egész törvényhozásán. Mondhatnám, ez képezi az angol alkotmány, az angol törvényhozás nagy sikerét. Egyike t. ház, a legérdekesebb és legtanulságosabb dolgoknak az, hogy az angol törvényhozás mikép oldotta meg a munkás-kérdést. Óriási az ellentét Angliában a munkás-kérdésnek a század elején létezett és mostani helyzete között. xAkkor a dolgok oly sötéten és aggasztóan állottak, hogy Peel Róbert azt mondotta, hogy a nagy gyáripar Angliára nézve inkább hátrány, mint előny. A munkások a túlfeszített munka, a kevés bér miatt egészen el voltak csenevészedve, elzülive, helyzetük pedig kétségbeejtő volt. Egyik felkelés a másikat érte; egy nem hosszú időszak alatt a harminczas években 9.000 bűntényt követtek el a munkások, a mint az akkor constatáltatott. És hozzá teszem, hogy az esküdtszék a bűnösök legnagyobb részét felmentette. Egész Anglia a társadalmi decomposítio osztályharcz küszöbén állott. Akkor vették ők a dolgot kezükbe és segítettek az állapotokon törvényhozási és társadalmi actio — és hozzáteszem, maguknak a munkásoknak önereje által. Az eredmény az, t. ház, hogy a munkások most több bért kapnak; daczára annak, hogy kevesebbet dolgoznak. Minden tekintetben ki vannak elégítve, úgy annyira, hogy Angliának legconservativebb osztálya most a munkásosztály és teljes lehetetlenség, hogy ott a socialis demokrácia elvei érvényre jussanak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Magának a gyáriparnak is nagy haszna volt ebből, a mit bizonyít az, hogy Anglia még most sem szorult arra, hogy iparát vámokkal védelmezze. T. ház! E szerint kell mindenütt eljárni, ezen gyakorlati elvek szerint sohasem kell a törvényhozásnak átlépnie azon határt, a hol az elméleti törvényhozás, a gyámkodás és a népboldogítás kezdődik, mert ez végre is nem a törvényhozásnak feladata. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ha már most ezen gyakorlati követeimé-