Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-465
344 * fi5- «•!«*#•* nlésfefcmárSft-An, csttt?Srt«1í8n. 1891. annak egyik lényeges alkatelenie. De az az alapgondolat, a mely a 67-ik törvényt létrehozta, az a politika, a mely azon épfíl, abban áll, hogy Magyarország államjogi kötelékben állván Ausztriával, politikai okokból, érdekek találkozásánál fogva és mert így mindkét állam java jobban elérhető', a találkozó érdekek felett egyezkedhetünk: nem helyes és nincs szükség reá egy mesterkélt elzárkodási politikát követni; és ha gyengeségünktől félve, ebben vélnők az oltalmat feltalálni, csakhamar kiderülne, hogy az illusio; a 67-iki alapon állva, elbizakodás nélkül azt tartjuk, hogy Magyarország elég erős arra, hogy az a kötelék, a melyet ott megállapított, az ő akarata ellenére semmikép át ne változzék. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ennek ellenében áll. egy másik felfogás, a mely minden közösséget minden alakban visszautasít, legfőképen a közösügyek alakjában; de visszautasítja minden időleges egyezkedés alakjaiban is. Ez az a másik felfogás, mert ebben Magyarország függetlenségének megszorítását látja s Magyarországot tartja a gyöngébb félnek és nem tekinti egyenerejíí tényezőnek és olyannak, a mely akarata érvényesítésére sulylyal bír. Ez a másik felfogás. Az egyik felfogás a miénk; a másik a függetlenségi párté és lényegében ma gr. Apponyi Albert t. képviselő áré is. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Élénk ellenmondás a baloldalon.) Hát biz ez az. (Halljuk! Halljuk!) Én nem mondom azt, nem is állítottam, hogy t. képviselőtársam politikájában következetesen ennél megmarad; (Zaj. Nyugtalanság a baloldalon.) én ezt nem mondom; én csak azt mondom, hogy csak ennél a javaslatnál argumentált ebből s meglehet, hogy egy másik javaslatnál másból fog argumentálni. (Igaz! Úgy van! jobb felől. Zaj, bal felől.) Gr. Apponyi Albert: Nem vagyok én Szilágyi Dezső ! (Zajos tefszés bal felől.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Abban igaza van, mert ez egyben azután — s ezt határozottan ki kell emelnem — ha álképviselő úr az volna, a ki én vagyok, (Nagy derültség jobb felöl.) azaz ha ő Szilágyi Dezső volna: az 1867-iki alapnak ily frappáns félreismerését s abbanhagyasát nem követhette volna el. (Zajos helyeslés és tetszés jobb felől. Zaj és ellenmondás a baloldalon.) Nem kétkedem, fog ő még igen különböző módon érvelni, függetlenségi vagy közjogi alapon, vagy csak függetlenségi alapon vagy elvekkel, hogy reá-jöjjön egy igen csekély kis közösügyes következtetésre, a mint időről-időre hallottam t. képviselőtársamat a legkülönbözőbb motívumokból beszélni; (Zajos helyeslés és tetszés a jobboldalon. Ellenmondás bal felől.) a nélkül, hogy a végeredmény az előzményekkel s indokokkal bármi összhangban is állott volna. így lesz az jelenleg is. De már engedelmet kérek, az 1867-ki alaptörvény olyas valami, hogy mindkét oldalról megkívánja, hogy bizonyos következetességgel és bizonyos komolysággal (Élénk helyeslés jobb felöl.) és bizonyos állandósággal bánjunk vele. Es a ki ide-oda ugrándozik a felfogásban; (Nagy zaj és mozgás a baloldalon. Igaz! Úgy van! jobb felől.) a ki függetlenségi párti tetszelgéseket árúi 67-es czég alatt: (Igaz! Úgy van! jobb felöl. Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) annak meglehet, hogy nincs czélzatában a 67-es alapot felforgatni; de arra ennek az alapnak kezelését bizalommal senki sem bízná. (Igaz! Úgy van! jobb felöl. Zaj bal felöl.) T. képviselőtársam azután azt mondja, hogy mivel ő megtámadta a magyar államférfi akat, én azt mondottam, hogy^ az alkotmány iránti gyűlöletet gerjeszti fel a nemzetben. Igenis mondottam, hogy bizonyos felszólalása a képviselő úrnak, kell, hogy a nemzetben megingassa a bizalmat intézményei iránt; kell, hogy a nemzetben a bizalmatlanságnak és elkeseredésnek érzetét gerjeszsze fel. De nem azon nyilatkozatait értettem, melyekkel ő a magyar kormányférfiakat megtámadja: ennek ilyen mélyreható hatása soha sem volt és talán nem is lesz ; (Élénk tetszés és derültség jobb felől. Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) hanem egészen más. Ha azt hirdeti valaki, hogy 1867 óta nem volt magyar kormánj^férM, a ki bizonyos centralisáló tendeníiákkal meg ne alkudott volna, csak azért, hogy a hatalmat megtarthassa; ha másrészről azt hirdeti, hogy a kormányképességhez az szükséges, hogy az ember lealkuldjon az ország törvényesen biztosított önállóságából; ha viszont azt hirdeti, hogy mindezen tendentiáknak pedig ellenszegülni a nemzetgyenge, mert ha egyszer belement valamely egyezségbe, abból kibontakozni nem tud: akkor miféle benyomásnak és érzésnek kell lenni a magyar politikai közönségnél, ha mindezeket elhinné ? ! (Élénk tetszés a jobboldalon. Mozgás a balés szélső balon.) Nem kellene-e annak a hitnek, annak a meggyőződésnek gerjedni fel, hogy nálunk a képviseleti és a szabad intézmények nem arra valók, hogy azokban a nemzet akarata kifejezésre jusson; (Úgy van! a szélső baloldalon.) vagy csak annyiban arra valók, a mennyiben az ellenzéki tiltakozásban hallathatja magát; (Élénk tetszés jobb felöl.) hogy ezek az intézmények töké letesen elégtelenek arra, hogy a nemzetnekjogai!: és érdekeit bármely részben biztosítsák; és — nem szívesen térek rá vissza — hogy az a fátum
