Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-465

346 * B5 * orsíágos Ölés febrcér 26-áu. esütíirtökSn. 1891. javaslat, különösen annak jelenleg tárgyalás alatt levő szakasza, semminemű jogát Magyar­országnak nem csorbítja: (Ellenmondás bal felől.) különösen pedig azt nem, a miről aist hiszik önök, hogy esak ó'nök akarják megőrizni, de a melynek megőrzésére az a politika, a melyet követnek, még eddig nem tud semmi irányt megjelölni, a mely alkalmas bizalmat gerjesz­teni; (Úgy van! Úgy van! jobb felől) mondom, miután ezen szakasz megfelel magának az in­tézmény természetének is: kérem a t. házat, méltóztassék azt a Zoltán képviselő úr módo­sítványával elfogadni. (Hosszantartó tetszés és él­jenzés jobb felől. Élénk derültség bal felöl.) Elnök I Tisza István képviselő úr sze­mélyes megtámadtatás czímén kíván szóhtni. (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Tisza István: T. ház! Egy igen rövid személyes természetű megjegyzésre kérem ki a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljnk !) Gr. Apponyi t. képviselő úr beszédében előadta, hogy az igen t, minister úr ugyanazon támadást használja most az ellenzék ellen, a mely fegyver ő ellene használtatott volt a véd­erővita alkalmával; és azon állítást koczkáztatta, hogy az igazságügyminister urat a véderővita alkalmával abból a ? zempontból támadták meg, hogy ő a 67-iki kiegyezést a függetlenségi és 48-as párt álláspontja felé kívánja fejleszteni és — a mint magát gr. Apponyi képviselő úr kifejezte — mutatja az utat a mérsékelt ellen­zék számára, a melyen elérkezzék a független­ségi párt álláspontjára. (Nyugtalanság a szélső baloldalon, Halljuk! Halljuk!) Midőn ezzel szemben az igen t. igazság­ügyminister úr eonstatálta, hogy ez a tények­nek egyszerűen nem felel meg, mert ő a véd­erővita alkalmával ezen szempontból megtámadva nem volt: akkor — ha füleim nem csaltak — több helyről hallottam közbeszólni, hogy igenis, Tisza István mondta ! Nem tudom, t. ház, hogy ezen ezélzást az én csekély személyemre gr. Apponyi t. kép­viselőtársam is magáévá teszi-e, vagy csak a mélyen tisztelt ellenzék igen t. közbeszólott név­telen félisteneinek tulajdoníthatom azt? (Halljuk!) j De akár hogyan áll is a dolog, ezzel szem­ben az igazság érdekében kötelességem a tény­állást röviden előadni. (Halljuk!) A véderővita alkalmával a 14. §-t illetőleg igenis, volt nézeteltérés, volt polémia az igen t. igazságügyminister úr és az akkori többség több tagja, ezek közt csekély személyem közt is. Ezen polémia vonatkozott először az előter­jesztett szöveg tartalmára, arra tudniillik, hogy meg­felel-e az lényegileg az 1868-iki vederőtörvény 11. §-ának vagy nem? *jl De volt ezenkivtíl a polémiának egy épen csekély személyem által felvetett második tárgya is. Én tudniillik azt állítottam, hogy még az esetben is, ha eltérés volna a két sxakasz közt, a sza­kasznak azon értelmezését is igazolni tudnám a magyar érdekek szempontjából, a minővel azt a t. ellenzék ruházza fel; de nyíltan elismertem, hogy azon esetben, ha ez a valódi értelem: akkor mi megyünk túl az 1868-iki véderőtörvény rendelkezésén; és nem azt állítottam, hogy a t. igazságügyminister úr az, a ki a kiegyezési törvény álláspontjával a szélső baloldal állás­pontja felé ment. Constatálom egyszerűen a tényállást — és míg ez meg nem ezáfoltatik, az ellen mondást nem fogadhatom el — hogy magára az 1867-iki törvény jelentőségére és különösen arra nézve, hogy ezen törvényhez ragaszkodnunk kell, hogy azt semmiféle tenden­tiákból tovább fejleszteni nem szabad, az igen t. igazságügyminister úr és az akkori többség bármely tagja közt eltérés nem volt. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Kgpiédia! Zaj.) Hock János: Ön igennel szavazott, az igazságügyminister nern-mel. (Zaj! Halljuk! Halljuk!)* Tisza István: Engedelmet kérek, az a közbeszólás, hogy »komédia«: vagy komédia vagy értelmetlenség. Épen ennek lehet aztán tulajdonítani azt, hogy midőn azon egy speciális kérdést, a mely­ben köztünk igenis nézeteltérés volt és polémia fejlődött ki, elintéztük és hozzá teszem, közmeg­nyugvásra intéztük el : megszűnt minden mélyebbre ható politikai elvi eltérés a t. igazságügyminis­ter úr közt és köztünk; (Mozgás a szélső balol­dalon. Halljuk! jobb felől.) és eltűnt — ha Ugyan volt — az akkor felmerült vitának minden kel­lemetlen emléke. (Helyeslés jobb felől.) És ma a t. ellenzék arra, hogy ezen a közei-múltban lefolyt eseményeket illetőleg vádat kovácsolhasson akár a t, minister úr, akár a többség bármely tagja ellen, ezen czélra, mondom, kénytelen a nyilvánvaló tények el ferdítésének fegyveréhez folyamodni. (Helyeslés jobb felől. Mozgás bal felől.) Elnök: Gr. Apponyi Albert kíván személyes kérdésben szólni. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy a t. minister úr engem beszédében a 67-diki alapra nézve ugrán­dozó politikával vádolt: gondolom, jogom van azt személyes megtámadásnak venni és e czímen kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy azon szép, lélekemelő és ünnepélyes kibéktílési scenához, (Derültség bal felöl) a melynek tanúi épen most voltunk, abban az értelemben szólok hozzá, a mely értelemben az ily ünnepélyen jelen levő vendégeknek hozzászólani ildomos, t. i. szerencse-

Next

/
Thumbnails
Contents