Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-465

4AÍ. orssségos ttlés febrvi Hát ez is azon csodás állítások egyike, melyekkel az igazságügyminister úr e beszédében igen gyakran találkozunk. És ha szigorúan Ausztriát veszszük: Ugron Gábor t. barátom felolvasta tegnap, mily különböző instantiák alatt állt a cousulság azon 180 év alatt, melynek ususára a t. minister úr hivatkozott. Erre a minister úr azt mondja: igen, akkor nem volt külügyministerium — legalább eleinte, a passaroviczi béke után — hanem a consuli bíróságok azon hatóságok alatt álltak, melyek a külkereskedelem felett a felügyeletet gyakorolták. Bocsánat, de ezt az érvet kissé naivnak tartom. Hiszen a consulatusok a külkereskedelem képviselői, természetes tehát, hogy a mely hatóság alatt álltak a consulatusok, ugyanazon hatóság alatt állott a külkereskedelem képviselete is. Ez érv tehát tulajdonképen csak annyit jelent, hogy a consulságok mindig azon hatóságok alatt állottak, a mely hatóságok alatt a külkereskedelem állott! (Élénk derültség balról.) De, t. ház, állottak bár légyen egyenesen a külügyminister alatt — és itt elismerem, hogy specialiter a levantei consulságok a Hof- und Staatskanzlei alapítása óta annak hatáskörébe utaltattak: ebből még nem következik, hogy azok közössé tétettek és hogy azokra Magyarországnak direct befolyása ne lett volna. Megmondom, miért '? Prónay Dezső t. barátom is idézte azon régibb törvényeket, melyek szerint a török birodalommal fennálló minden viszonylatra Magyarország magának külön befolyást tartott, fenn és a melyek, mint ő helyesen fejezte ki magát, addig, míg — én szerintem is — az 1867 : XII. tczikk által a külképviseletre nézve íormuilag nem abrogáltattak, jogilag érvényben állanak. És ezek a törvények ama többször idézett 180 éves usus epocháján át nem képeztek ám holt betűt. Ott van az 1790 iki eset. 1790. Julius 20-án, mikor a reichenbachi szer zodés megkötéséről volt szó a török birodalommal, a rendek felírtak II. Lipóthoz és igénybe vették Magyarország külön beleszólási jogát ezen szerződés megkötésénél, azon a czímen, hogy ez török birodalmi területen való rendezkedós, török birodalommal való egyezkedés. II. Lipót kiadta a rendek ezen feliratát véleményadás végett összes tanácsosainak, úgy a magyar, mint az osztrák tanácsosoknak. Mindannyian egyhangúlag azt a véleményt adták, hogy Magyarországot régibb törvények alapján megilleti az a jog, hogy külön képviselve legyen, hogy külön, mint önálló íactor, befolyást gyakoroljon a török birodalommal való minden néven nevezendő rendezésre. (Igás! Úgy van! bal felöl.) Tehát, t. ház, arról a 180 éves ususról először azt mondom, hogy állott legyen bár fenn úgy, mint azt az igazságügyminister 86-án, e»ntflrt*k8n. 1891. 535 úr mondja, nem bizonyít semmit, mert a közjogi téren nincs elévülés. (Zajos helyeslés a balés szélső baloldalon.) Nem létezik jogvesztés per non usum a közjogi téren; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) de másodszor nem is létezett az a tényleges usus abban az értelemben, melyet az igazságügyminister úr mond; mert a magyar rendek tényleg mindig fentartották a török birodalommal való viszonylatokban azt az elvet, mely a Prónay t barátom által idézett törvényekben foglaltatik. A 180 éves usus tehát a mennyiben érv, ez az érv nem az igazságügyminister úr mellett, hanem mi mellettünk bizonyít; mert itt főleg az osman területekről van szó, melyeken a consuli bíráskodás fennáll és fentartandó; ezeken a területeken pedig még azok az ügyiek sem tekintettek közöseknek a múlt században, szóval 180 éven át, mely ügyek ma az 1867 : XII. tczikk által kétségtelenül itten is közösek. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) De, t. ház, ezekkel a részletekkel továbbra foglalkozni nem akarok. (Halljuk! Ralijuk!) Én azt tartom, hogy a kérdésnek ezen oldala teljesen ki van merítve. Én a bizonyítást arra nézve, hogy a t. minister úrnak az ügy érdemére vonatkozó felfogása teljesen tarthatatlan és a mint Prónay t. képviselőtársam magát helyesen kifejezte, nem is világos, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) nem is consequens, hanem a vitának különböző stádiumaiban változik: (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) erre nézve a bizonyítékot teljesnek és befejezettnek tartom. Valóban, t. ház, olyan látvány van előttünk, mint a minő a dán királyfi előtt, a kihez néha engem szeretnek hasonlítani, de a kihez ebben a pillanatban inkább az igazságügyminister úr hasonlít, mikor Poloniusnak a felhőt mutatja s azt mondja: nézzék a felhőt, úgy-e olyan, mint az ürge. Erre Polonius, — s ez esetben, sajnálom, Polonius példáját követte a t. többség — azt válaszolja : az igaz, tökéletesen olyan, mint az ürge. (Derültség bal felöl.) De erre Hamlet azt mondja, dehogy ürge, olyan mint az elefánt; és erre a Polonius-többség ismét így szól: csakugyan olyan, mint az elefánt. (Derültség bal felöl.) Én pedig itt sem ürgét, sem elefántot, sem semmi néven nevezendő praeeis és határozott formát nem látok, hanem csak felhőt és homályt (Igaz! Úgy van! bal felöl.) és minden pillanatban változó ködalakzatokat. (Élénk helyeslés bal felől.) , Ámde, t. ház, át kell mennem a t. minister úr beszédének politikai részére. (Halljuk! Halljuk!) Midőn a t. minister úr — a mi neki teljesen jogában állott —áttért fejtegetéseim politikai részére és azokkal bővebben foglalkozott, valóban újabb csodálkozás fogott el engem.