Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-465
465. orszíigOB ülés február 26-án, csütörtökön. 1&91. -g4i viselő úr azt mondta, a mit Horváth Lajos képviselő úr és a többiek is elismertek, hogy a consuli szervezet közös, de csak mint kereskedelmi képviselet. Ez egy kis összezsugorodás, de még mindig a 67-iki alaptörvény alapján. Ma azzal a luminosus felfedezéssel állott elő t. képviselőtársam, hogy a consuli szervezet közössége nem a 67-iki alaptörvényen, hanem az 1868-iki vám- és kereskedelmi szerződés egyik szakaszán alapúi. Már most, midőn ennyire változnak és lebegnek a felfogások a cardinalis pontra nézve: vájjon én vagyok-e az, a ki változom, vagy követni vagyok kénytelen őket az ő különböző vándorlásaikban. (Derültség jobb felől.) Ezen folytonos változásokban őket követni reám nézve kötelesség volt. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Legyen szabad már most t. képviselő' társamnak — ha megengedi — felvilágosítására azt mondanom, hogy téved, mikor bizonyos diadalérzettel azt állítja, hogy a consuli bíróság Angliát kivéve mindenütt integrális alkatrészét képezi a hazai bíróságnak, mert a felebbvitel valamelyik hazai felebbviteli törvényszékhez van utalva. Erre már tegnap, de nemcsak tegnap, hanem ezelőtt négy nappal, sőt minden felszólalásomban megfeleltem, hogy az még nem a szervezetnek összeolvasztása, az nem beillesztése a consuli bíráskodási szervezetnek a hazai bíróságok szervezetébe, ha a felebbvitel egy belföldi főtön ényszékhez -egy. Beillesztés csak akkor volna, ha a eonsulokra, mint a bírói funetiot gyakorló közegekre ugyanazon elvek, szabályok és határozatok állanának, mint a melyek a bírákra állanak. (Derültség bal felöl.) A külföldi tudósok, a kik ezen kérdésnek alapos fejtegetésével foglalkoznak, ezt ily mulatságosnak nem tartják. (Helyeslés jobb felöl.) Ugron Gábor: Névtelen tudósok! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Mindjárt meglátjuk, hogy van-e nevük, olyan, hogy még talán Ugron Gábor képviselőtársam is ismeri. (Derültség a jobboldalon.) Másodszor akkor volna összeolvasztva, ha ezeket a bíráskodást gyakorló consuli közegeket az igazságügyminister nevezné ki; ha a törvények úgy bánnának velük, mint bírákkal. Pedig nemcsak Angliában, de mindenütt, Olaszországban is, többet mondok, a legújabb törvény szerint Németországban is, Franeziaországban is, még azokat a consuli bírákat is, kiknek kell ugyan bírói qualificatióyal bírniok, a kik csak bírói funetiot teljesítenek, nem az igazságügyminister nevezi ki; nem is tekintik bírónak, nem is állanak a bírói fegyelmi szabályok alatt, administrativ hivatalnoknak tekintetnek ; kinevezi a külügyminister; s ugyanazon szabályok alatt állanak, mint a többi administrativ hivatalnokok. Ez az, a mit én akkor állítottam. Állítottam Francziaországra, állítottam a Reiehsgesetz alapján Németországra, a hol a birodalmi törvény alá esnek, mely a hivatalnokokra — nem pedig a bírákra külön — áll fenn, állítottam Angolországra és ezt, úgy látszik, elismerte, t. képviselőtársam. Azon kívánsággal szemben, hogy a consuli bíráskodásra az 1869 : IV. törvényezikkben megállapított elvek alkalmaztassanak, jogosítva voltam arra rámutatni, hogy Európa összes államaiba nem emelt senki ily törvényhozási felfogást és ilyen soha sehol nem szentesíttetett. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ha mégis azt hiszi t. kúpviselőtársam, hogy én változtattam meg álláspontomat: ezen fejtegetésekből azt kell követ keztetnem, hogy t. képviselőtársam szerint, ha egy és ugyanazon dolognak más és más oldalát mutatják fel, az az álláspont megváltoztatása. A t. képviselő úr igen örül, hogy már most talált oly alakokat, a melyek szerinte az én politikámhoz tartoznak, de a melyekről azt hiszi, hogy vagy én festettem be azokat, vagy a többség, vagy egyikünk sem, hanem hallgatunk róla. Hát nincs okunk arról hallgatni és egyikünk sem festette be azokat. Teljesen igaz, hogy 1878-ban a vámszerzödésnek ellene voltam; meg is mondtam akkor, hogy minő okokból. Olyan okokból, a melyek azóta nagyrészt sanáltattak. Az egyik az volt, hogy túlságos protectiv tarifa volt különösen azokra az árúkra, a melyek Magyarország belfogyasztás-íának tetemes részét képezték. A második az volt, hogy óhajtottam volna, hogy a fogyasztási adókra nézve méltányosabb intézkedés vétessék fel, vagy hogy az egyikremásikra külön fogyasztási vonal állíttassék fel. A harmadik pedig a Lloyd segélyzésének összekötése ezen szerződéssel. A mi ezt az utóbbit illeti, gondolom, a t. ház előtt nem új dolog az, hogy ez a Lloyd-^zerződés meg fog szűnni. A mi pedig a másodikat illeti, akkor a fogyasztási adókra nézve úgy a. ezukor, mint a szesz és a sör tekintetében úgy állott a dolog, hogy a nálunk történt fogyasztás után az adót a lajtántúli kincstár szedte be. De azóta a körülmények nagyon változtak. (Nagy mozgás a baloldalon.) Hegedüs Sándor: Ez úgy van! (Zajos derültség bal feöl és felkiáltások: De megszavazta!) Szilágyi Dezső igazságügyminister: A ki ezt a változást nem akaija látni, az fesse be a maga politikáját; (Derültség a jobboldalon.) mert a. ki a valóságot el akaija tagadni, annak kell kendőzéshez folyamodnia: — nekem elég egyszerűen a tényekre hivatkoznom; különben is csak mosolyogni kellene azon a felfogáson, hogy 1878-iki vámszerződés elvetése a kiegyezési alap megtámadása lett volna. (Helyeslés jobb felöl.) A t. képviselő úr hivatkozni méltóztatott
