Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-465
342 ** s * orssAgos ülés febrnár 96-án, csütörtökön. 18*1, arra a vitára, mely a véderőről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával folyt, a midőn én igen tüzetesen nyilatkoztnm arra a kérdésre nézve, hogy a hadügy mennyiben közös Magyarország és Ausztria között; és a midőn tüzetesen kiterjeszkedtem a hadügy körébe vonatkozó kérdések legnagyobb részére — akkor igaz — nagy polémia folyt le; hanem egyet ajánlok a t. képviselő iVr figyelmébe: és ez az, hogy azon fejtegetések közjogi helyessége erről az oldalról (a jobboldalra mutat) soha kétségbe nem vonatott. (Helyeslés jobb felöl. Nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) Ennél fogva sem nekem, a ki ide ültem; sem a szabadelvű pártnak abban a tekintetben, mintha köztünk elvi különbség lett volna, semmi befesteni valónk nincsen. (Élénk élyeslés jobb felől. Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hozzáteszem még azt is, hogy habár a t. képviselő űr igen merészeknek tartja az én akkori fejtegetéseimet (Halljuk! Halljuk!) — noha nem tudom: helyeseknek vagy helyteleneknek? — de még ebből a szempontból senki sem támadta meg ennek közjogi helyességét, (Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Mi ok volna tehát arra, hogy ezen közjogi felfogással szemben valamely különbségeket bárki is befesteni vagy eltitkolni akarjon. (Nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) A t. képviselő úr harmadik ellenvetése arra vonatkozik, hogy nem az 1867. évi XII. törvényezikk teszi a consuli szervezetet közössé, hanem az 1868-iki törvény teszi azzá, mert a consuli szervezetről az 1867-iki törvényben szó sincsen; és megtámad engem, hogy egy hosszú deduetio alapján a consuli szervezet közössé tételét belemagyarázom a törvénybe. Ez több tekintetben érdekes nyilatkozat, azzal ellentétben, a mit korábban mondtak. Mert azt állították, hogy a consuli szervezet, mint kereskedelmi képviselet közös, még pedig az alaptörvény erejénél fogva. És midőn én kifejteni törekedtem, hogy a tárgyalásokból kitűnik, hogy »kereskedelmi képviselete alatt a consulatusokat értették, akkor azt mondták: ilynemű törvénymagyarázatot alkalnuzni itt nem lehet, nem szabad az előkészítő munkálatokból és a tárgyalásokból megállapítani ennek a kifejezésnek »kereskedelmi képviselet« az értelmét. Egész eredeti felfogása van a t. képviselő úrnak a törvénymagyarázatról. A törvénymagyarázatot a t, képviselő úr úgy képzeli, hogy e törvényben használt kifejezések értelmének felvilágosítására nem szabad mindazokhoz a módokhoz folyamodni, melyek a törvényhozó akaratának kétségtelen megállapítására vezetnek. Nem szabad kutatni: miért választották ezt, vagy amazt a kifejezést, mit értettek az alatt. Mindezt — a képviselő úr szerint — vizsgálni és magyarázni nem szabad; mert az igazi, helyes és rigorosus felfogás az, hogy egyszerűen a törvény szövege álljon előttünk és azt csak önmagából kell magyarázni. Ez különös felfogás. A törvénymagyarázat egyedüli czélja a törvényhozó valódi akaratának megállapítása. Ez a czél a XII. törvényezikkely magyarázatánál is, annak megállapításánál is, hogy mit jelent az, hogy »a birodalom diplomatiai és kereskedelmi képviselete közös stb«? Már e czélra a G7-es bizottság előmunkálatai elsőrangú fontosságúak. Az ezen 67-es bizottság által kiküldött 15-ös albizottság munkálatának tárgyalásakor, az 1867. január 30-án tartott ülésben, Gorove István tette azt az indítványt, a mely szóróiszóra belejött a törvénybe és a mely így szól: »Ennélfogva a birodalom diplomatiai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában és a nemzetközi szerződések értelmében felmerülhető intézkedések a birodalom mindkét. Mének ministeriumával egyetértésben és azok beleegyezésével a közös külügyminister teendői közé tartoznak.* B. Kaas Ivor: Es mégis Gorove akarta kinevezni a külön magyar eonsulokat! (Nagy zaj jobb felöl.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Midőn azután ezt az indítványt fejtegették, Gorove egyenesen és világosan azt mondta, hogy a kereskedelmi képviselet alatt különösen a consulatusokat értik. Az indítványnak ez az értelmezése még egyszer felmerül a Tisza Kálmán felszólalása alkalmával; akkor a szöveg elfogadtatott és annak más értelmet nem tulajdonítottak. Ez a szöveg lett a törvényezikkbe beiktatva. (Úgy van! jobb felől.) Mi értelme van ezen kereskedelmi képviseletnek, ha nem ez: annak kimutatásával, miután ez legűj'abb álláspontjuk, a t. ellenzék még adós. Azt pedig határozottan fenn kell tartanom*- hogy helyes eljárás volt részemről, ha e kifef• jezés valódi értelmének megállapítása végett'a,* törvény keletkezésére is rámutattam. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő úr ezután érdemleges érveket a törvényjavaslat ellen nem hozott fel. (Halljuk! Halljuk!) Es nem is gondolnám, t. ház, hogy ha a régiek közű! egyet-mást halványabban, vagy erősebben ismételt volna, arra nekem újra ki kelljen terjeszkednem. Arra tehát, hogy minden ellenvetés minden alkalommal, akár erősebben, akár gyengébben hozatik az fel, újra és újra megezáfoltassék, gondolom, sem szükség, sem ok nincs. (Helyeslés jobb felől.) Ámde
