Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-465
340 ** 55- <H' 9!8á &o s fll*s fehraár 26-án. csfltOrto'kftn. 1891. pártnak legitim utóda. hogy ez a párt meg fogja talán szavazni ezen törvényjavaslatot oly érvelések alapján, oly felvilágosítások mellett, mint a milyenek a túlsó oldalról felhozattak. Ez is méltó tárgya lett volna a t. képviselő úr csodálkozásának.« (Élénk helyeslés a haloldalon.) Én, t. ház, nem annyira a csodálkozás érzelmével, mint inkább a fajdal mas csalódás érzetével zárom be e tárgynál felszólalásomat. Nem hittem volna, hogy a t. igazságügyminister ár lesz az, a ki úttörő munkára vállalkozik a tekintetben, hogy magyar emberek fölött a császárra való hivatkozással szolgáltassanak igazságot. Én ezen úttörő munka dicsőségében nem kívánok osztozni. (Élénk helyeslés és tetszés a hal- és szélső báloldalon). És ha már e törvényjavaslat szavazással általánosságban el is fogadtatott, legalább ezt a kirívó sérelmét és állami souverainitásunknak ezen nyilvánvaló megtagadását óhajtom orvosolni; és ezért ismételve kijelentem, hogy csatlakozom Ugron Gábor t. barátom indítványához. (Hosszantartó zajos helyeslés, tetszés és éljenzés a hal- és szélső haloldalon. Élénk felMáltások: Ót perez szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt per ezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyüket elfoglalni, folytatjuk a tanácskozást. Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat. (Halljuk. 1 Halljuk!) Bokros Elek előadó: T. ház! Kötelességemnek tartom a benyújtott két módosítványra nézve véleményemet előadni. Az első módosítványra nézve, a mely a 9. §-ban foglalt ezím kibővítését czélozza, már voltam bátor kijelenteni, hogy ezen módosításhoz hozzájárulok, mely szerint nem >ő Felsége a császár és király«, hanem »ő Felsége az osztrák császár és Magyarország apostoli királya« szavak vétessenek be a szövegbe. (Általános helyeslés.) Még két mődosítvány adatott be, Az egyiket Ugron Gábor képviselő úr adta be, a melyet már csak szövegezési okokból sem ajánlhatok a t. háznak elfogadásra ; inert annak szószerinti beiktatása értelmetlenséget okozna, a mennyiben az csakis a konstantinápolyi főtörvényszékre szorítkozik, a nélkül, hogy az első bíróságoknál kiadandó ítéletekben is megoldaná a kérdést. (Helyeslés a jobboldalon.) A harmadikra nézve, miután annak benyújtója, Thaly Kálmán t. képviselő úr maga is jelezte, hogy szerkezetéhez nem ragaszkodik s ennélfogva annak változatlan elfogadását ő maga sem kívánja, kijelentem, hogy én ezen kérdést a rendeletek körében megoldandónak s a 18. §. értelmében a háznak előterjesztendő rendeletek benyújtása alkalmával tartom megvitatandónak. Ennélfogva tisztelettel kérem a t. házat, hogy ezen két módosítványt mellőzni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) T. ház! A túlsó oldalról beadott két indítványra nézve tett nyilatkozataimhoz hozzátenni semmit sem szándékozom; csak kérem a t. házat, hogy az indítványokat, a Zoltán képviselő úrét kivéve, melyet elfogadásra ajánlok, a többit visszautasítani méltóztassék. A vita azon részére, a melyben a múltkori nyilatkozatok felemlítettek, jelesen gr. Apponyi úr felszólalására azonban igen természetesnek fogja találni a t. ház, ha magam is még egyszer visszatérek. (Halljuk!) A képviselő úr mindenek előtt azt mondta, ha nem is ezen szavakkal, hogy én egy nemét a bűvészeinek gyakoroltam, a mennyiben második beszédemben eltüntettem első beszédemben nyilvánult felfogásomat. Hát, t. ház, hogy miért és miben áll első beszédem ellentétben a másodikkal; miben cseréltem ki ezen törvényjavaslat alapelve iránti felfogásomat: annak bebizonyítását t. képviselőtársam megkísérelte, de azt hiszem, hogy ez neki nem sikerült. Első beszédemben nyíltan és világosan megmondtam: foglalkozni akarok túlnyomókig, majdnem kizárólag azon váddal, hogy új közösügyet alkot-e e törvényjavaslat, vagy sem? És azért jóformán és kizárólag ennek szenteltem fejtegetéseimet. Második beszédemben ugyanezen álláspontot fejtegettem, a dolog természet; szerint már kisebb mértékben; de tüzetesen foglalkoztam az ellenzék egy másik hatásos érvelésével: azzal, hogy ők a consuli bíróságot úgy tűntették fel, mint a hazai bírói szervezet integrális részét, melyre ugyanazon elvek, szabályok és felfogás irányadók, mint a hazai bírói szervezett többi részére. E felfogás téves voltát — hogy a »hamis<szót ne merjen többé említeni — elhibázott voltát és példátlan voltát bebizonyítottam. Hogy a két felszólalás nemhogy ellentétben volna, hanem egymást kiegészíti; (Úgy van! jobbról.) hogy én a t. túlsó oldalt kénytelen voltam követni azon különböző vándorlásaiban, (Derültség jobbról.) melyeket e vitában tett: ez csak természetes. (Úgy van ! jobbról.) Mert, hogy állt a dolog ? Első felszólalásában a t. képviselő úr sem tagadta, hogy a consuli szervezet az 1367-i törvény értelmében közös. Gr. Apponyi Albert: Mindig tagadtam! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Kérem, a consuli szervezet, az organismus! Kimutathatom beszédjéből, hogy első felszólalásában a consuli organismus közösségét beismeri. (Úgy van! jobbról.) Második beszédében a t. kép-
