Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-465

46S. országos ülés február 3«-án, esüto>t»k»n. 1811. 345 lebeg felettünk, hogy a kormányképességet csak a nemzet jogai árán lehet megvenni vagy megtartani. (Egy hang a szélső baloldalon: Úgy látszik !) A ki e vádakat el tudná hinni, az a leghatározottabban hátat fordítna Magyarország alkotmányának. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) És bár önök ezt ismételve hangoztatják és nem mondhatni, hogy Talami csendes hangon (Derültség jobb felől.) és ha ez hatást még sem tesz: ennek oka csak abban áll, hogy senki sem képzeli, hogy ez azért vau mondva, hogy így, a mint mondva van, el is higyjék. (Élénk tetszés jobbról.) Ezt ma már az országban úgy tekintik, mint ama bizonyos erős fegyver alkalmazását, mely fegyver annál erősebb, minél nagyobb és magasabb szólamokban jelentkezik. (Derültség és tetszés a jobboldalon. Mozgás bal felöl.) A t. képviselő úr a kormányképességre újra visszatér és azt mondja: »hiszen tudva van, hogy a fejedelem tanácsadóinak alkotmányos felelőssége által fedve van: tehát az a bizonyos okoskodás, syllogismus, melyet én felállítói tam, nem áll.« T. ház, én megengedem, adja a képviselő úr szavainak ezt a magyarázatot; csak arra figyelmeztetem, hogy úgy, a mint mondta, az az egész állítás kizárja azt, hogy ezen cselekménynél az az alkotraányszeríí felelősség általi fedezés fenforoghatna, (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Akkor másként méltóztatott felállítani a tételt, ma másként méltóztatik azt magyarázni. (Élénk derültség és tetszés jobb felől.) De én nem kutatom: egyez-e a két nyilatkozat. Elfogadom a legutolsó magyarázatot; és ha t. képviselőtársam ez oldalra tekintve akkor azt mondta: szinte látom azt a gánymosolyt, a melylyel rám néznek és azt mondják, ma megint bemártja magát az ellenzék — figyelmét egy körülmény elkerülte. Félreismerte azt a gúnymosolyt. Az nem jelentett egyebet, mint azt, hogy ma megint mondott egy olyan nagy állítást, melyet maholnap újra el kell magyarázni (Élénk derültség és tetszés jobb felöl. Mozgás bal felől.) és a mi most, a mint méltóztatnak látni, bekövetkezett. (Igaz! Úgy van! Élénk tetszés jobb felől. Zaj bal felöl.) Azt a vádat pedig, hogy a fejedelem mesterségesen el volna zárva, nem tudom minő cotteria által, hogy a nemzet igaz közvéleménye hozzá ne juthasson, mint teljesen érthetetlent és alaptalant kell tekintenem; (Helyeslés jobb felöl.) mert a ki akár a kormány eljárását, akár a tényeket, akár a mi viszonyainkat ismeri: ilyes állítással, a mely a valóságnak még csak árnyékával sem bír, fel nem léphet. Ez megint olyan szépen hangzik. Valami romantikus színt és fényt kölcsönöz az mindig az ellenzéknek — már úgy, IÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXII. KÖTET. a mint a t. képviselőtársam felfogja — és azt mondja: csak ne zárnák el az igaz szó elől a szíveket és a legmagasabb figyelmet, minő felvilágosodás történnék s az a nagy nemzeti politika, a mely rendszabályaiban kicsinyes és sovány ugyan, (Derültség jobb felől.) de motívumaiban, megengedem, fenséges és magasan szárnyaló, milyen bizton hódítana és megvalósulna. (Derültség jobb felöl.) Ez igen roraauticus, t. ház. De tulajdonképen hogyan áll a dolog? Hiszen önök nem valami gyengéden suttognak; (Derültség jobb felől.) azt sem lehet mondani, hogy nyomtatványokban vagy gyűléseken kendőznék véleményöket, és ne akarnának annak félre nem ismer hető kifejezést adni. (Úgy van! Úgy vau! jobb felől.) Nern is képzelem, t. ház, hogy a monarchiának bárminő körétől —az egész monarchiáról beszélek — de beszéljünk csak Magyarországról, mondom, bármely körtől, a mely politikai jelentőséggel bír, az ellenzéket vagy annak egyes elemeit bármely ármányos kormány-politika elzárhatná, vagy akarata volna elzárni, vagy haszna volna belőle, ha elzárná. (Élénk derültség és helyeslés jobb felől) Ezt, mondom, nem képzelem. Ez nem egyéb, t. ház, mint egy neme annak az érzelgős felfogásnak az ellenzék állásáról, a mely, megengedem, lehet kellemes, hogy a martyriumnak, a meg nem hallgatott igazmondásnak, a pusztában kiältozónak (DerülUég jobb felöl.) varázsos s egyszersmind közrészvétet, felgerjesztő alakjába akar öltözködni. (Élénk derültség és tetszés jobb felöl. Zaj bal felől) Megengedem, t. ház, hogy politikai küzdelemben a fegyvereknek minden neméhez igen szépen és helyesen lehet folyamodni. Azt láttuk, hogy ennek a vitának egész folyama alatt mindenféle scálán át felszólaltak és mindenféle neméből a fegyverzetnek vettek erőt és eszközt ezen javaslat ellen. Eleinte a magas hazaárulás vádja hangzott fel; (Derültség jobb felöl.) azután a confusio és érthetetlenség sötét leplét akarták ráborítani; (Derültség jobb felöl) azután elrejtett ármányoknak dynamitjátkeresték alatta; (Élénk derültség jobb felöl.) s azután az ellenzék indignálódásának adtak kifejezést: ma pedig belevegyül a martyromságnak s a sentimentalismusnak, (Mozgás bal felöl) a meg nem hallgatott igazmondásnak búsongó sóhajtása. (Élénk derültség és tetszés jobb felöl. Mozgás bal felöl.) Hanem az ilyen megátalkodott kormánynyal és párttal szemben, úgy látszik, az egyik is, a másik is, minden hatás nélküli. (Derültség és tetszés jobb felöl.) És azt hiszem, t. ház, hogy bár érdeklődésünket — és méltán — felgerjesztett 'k ezen különféle árnyalatai az ellenvetéseknek, de meggyőződésünket nem ingatták meg, abban a tekintetben, hogy ezen 44