Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-465

H'A. orsííígos ülés febmi a t. képviselő úr két irányban és pedig politikai irányban szólalt fel. Az egyikben azt mondja, hogy rendkívül kopott fegyvereket használok és pedig olyanokat, a melyeket ellenem is használtak; hogy valahányszor ő az 1867-iki törvény és elveinek épségben tartását sürgeti, mindannyiszor azon ellenvetéssel lépek elő, hogy ő a függetlenségi párt állását foglalja el; és kopott a fegyer akkor is, ha én annak ellenében, hogy ő, gondolom, a magyar status-férfiaknak gyönge eljárását megrójja, a kik nem képesek az ország függetlenségének postulatunmit érvényesíteni a törvényeknél, ha annak ellenében azt mondom: megutáltatja az alkotmányt, meggyülölteti az alkotmányos életet a nemzettel. Én sem az egyiket, sem a másikat nem mondtam, nem is mondom. (Mozgás bal felől. Halljuk/ Halljuk! jobb felöl.) Nem vagyok én, t. ház, nem is voltam, az ellenzéki oldalon, de bármely oldalon, az erős, éles és határozott kritikának ellensége; gyakoroltam magam is bőségesen, elfogadom készségesen, vissza is szolgáltatom bőségesen. (Élénk derültség és tetszés jobb felöl.) De, t. ház, nem úgy áll itt a kérdés — és ebben téved t. képviselőtársam — mint akkor állt; nem egyes kifejezések, nem egyes kérdésekben való állásfoglalás az, a mi ellen felszólaltam. Itt két nagy felfogás áll egymással szemben. És midőn én t. képviselőtársamtól azt hallottam, hogy az 1867-iki törvény akár a pragmaticasauetio következtében, akár a nélkül, fájdalmas csorbát ejtett Magyarország souverainitásán; hogy az az áldozat azért történt, hogy az, a mi a független önrendelkezés körében megmaradt, annál biztosabban meg legyen őrizhető; és midőn ő arra a tapasztalásra jutott, hogy ez sem őrizhető meg Gr. Apponyi Albert: Nem őrizték meg! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ma ugyan oda módosította, (Élénk közbeszólások balfelöl: Semmit sem módosított!) hogy csak 1878. óta van ez a perversus irány; de méltóztassék további beszédét megnézni, azt mondotta, hogy 1867. óta folytonosan romlott a közjogi alap, hogy (Úyy is van! a bal- és szélső baloldalon.) számos lépést tettünk hátra, egyet sem előre. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Midőn én a képviselő úrtól azt hallom, hogy ennek a. csodálatos sympthomának pedig, hogy a mit mi souveraini tásunk egy részének feláldozása által biztosítani akartunk, az is darabonként elvétetik tőlünk, ennek oka kettőben van: egyrészt abban, mert a magyar államférfiak oly romlottak — politikai értelemben, hogy mindig megal kúsznak (Úgy is van! a bal- és szélső baloldalon.) az ország törvényes függetlenségének kárára eentralisáló tendentiákkal . . . (Úgy is van! a bal- és szélső baloldalon.) — de ez még nem volna olyan baj, (Nagy r 26- áii, eafltSrtfikön 189t. 343 derültség a bal- és szélső baloldalon.) ha e nemzetben erő volna; (Nagy zaj. Elnök csenget.) a képviselő úr beszédében hirdeti, hogy e nemzet, ha egyszer alkuba belemegy, abban sa alkuban nem egyenjogíi, nem egyenlő erejű fél; hanem ő a gyengébb, a ki csak formailag szerepel, a ki megadja magát az erősebbnek ; a képviselő úr az, a ki hirdeti, hogy minden egyezkedésben Ausztriával mi adjuk meg magunkat: és miután Magyarország megadta magát, az többé nem tud — vagy csak a legsúlyosabb küzdelmek árán és a legkedvezőbb alkalmakkor — kibonyolodni abból, a mit láncznak és bilincsnek nevez. Ha tehát valaki azt tartja, hogy a nemzet gyenge arra, hogy egyezkedjék; (Közbeszólások balfelöl: Nem a nemzet, hanem a kormány!) és gyenge arra ia, hogy a mire joga biztosítva van, hogy azt érvényesítse; és ha ennek következtében a t. képviselő úr még azt a tant is felállítja, hogy Ausztriával szemben minden egyezkedéstől óvakodni kell az állami souverainitási jogra nézve — maradok ennél a kifejezésnél — azért, mert ez csak azokat a hálókat, azokat az öszszekötő kapcsokat gyarapítja, melyeket azután le nem rázhatunk magunkról; midőn épen a gazdasági téren, melyre pedig az 1867-iki kiegyezés egyenesen reá utal, perhorrescál legjobban minden egyezséget; midőn mindezt hallom a t. képviselő úrtól: itt egy egész felfogás tárul elém, oly felfogás, melyről állítom, hogy következetes ugyan, de ha komoly, akkor a t. képviselő úr úgy az 1867 iki törvényekre való felfogásokra nézve, mint az ennek alapján követendő politikára nézve teljesen tökéletesen szakított a 67-iki alappal. (Úgy van! Úgy van! jobb felől. Mozgás és nyugtalanság a szélső baloldalon.) Hiszen épen az a két felfogás állott egymással szemben és áll ma is szemben : az egyik felfogás szerint a 67-iki alaptörvény nem teremtette a közösügyeket, semmit nem áldoztunk fel az ország souverainitásából, egy jogunkról sem mondtunk le; sőt a miket azután világosan közösügyeknek megállapítottunk, azokra sokkal hatályosabb és erősebb befolyást biztosítottunk magunknak, mint a minővel Magyarország valaha bírt. (Élénk helyeslés. Úgy van! jobb Jelöl. Zajos ellemnondások a szélsőbalon.) JSern mondom, hogy mindenkinek ez a felfogása. Ez a felfogása annak, a ki a 67-iki alapon áll, nem pedig az önöké (Szóló a szélső baloldalra mutat.) és ma már gr. Apponyi Albert t. képviselő úré sem. (Úgy van! jobb felöl. Élénk ellenmondás a baloldalon.) A 67-iki törvény egy bizonyos politikát is feltételez, a melynek nemcsak az az alkateleme, hogy az abban megírt jogok és a benne szétválasztott körök épségben tartassanak. Ez igenis