Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-465

336 *•»• •rs»»ff»i Mé* február t*-án, «iüt5rt8k8n. 18M. Azt az egyet tudniillik nem hittem volna, hogy a t. igazságügyminister úr, a kinek fényes eszét, nagy szónoki tehetségét és leleményességét minden alkalommal bámultuk; midőn most azon az oldalon ül és midőn onnan érvel, midőn onnan támad — és pedig egész jogosan, mert hiszen mi is megtámadtuk, nem ugyan az ő személyét, hanem politikáját és javaslatát — akkor nem tud más fegyvert találni arsenaljában, mint azt a kopott fegyvert, a melylyel a túlsó oldalról minket és a mi sorainkban őtet támadták. (Élénk helyeslés bal felöl.) Meszlényi Lajos: üraságoktól levetett ruhadarabok! (Zajos derültség bal felöl.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! 15 esztendő óta, valahányszor a 67-iki kiegyezésben a nemzet számára biztosított jogok sérthetetlensége mellett felszólaltunk; valahányszor azt a lejtőt, a melyen legalább 1878 óta az én felfogásom szerint e kormányzat közjogilag állott, jellemezzük; valahányszor olyan intézkedések ellen küzdünk, a melyeket az 1867-iki törvény szellemével akarnak indokolni, melyek azonban szerintünk ezen szelleminél homlokegyenest ellenkeznek: valahányszor ezt teszszük s tette a mi sorainkban annak idején a t. minister úr is: (Derültség bal felöl) mindig azt hallottuk, hogy hiszen ez urak elh.igyták 1867-iki alapot és rátértek a szélső baloldali alapra. Én a t. minister úrtól több originalitást vártam volna. (Élénk helyeslés bal felöl.) Többet, mint azt, hogy a mit Láng Lajos t. képviselő úr neki mondott 1879-ben: azt ő — megengedem — sokkal nagyobb fénynyel és eloquentiaval, de tartalomra nézve teljesen azzal megegyezőleg, most 1891-ben nekem mondja el. (Élénk derültség és helyeslés bal felöl.) És méltóztassék elhinni, t. ház, hogy ez a fegyver épen ódonsága és ismeretes jellege miatt egyáltalán nem alkalmas arra, hogy nekünk imponáljon. (Ügy van! bal felöl.) Hogy a t. többség soraiban lelkesedést ébreszt, midőn ez látja, hogy oly előkelő szellem, mint az igazságügyminister ár, nem restelkedik azzal a fegyverrel fellépni, a melyet ő koptatott éveken át: azt nagyon értem. (Élénk derültség és helyeslés bal felöl.) Mert reájuk nézve nagy complimentum. De hogy az igazságügyminister úr azt nem Tartja saját szellemi színvonalához méltatlannak : azt valóban csodálni lehet. És ne is beszéljünk régi időkről, 1879-ről; hiszen most két éve, midőn a t. igazságügyininister úr a véderőjavaslat tárgyában felszólalt; midőn nekünk azt fejtegette, a mi, csakugyan megengedem, a legextreinebb theoria, a melyet az 1867-es alapon álló államférfiútól még hallottam, hogy a védszervezet tekintetében, ha az egyetértés a monarchia két állama között nem sikerül, Magyarország önálló intézkedési jogát visszanyeri: nem hallótta-e akkor azokról a padokról és nem olvasta-e a »Pester LIoyd«-ban és azokban a lapokban, a melyek a kormányt támogatják, hogy íme, most Szilágyi Dezső megmutatta a mérsékelt ellenzéknek, hogyan lehet szélső balra átmenni 67-es alapon? (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélsőbalon.) És szeretném tudni: vájjon a t. igazságügyininister úrnak ezen theoriája nem tartozik-e azon remeték közé, a melyek most felül vannak festve, nehogy alkalmatlanokká váljanak ?! (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ha pedig az igazságügyininister úr nem tartozik azok közé a remeték közé: akkor arra vagyok kíváncsi, hogy az a többség, a mely ebben a theoriában oly nagy veszélyt látott akkor, ma, mert az igazságügyminister úr az ő ministereihez tartozik, ugyanezt a theoriát magáévá teszi-e és ugyanazon applombbal és helyesléssel elfogadja-e, a mely applombbal és helyesléssel hirdette akkori időben annak közveszélyességét ? (Zajos derültség, tetszés és helyeslés a bal- és szélső balodalon.) Itt, t. képviselőház, valaki feltílfestette a remetéjét: vagy a t. igazságügyminister úr festette azt felül, vagy a t. többség, (Igaz! Úgy van! Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) vagy pedig — mi a legbölcsebb lesz — mind a ketten mélyen hallgatnak róla. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De a t. igazságügyminister ajkain, t. képviselőház, a régi kopott érvek is tagadhatatlanul bizonyos érdekességet nyernek; úgy hogy érvelésének egyes kimagasló pontjaival mégis érdemes foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Előre bocsátom, hogy abból, a mit szombaton itt mondottam az 1867-i kiegyezés szellemére, a közjogunk megóvása körül szükséges féltékenységre nézve: egy szót, de egy betűt, sem visszavonni, sem másként értelmezni nem fogok. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalm.) De ebből nem következik az, t. képviselőház, hogy nyugodtan elviseljem azt, hogy akár egy szócskának interpolatioja vagy kihagyása által az, a mit mondottam, egészen más értelmezést nyerjen. A t. minister úr többek közt azzal bizonyítja azt, hogy én már szélsőbalivá lettem — de csak titkosan, mert azt hiszi, hogy nem fogok azokra a padokra ülni — hogy én Ausztriával semminemű egyezményt, semminemű szerződést nem akarok kötni. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Souverain jogokra ! Gr. Apponyi Albert: Souverain jogokra, igen természetes, hiszen ezt nem is tagadom.