Képviselőházi napló, 1887. XXII. kötet • 1891. február 3–márczius 26.

Ülésnapok - 1887-465

ÍM. országos Illés febrnér 2«-án, csütörtökön. 1891. 359 nister által, mert én ezt a Schematismust a közös hadügyminister kiadványának tekintem. Nem akarom a maga egészében fejtegetni, hogy az úgynevezett »grosseTitel«, a mint az itt áll, menynyiben felel még s mennyiben nem, a maga egészében Magyarország közjogának, mert ez hosszabb fejtegetést igényel. (Halljuk! Halljuk!) De egy pontot fel fogok belőle olvasni és azt hiszem, hogy erre nézve nézetkülönbség itt a házban nem lesz: hogy az Magyarország közjogával meg nem egyezik, hogy az Magyarország közjogának és integritásának szempontjából sérelmes. (Halljuk! Halljuk!) Sérti különösen az 1868: I. tcz. 3. §-át, a mely ezen területi integritást biztosítja. Ezen törvény — mint méltóztatnak tudni — a koronázási hitlevélnek és eskünek törvénybe iktatása, Ez a »grosse Titel« így szól: '»Franz Josef der Erste, von Gottes G-naden etc.« s végül így fejezi be: »Gross-Vojvod der Vojvodenschaft Serbien«. T. ház! Tekintsünk csak itten vissza egy kissé a történelemre. (Halljuk! Halljuk!) A magyar királyok különféle czímmel éltek a múltban. Eltek azon országok czímeiveí is, a melyek a magyar koronával az idők folyamán hol szorosabb, vagy tágabb viszonyban állottak, hol közvetlen a magyar korona országsai voltuk, vagy pedig azzal mintegy csak hűbéri kapcsolatban álltak. így éltek, a mint tudjuk, a »Szerbia királya« ezímével is, De ezzel a czímmel: »a szerb vajdaság nagy vajdája* magyar király noha sem élt. Ennek a czímnek az eredete egészen más. Röviden elmondhatom annak a történetét. (Halljuk! Halljuk!) Beöthy Ákos: 1849-ből való! B. Prónay Dezső: Igenis, 1849. november 17-én az akkori ministerium ő Felségének legalázatosabb előterjesztést tett, a mely a szerb vajdaság szervezésére vonatkozik és azt javasolja, hogy ő Felsége vegye fel a »szerb vajdaság nagy-vajdája« czímet és hogy ezen czímet hivatalosan is használja. Ez azonban ellentétben áll az 1868: I. tez. 3. §-ával, a melyet talán felolvasnom nem szükséges. (Felkiáltások bal felöl: Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Magyarország és társországainak mindazon részeit és tartományait, a melyek már visszaszereztettek; s azokat, a melyek Isten segedelmével ezután fognak visszaszereztetni, koronázási eskünk értelmében is, a nevezett országhoz és társországaihoz visszakapesolandjuk.« A visszakapcsolás meg is történt, a nélkül, hogy e czím iránt törvényes határozat hozatott volna. Én tehát azt tartom, hogy Magyarország közjogával nemcsak ellentétben álló, de a magyar állam területi integritása megsértését tanúsítja ezen czímnek hivatalos használata, mert az a magyar közjogKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXII. KÖTET. gal meg nem egyezik. (Élénk helyeslés bal felől.) Legalább is figyelmetlenség ez közös hivatal részéről a magyar közjog legelementarisabb követelményeivel és elveivel szemben. (Élénk helyeslés hal felöl.) Mindezeket, t. képviselőház, a mennyire csak lehetett, igyekeztem híven előadni és hűvösen tárgyalni annak illustrálására, hogy a czímkérdés fontos; hogy ne vegyük azt kicsinek, mert történtek arra nézve kísérletek a múltban, hogy a czímet használva, ürügyűl kifejezésre juttassák azt, hogy Magyarország souverainitása nem teljes, hanem, hogy az egy más felsőbb souverainitásnak alkatrésze. (Élénk helyeslés bal felől.) S most engedjen meg a t, ház még egy kis kitérést s visszapillantást a múltra, (Halljuk! Halljuk!) melyet kapcsolatba hozok az igen t. igazságügyminister úr azon állításával, hogy a eonsularis ügy 180 esztendő óta közös volt, hogy az az állapot, a melyben ma a eonsularis szervezet van, 180 éves ususon alapúi. Tökéletesen igaza van az igazságügyminister úrnak, mert hát az bizonyos, hogy akár a »Commerzien - Direction«, vagy »Oommerzie:! - Rath« akár a dalmatiai helytartóság, vagy a császári udvari kamara, akár a statusministerium alá — a mint annak idejében a legfőbb hatóságot nevezték, a mely Bécsben székelt — tartozott is az: az bizonyos, hogy Magyarország de facto arra vajmi kevés befolyást gyakorolt. Hanem van egy kis különbség és eltérés a között, a minek lenni kellett volna de jure és a között mi volt de facto. Ezt a finom és kis különbséget e két szócskával lehet kifejezni: »usus« és >abusus«. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Az igazságügyminister úr tökéletesen helyesen mondotta azt, hogy ez 180 éves usus: én is elfogadom e szót: usus, csak hogy e szóhoz — épen úgy, mint a t. igazságügyminister úr, a ki, mikor distíngvál, a subtilis fejtegetéseknél rendszerint egy kis szócskát használ, ezt teszem én is — ragasztok egy kis szócskát. E szócska pedig az »ab«- és így én azt mondom, hogy az 180 éves »abusus«. (Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) T. ház! A magyar közjog történetének vau egy tragicus vonása és ezt fogom most bebizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor igen t. képviselőtársam egész sorozatát idézte a törvényeknek, a melyekben ki van mondva, hogy Magyarországnak a külügyekre kellő befolyás biztosíttassák; hogy ő Felsége a külügyek intézésénél magyarok tanácsával éljen; hogy ő Felsége nemzetközi ügyekben magyarok által képviseltesse magát; hogy ő Felsége különösen a Magyarországot legközelebbről érdeklő és Magyarország és az ozmán 48