Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.
Ülésnapok - 1887-465
338 * e5- orsaägos nlésfebraér äö-án, csütörtökön. 1891. A t. igazságügyminister úr nagyon helyesen mondta egyszer ezen padokról, hogy »pudor május vulnera incurata eoelaU. Helytelen az a törekvés, mely a gyógyulásra váró sebeket takargatni akarja ; és minél nagyobbak, minél súlyosabbak, minél complicáltabbak azon bajok, melyeket látok, annál szigorúbb kötelességem, hogy azokat felfedezzem (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) önmagam iránti kímélet nélkül — mert a közügyeknek kíméletes tárgyalása igen gyakran csupán a politikusoknak saját úri személyük iránti kímélete, mely a közügyek iránti tapintat firmája alatt úszik — egyéni felelősségemnek teljes latba vetésével minden conseqjientia latolgatásával és kímélet nélkül azok iránt is, a kiket ez bánt, mert az ország érdeke mindezek felett áll. (Zajos helyeslés a balés szélső baloldalon.) Pár szót szentelek a korín ányképességi kérdésnek is. (Halljuk! Halljuk.') Szerettem volna, ha a minister úr e tekintetben világosabban beszélt volna. De úgy is elég érthető volt az, a mit mondott. A minister úr engem oly alternatíva elé állít, mely a syllogismug cornutusnak egyike, aztán sértő nyilatkozatot tulajdonít nekem a koronával szemben. De hiszen tudjuk, tudja a minister úr is, hogy a korona semminemű intézkedéseiért sem felelős; hanem a koronának minden intézkedését alkotmányos tanácsadóinak felelőssége fedezi-; (Úgy vart! Úggvan! bal felől.) és ha én megtámadom a koronának magyar tanácsosait azért, hogy egy epochán keresztül elmulasztották azon kötelességöket, hogy a korona előtt a helyzetet megvilágítsák; hogy a nemzet jogai, jogos aspiratioi iránt a koronát felvilágosítsák; hogy avval megértessék, hogy ezek az aspiratiok a dynastia érdekeivel nemcsak ellentétben uincsenek, hanem annak legbiztosabb támaszát, hatalmának talapzatát képezik; (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) ha magyar tanácsosait azzal vádolom, hogy ekkép mesterségesen isolálták a koronát mindazoktól, a kik az ő hatalmi klikkjökhöz nem tartoznak; (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és ez által a koronát megfosztották attól, hogy az ország állapotairól kritikus pillanatokban minden oldalról jövő meggyőződést és felvilágosítást szerezhessen: akkor csak csodálkoznom kell azon, hogy a t. minister úr a túlsó oldalon talált fegyverzetnek még azt a részét is bevette saját fegyverzetébe, mely a korona tanácsosainak, az államférfiaknak felelősségét a koronára való hivatkozással akarja gyengíteni (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A t. minister úr ködöseknek és homályosoknak mondja azokat a nemzeti törekvéseket, a melyeknek bajnokául — ő szerinte — magamat felavatni szeretném. Nem ködösek, nem homályosak és nem általános phrásisokból állnak azok. Előadtuk azokat e padokról többször. Elmondtuk többek közt gyakran, hogy nem látjuk teljesítve Magyarország önálló képviséltetésének jogát a- királyi udvartartásban; elmondtak többször — és ez az a bizonyos láncz, melyből a minister úr ellenem szintén fegyvert kovácsol — hogy az ország gazdasági fejlődésére nézve lenyűgözőnek tartjuk azt a közgazdasági kiegyezést, mely 1887-ben köttetett és lényegében ma is fennáll; és hogy követeljük a fogyasztási adók önállóságát. És ha emlékezetem nem csal, a t. minister úr velünk hasonló felfogáson volt (Derültség bal felől.) és ezért lépett ki annak idején a kormánypártból. Hogy vájjon ez is a felíílfestett remeték közé tartozik-e: (Derültség.) azt nem tudom; talán a minister úr maga sem tudja ez idő szerint. (Élénk derültség bal felől.) Követeltük ezután a hadsereg terén a magyar szellem terjesztését a magyar katonai oktatás szervezése által. Ezt a törekvést is velünk együtt több éven át képviselte a t. minister úr. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Vájjon a magyaikatonai oktatás behozatala szintén a felűlfestett remeték közé tartozik-e: azt ez idő szerint, szintén nem tudom; talán a minister úr sem tudja. (Élénk derültség bal felől.) T. ház ! A fegyver — tudniillik az a vád,hogy mi csak színleg állunk a 67-es alapon, tényleg azt aláássuk — az a fegyver kopott és bár mennyire aranyozza meg azt a t. minister úr ékesszólásával: ez a fegyver rajtunk többé nem fog, sem öntudatunkon; de még a közvéleményen sem. (Úgy van! bal felől.) Az a kérdés azonban méltó tárgya e tételnek : vájjon a t. minister úr e vitánál és tárgynál még a 67-es alapon áll-e és nem tért-e el attól; nem távozott-e el annak szellemétől? En úgy fogom fel, t. ház, a 67 iki alkotást, hogy ott az ország érett megfontolás után megállapította, hogy mik közösügyek, mik közös intézmények és hogy ennek a törvénynek szelleme: azt híven megtartani, a mit ez a törvény közösügynek nyilvánított; de ennek kerületén kívül, ezen határon túl új közös intézményt nem létesíteni. (Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) És ime, létesít a t. minister úr egy új közös intézményt. De annak a törvénynek lényegéhez ós a nemzeti önnállóság biztosítékaihoz tartozik az az elv is, hogy e törvénybe közösügyeket bele interpretálni, a melyek annak szövegében világosan olyanokúi megjelölve nincsenek, nem lehet és nem szabad. (Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) És ime a t. minister úrtól hallottuk, és ő hosszú deductiokkal iparkodott nekünk bebizonyítani azt, hogy az 1867: XII. tcz. 8. §-ába, a
