Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-465
346 * B5 * orsíágos Ölés febrcér 26-áu. esütíirtökSn. 1891. javaslat, különösen annak jelenleg tárgyalás alatt levő szakasza, semminemű jogát Magyarországnak nem csorbítja: (Ellenmondás bal felől.) különösen pedig azt nem, a miről aist hiszik önök, hogy esak ó'nök akarják megőrizni, de a melynek megőrzésére az a politika, a melyet követnek, még eddig nem tud semmi irányt megjelölni, a mely alkalmas bizalmat gerjeszteni; (Úgy van! Úgy van! jobb felől) mondom, miután ezen szakasz megfelel magának az intézmény természetének is: kérem a t. házat, méltóztassék azt a Zoltán képviselő úr módosítványával elfogadni. (Hosszantartó tetszés és éljenzés jobb felől. Élénk derültség bal felöl.) Elnök I Tisza István képviselő úr személyes megtámadtatás czímén kíván szóhtni. (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Tisza István: T. ház! Egy igen rövid személyes természetű megjegyzésre kérem ki a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljnk !) Gr. Apponyi t. képviselő úr beszédében előadta, hogy az igen t, minister úr ugyanazon támadást használja most az ellenzék ellen, a mely fegyver ő ellene használtatott volt a véderővita alkalmával; és azon állítást koczkáztatta, hogy az igazságügyminister urat a véderővita alkalmával abból a ? zempontból támadták meg, hogy ő a 67-iki kiegyezést a függetlenségi és 48-as párt álláspontja felé kívánja fejleszteni és — a mint magát gr. Apponyi képviselő úr kifejezte — mutatja az utat a mérsékelt ellenzék számára, a melyen elérkezzék a függetlenségi párt álláspontjára. (Nyugtalanság a szélső baloldalon, Halljuk! Halljuk!) Midőn ezzel szemben az igen t. igazságügyminister úr eonstatálta, hogy ez a tényeknek egyszerűen nem felel meg, mert ő a véderővita alkalmával ezen szempontból megtámadva nem volt: akkor — ha füleim nem csaltak — több helyről hallottam közbeszólni, hogy igenis, Tisza István mondta ! Nem tudom, t. ház, hogy ezen ezélzást az én csekély személyemre gr. Apponyi t. képviselőtársam is magáévá teszi-e, vagy csak a mélyen tisztelt ellenzék igen t. közbeszólott névtelen félisteneinek tulajdoníthatom azt? (Halljuk!) j De akár hogyan áll is a dolog, ezzel szemben az igazság érdekében kötelességem a tényállást röviden előadni. (Halljuk!) A véderővita alkalmával a 14. §-t illetőleg igenis, volt nézeteltérés, volt polémia az igen t. igazságügyminister úr és az akkori többség több tagja, ezek közt csekély személyem közt is. Ezen polémia vonatkozott először az előterjesztett szöveg tartalmára, arra tudniillik, hogy megfelel-e az lényegileg az 1868-iki vederőtörvény 11. §-ának vagy nem? *jl De volt ezenkivtíl a polémiának egy épen csekély személyem által felvetett második tárgya is. Én tudniillik azt állítottam, hogy még az esetben is, ha eltérés volna a két sxakasz közt, a szakasznak azon értelmezését is igazolni tudnám a magyar érdekek szempontjából, a minővel azt a t. ellenzék ruházza fel; de nyíltan elismertem, hogy azon esetben, ha ez a valódi értelem: akkor mi megyünk túl az 1868-iki véderőtörvény rendelkezésén; és nem azt állítottam, hogy a t. igazságügyminister úr az, a ki a kiegyezési törvény álláspontjával a szélső baloldal álláspontja felé ment. Constatálom egyszerűen a tényállást — és míg ez meg nem ezáfoltatik, az ellen mondást nem fogadhatom el — hogy magára az 1867-iki törvény jelentőségére és különösen arra nézve, hogy ezen törvényhez ragaszkodnunk kell, hogy azt semmiféle tendentiákból tovább fejleszteni nem szabad, az igen t. igazságügyminister úr és az akkori többség bármely tagja közt eltérés nem volt. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Kgpiédia! Zaj.) Hock János: Ön igennel szavazott, az igazságügyminister nern-mel. (Zaj! Halljuk! Halljuk!)* Tisza István: Engedelmet kérek, az a közbeszólás, hogy »komédia«: vagy komédia vagy értelmetlenség. Épen ennek lehet aztán tulajdonítani azt, hogy midőn azon egy speciális kérdést, a melyben köztünk igenis nézeteltérés volt és polémia fejlődött ki, elintéztük és hozzá teszem, közmegnyugvásra intéztük el : megszűnt minden mélyebbre ható politikai elvi eltérés a t. igazságügyminister úr közt és köztünk; (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! jobb felől.) és eltűnt — ha Ugyan volt — az akkor felmerült vitának minden kellemetlen emléke. (Helyeslés jobb felől.) És ma a t. ellenzék arra, hogy ezen a közei-múltban lefolyt eseményeket illetőleg vádat kovácsolhasson akár a t, minister úr, akár a többség bármely tagja ellen, ezen czélra, mondom, kénytelen a nyilvánvaló tények el ferdítésének fegyveréhez folyamodni. (Helyeslés jobb felől. Mozgás bal felől.) Elnök: Gr. Apponyi Albert kíván személyes kérdésben szólni. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy a t. minister úr engem beszédében a 67-diki alapra nézve ugrándozó politikával vádolt: gondolom, jogom van azt személyes megtámadásnak venni és e czímen kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy azon szép, lélekemelő és ünnepélyes kibéktílési scenához, (Derültség bal felöl) a melynek tanúi épen most voltunk, abban az értelemben szólok hozzá, a mely értelemben az ily ünnepélyen jelen levő vendégeknek hozzászólani ildomos, t. i. szerencse-