Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-465

328 4«6. nrnTÁgm Illés fefcrníir SÖ-Aii, fs«t»rt»k8n. 1«91. az osztrák császári c>;hnet is felvegye. E rendelet szerint, melynek egyes részeit fel fogom olvasni: »Ád exemplum, ab aula caesarea Russica et Galliae imperante dátum domui Austrincae ad independentes ejus provincias hereditarias imperatoris tituhim adíiciendum censemus.« Tehát az orosz és franezia fejedelem példái után indulva tette. Ez az orosz példa, mert Oroszország absolut állam, és franezia példa, mert I. Napóleon is fegyverei hatalmának köszönhette császári koronáját, Magyarországra, mint alkotmányos országra, egyáltalán nem vonatkozhatik, Ez vonatkozhatik ő Felsége többi örököd tartományaira, mint nálunk szokták mondani, a hol akkor ő Felsége, mint absolut uralkodó országolt ; itt tehát az osztrák főherezegi és a cseli királyi czím mellé felvehette a/, osztrák császári ezímet is, sőt azt ezek fölé is helyezhette. (Úgy van! a baloldalon.) Az »indivisibiliter< vagy »indivisibili possessione regnorum et proviiiciarnm« mellett ki van ugyan téve az »independentium«, de én a súlyt arra fektetem, hogy fennáll az Í791 : X. tcz. is; és arra I. Ferencz magyar király imegesküdött. (Úgy van! a baloldalon.) Magyarországot pedig Kid normám aliarum provinciarumi az 1791. évi X. tcz. szerint kormányozni nem lehetvén, az egész dolog Magyarországra nézve semmi jelentőséggel sem bír. (Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) Mert a pragmatica sánc tióban előforduló »indivisibilis possessio* nincs semmi összeköttetésben az osztrák császári czímmel; mivel, midiin az Magyarországon elfogadtatott, az osztrák császári czím még nem létezett. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Történik aztán itt vonatkozás Magyarország közjogi állására is. Például itt: »ut universa regna suos hactenus usitatos titulos, constitutiones, praerogativas stb. retineant: singula regna nostra penes denominationes suas et praesentem statmn irrestringibiliter perinansura sünt et id ipsum speciatim de regno nostro Hungáriáé eademque adnexis provinciis ..... intelligenduni venit. Ezen közzétett rendeletben világosan ki van mondva, hogy Magyarországra nézve semmiféle közjogi sérelem sem származhatik abból, hogy annak idejében ő Felsége I. Ferencz magyar király jónak látta az osztrák császári ezímet is felvenni. (Úgy van! a ^élső baloldalon.) Hanem sajnos, már 1805-ben és 1807-ben —úgy látszik — nem minden ok nélkül, felmérőit az a gyanú, hogy idővel másként fogják ezt magyarázni. Az 1805. és 1807-iki országgyűlésen, nehogy ezen császári czím felvételéből Magyarország közjogára bármiféle praejudieium származhassék: azt kívánták, hogy erre nézve bizonyos törvényes intézkedések tétessenek. Akkor azonban, mert a két ház között üzenet-váltás lévén az országgyűlési tárgyalások módja felett s erre nézve a két ház nem tudott megegyezni: ezért ezen ügy függőben maradt. Tudjuk, hogy a czíinkérdes 1836-ban, midőn Ferdinánd osztrák császár és magyar király lépett uralomra, ismét országgyűlési tárgyalások alá került és akkor egy megfelelő megoldási módozat létesült. Azonban, daczára ennek, midőn 1848. deczember havában V. Ferdinánd magyar király a trónról lemondott, azon trónlemondási nyilatkozatban Magyarországról külön említés nem történt. Tudjuk azt is, hogy ez 1861-ben és 1867ben országgyűlési tárgyalásokra szolgált okéi. E tárgyalások eredménye egy külön törvénycikkben, az 1867: III. tezikkben nyert kifejezést. Ez sokkal újabb, semhogy fel kellene olvasnom. (Felkiáltások bal felől: Jó lesz!) E törvénynek 2. §-a a fontos, mely ezeket tartalmazza: »Minthogy azonban az erre vonatkozó lemondási okiratok melyek az 1861 -ik évi országgyűlés elé terjesztettek, általánosságban és csak az ausztriai császárságról és az ehhez tartozó országokról szólnak; Magyarország pedig, mint saját alkotmányánál fogva önnálló ország, azokban külön megemlítve nincsen; minthogy továbbá azon okiratok az országgyűléssel tárgyalás, elfogadás és törvénybeiktatás végett a inak idejében nem is közöltettek: az országgyűlés ünnepélyes óvást tesz ezennel minden, ebből Magyarország önnállóságára és függetlenségére nézve vonható káros következtetések ellen«. Ez kétségkívül biztosítékot nyújt; helyesebben ennek biztosítékot kellene legalább nyújtania arra nézve, hogy az osztrák császári czím használatából Magyarországra nézve semmiféle közjogi jelentőségű következtetéseket levonhatni nem fognak; (Helyeslés a szélső baloldalon.) azonban még ma is tapasztaljuk, hogy a közös hivatalok 1. Ferencz József magyar király czímezésénél nem használnak hivatalosan oly ezímet, mely Magyarország közjogi állásának megfelelne és a törvényekkel megegyező volna. (Úgy van! a baloldalon.) Ezen állításomat rögtön be fogom bizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, nem fogja kétségbe vonni senki, hogy az a könyv, melyet itt felmutatok s a melynek czíme ez: »Schematismus für das kais. u. kön. Heer und für die kais. u. kön. Kriegsmarine. 1891. Amtliche Ausgabe«, tényleg hivatalos kiadás is, minek jeléül a pecséten kívül itt az áll, hogy »amtlich«, Azt hiszem, az igazságügyminister úr nem fogja kétségbe vonni, hogy ez hivatalos kiadás: a mi tehát abban van, az a hivatalos adat és így a czím, a mely ott, mint ő Felsége I. Ferencz József magyar király czíme használtatik, hivatalosan van használva, még pedig a közös hadügytni-